Ha-ha-ha havazik

Ezen a télen igazán jó dolgunk van, hóesés szempontjából biztosan. Tavaly, ha jól emlékszem, egyetlen egyszer vettük elő a szánkót. Akkor is azért, mert nem árt, ha Kópé minden évben látja. El ne felejtse, mi is az.
Tegnap mikor felébredtünk, és kinéztünk az ablakon, örömmel konstatáltuk, nemhogy nem olvadt el a hó, hanem jókora adag érkezett a kórábbi rétegre. Gyors reggeli, készülődés. Picúr kidőlt. Minden délelőtt alszik, úgyhogy annyira nem lepett meg a dolog. Szerencsére- vagy sajnos- apucinak dolgozni a kellett itthon, így ráhagytuk alvó Picúrt, mi pedig Kópéval szánra szálltunk. Pontosabban ő ráült, én meg húztam. Még itthon megtárgyatuk, hogy ebben a nagy hóban szegény kismadarak nem nagyon találnak ennivalót, mert mindent belep a hó. Gyorsan fabrikáltunk egy műanyag flakonból etetőt, és felpakoltuk magunkat magokkal. Meg egy csokimikulással. Ezt magunknak, a nagy útra. Aztán az első bokros, fás résznél, ahol csiripeltek a madarak- szerintem kiabáltak, hogy éhesek, Kópé szerint csak jókedvük volt- megálltunk és üzembe helyeztük az etetőnket.



Nemcsak nekünk jutottak eszünkbe a kis éhezők, az úton láttunk más megoldást is.



És a hó csak hullott, hullott. Én szentimentális hangulatba kerültem. (volna) Elkezdtem énekelni a havas, téli repertoárom. Elénekeltük az "Ember, ember december..." kezdetűt, igaz január van, de a refrénben énekeljük, hogy ha-ha-a havazik, he-he-he hetekig, hu-hu-hu hull a hó, hi-hi-hi jaj, de jó. És ezt Kópé is énekli. Jött a hóemberes. (Hóembernek se keze, se lába...) A végén közölte Kópé, hogy mostmár hagyjam abba. Mélyen magamba szálltam, hogy talán a hangom nem az igazi, de aztán közölte: Ne ezt énekeljük, mert ettől csak még jobban esik a hó. (és tényleg) Hát akkor mit énekeljünk? A válasz magától értetődik: a Süss fel napot!
Azért rákérdeztem, miért is jó nekünk, hogy most ezt énekeljük, mikor ilyen szépen esik a hó? És Kópé jó lassan, hogy én is megértsem, elmondta:
-ha süt a nap, elolvad a hó.
-ha elolvadt, jöhet a jóidő.
-ha jóidő van, lehet fagyit enni.
Oké, így már értem. Rázendítettünk. És nem volt elég egyszer! Vagy 100x elénekeltük. Aki látott, csak nagy szemeket meresztett. A sportpályánál megálltunk kicsit. Játszottunk célbadobósat úgy, hogy ástam a hóban egy gödröt és hógolyóval bele kellett találni. Aztán olyat is, hogy az én nyomomba lépett és nem lehetett így látni az ő lábnyomát. És megettük a csokimikulást, amiben Smarties cukrok voltak. És hazahúztam a jól kifáradt gyereket. Nem, én nem voltam fáradt és álmos! Dehogy!

Mini bowling

Tavaly a Sparban Hupikék Törpikéket lehetett gyűjteni, hát gyűjtöttük mi is. Minek? Van ezer Kinder figuránk, meg apró-cseprő kis állatkáink. Hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz (ezt is a Verdákból idézem). De aztán tegnap megtaláltam Aprajafalva lakóinak igazi küldetését. Törpe bowlingoztunk. (Persze ilyenkor nem találom az összes törpét, de azért elég sok előkerült.) Egy nagy dió lett a bowling golyó.





Amikor én többet döntöttem fel, Kópé megsértődött. Kihozott a szobából egy mini repülőgépet és letarolta az összes törpét. Hókuszpók meg lányhangon sikíthatott örömében, ahogy végigkísérte az eseményeket a varázsgömbjében. Aztán kárpótlásul megkínálta Kópé csokival a törpéket. Sorban álltak, mint az oviban a gyerekek. (Közben Bob a mester is beállt a sorba. A kis ingyenélő, nem is volt ott a tömegkarambolnál.)

Zenebölcsi

Mindig csak arról írok, miket varázsolunk Kópéval. Picúr kedvenc elfoglaltságairól pedig még nem is szóltam. Hétfőnként zenebölcsibe járunk. Ebben a korban még főleg ölbeli játékokat, ringatókat énekelünk a gyerekeknek. Énekelni énekelem én, meg ringatnám én, meg lovacskáztatnám én, ha nem mászna el mindig. És szinte mindig csak ő. A többi gyerkőc, azok is, akik sokkal nagyobb biztonsággal tudnak már két lábon közlekedni, ülnek szépen anyukájuk ölében. De nem panaszkodom, Kópé nekem is "szépenölbenülős" kisgyerek volt. Akkoriban az ilyen elkóricáló gyrekeket néztem és arra gondoltam, az én fiam mikor lesz bátrabb és önállóbb. Idővel. Bár most sem viszi túlzásba. És akkor jött Picúr, aki megmutatja nekem az érem másik oldalát.
Tehát hétfőnként lelkesen dalolok, ütögetem a saját térdem és próbálom visszacsalogatni, hol szép szóval, hol meg csak egyszerűen gyors megkaparintással visszaviszem a helyünkre.
Az az érdekes, hogy ha itthon éneklem, kántálom neki a gyerekdalokat, mondókákat, akkor sokkal jobban figyel és tűri a műveleteket.

Tegnap vonatoztunk. Lefektetem Picúrt a hátára és a két bokáját megfogom, úgy mozgatom a lábait a hasához és le. Felváltva. Közben ezt mondókázom, jó tagoltan egyre gyorsabban, ahogy a vonat beindul:
S, sz
Beh sok súly!
Meg se mozdul!
Friss szenet ha bekapok:
messze-messze szaladok, szaladok.
(Illyés Gy.)
Mikor erre ráunt, elővettük a vonatos könyvét, amiben a kisvonatot megnyomhatjuk és csipog (vagy dudál, mindenesetre hangot ad ki). Azt nyomogattuk ütemre.

Lufiarcok

Tegnap elkezdtük leszedni Picúr szülinapjára felerősített lufikat. Elővettem egy alkoholos filctollat és kitaláltam, rajzoljunk arcokat a lufikra. Felhívtam Kópé figyelmét, hogy nagyon vigyázzon ezzel a filctollal, mert nem lehet lemosni.
-Soha?
-Soha.
-Na akkor én nem rajzolok ezzel. Soha.
Hm, azt hiszem túlzásba vittem az óvintézkedéseket. Így nem készülnek el a lufiarcok. Soha. Megmutattam, hogyan gondoltam a rajzolást. Megfogta a tollat, mint egy égető piszkavasat. Tovább tartott elmagyarázni, hogy csak normálisan rajzoljon, nem lesz semmi baj, mintha nem is szóltam volna és sikálni kellett volna a kezét. Hiába, mindig tanul valamit az ember.
Valahogy csak elkészültünk. Aztán az arcunk elé tettük a lufikat és úgy beszélgettünk.

Metafora

Esténként hol mesét, hol verset olvasok Kópénak. Egyik este egy Zelk Zoltán vers került elő:

Rajzpapír

Óriási rajzpapír
a fehér hó, arra ír,
arra arjzol képeket,
ahogy rajta lépeget,
ahogy jobbra-balra megy,
ez a vidám vörösbegy.

Mellette fut a rigó,
de ha elolvad a hó,
ha megjő a kikelet,
ő rajzol majd képeket,
zöld krétával füveket,
kopasz ágra rügyeket.

Kérdeztem Kópétól, hogy érti-e, miről szól ez a vers. Határozottan kijelentette, hogy nem érti. Úgyhogy szép lassan, tagolva újra elolvastam neki. Még azt is próbáltam elmagyarázni, mi is az a metafora, miért rajzpapír a hó, mi a közös a papírban és a hóban. (Nehéz hét ez neki. Pár napja a gravitáció, most meg ez!) A Tollászkodik a tavasz kötetben találtuk ezt a verset. (Én személy szerint nagyon várom, hogy tollászkodjon már.)
A hétvégén figyeltük a hóban a nyomokat. Láttunk madárlábnyomot és a sajátjainkat is jól megvizsgáltuk.


(fotó: flickr.com)

Csodaceruza

Nagyi egyik ajándéka Picúrnak egy rajzkészlet volt. Nem akármilyen rajzkészlet, hanem csodaceruzás rajzkészlet. 4 festmény van benne, amire a csodaceruzával kell rajzolni és feltűnik a kép a papíron. A ceuzába csapvizet kell tölteni és a víztől lesz látható a rajz. Először nem akartam Kópénak megengedni, hisz Picúr kapta, de miután rájöttem, hogy többször használatosak a rajzok (értsd: ha megszárad, újra eltűnik a festmény) kipróbálhatta. Picúrt amúgy is csak a ceruza izgatja egyelőre, próbálja kiszopogatni belőle a vizet. Kópé viszont nagy elánnal varázsolja elő a rajzokat. Este mialőtt lefekszik fest, amint felkel, rohan és fest.



Peppa Pig és barátai a szereplők a rajzokon. Itthon még nem láttam egy mesecsatornán sem, de rajzokat már láttam róla. Teljesen véletlenül a Nagyi érkezésekor Picúron egy Peppa Pig-es felső volt.

Verdák

A fenti címet sokszor írhatnám, mert sokszor játszunk olyasmit, ami valamilyen módon kapcsolódik a rajzfilmhez. Nem szeretem, ha túl sokat ül a tv előtt Kópé, ezért, ha felvetődik a dvd nézés ötlete, megpróbálok alrternatívákat felvetni. Ennek ellenére ezt a mesét már láttuk párszor. Tegnap sikerrel járt elterelő hadműveletem, készítettünk egy Dinoco 400-as pályát. Hogy mi is az a Dinoco 400-as pálya? A kérdező nyilván nem látta elégszer Villám Mcqueen kalandjait. Ezen a pályán végződik döntetlenre a verseny. Ha így sem tiszta, akkor vagy nézd meg a mesét, vagy hagyjuk az egészet. Egy versenypálya és kész. Az alkotás amilyen egyszerű, olyan nagy sikert aratott. Nagyon sokáig hajtottak a kocsik körbe-körbe.

Épp a "Joe Compostor kilökte Villám Mcqueen-t" epizódot játszottuk el. Oldalt pedig jónéhány szereplő sorakozott és figyelte lélekzet visszafojtva a versenyt. Igen, fel tudnám sorolni mindnek a nevét, de ezzel nem untatok senkit. Annyiszor láttam már, hogy az lenne a csoda, ha nem tudnám a szereplő nevén kívül a TAJ számát, előéletét, teljes családfáját és házikedvencének születésnapját is. Picúr is bekapcsolódott a játékba, a pálya szélén az egyik autót (Dokit) tologatta és börrögött. Kópé pedig "fordított", hogy mit mond épp Doki Villámnak.

Ha nincs nálunk játék

Ma a repülőtéren várakoztunk fél órát, vártuk Nagyit, aki Londonból repült haza. Picúrt otthon hagytuk Apura, mi Kópéval pedig autóztunk egyet. Megtudtam Kópétól, hogy a rádióban kétféle dolog van: zene és hír. Ha beszélnek, az hír. Elraktároztam magamban, hogy ezt az elgondolását hamarosan megcáfolom, sőt továbbmegyek, fel fogom világosítani, hogy a híradóban elhangzó dolgok sem mind hírek. De mára hagytam az ilyen mélyenszántó gondoltokat. Egyrészt, mert lázban égett, hogy mit kap a Nagyitól, másrészt, mert ma reggel játékautózás közben beszéltünk a gravitációról, ami elég sok kísérletet vont maga után- mindent ledobált, lehetőleg jó magasról, hogy tuti lefelé esik-e- egy napra elég egy mindent felkavaró új ismeret a világról. Szóval a hírekről majd máskor mesélek neki.
Amíg az autóban várakoztunk 3 dolgot játszottunk:
1. Kő, papír, olló
Kópéval ez úgy megy, hogy megvárja, én mit mondok, aztán rávágja, ami engem legyőz. Ha eltéveszti, akkor megkér, hogy a számolás után most cseréljünk, hogy ő nyerjen. Elég egyoldalú így a játék, de ő szereti. Legalább telik az idő. :)
2. Alszik a baba, vagy játszik?
Összekulcsolom a két kezem. Az egyik kezem középső ujját nem fűzöm a másik kezembe, hanem a tenyerembe rejtem. Ha kinyitom a kezem, olyan benne az ujjam, mint egy bölcsőben fekvő baba. Kópénak ki kell találnia, hogy alszik-e, vagy játszik= ha mozgatom, játszik, ha nem, alszik.
3. Az előző játékot fejlesztette tovább Kópé- nagyon örülök, mikor ő talál ki játékokat: Ugyanígy összefonta az ujjait és nekem ki kellett találnom, hogy kukacos-e a dió, vagy sem. Előtte meg is kellett szagolnom a diót. Ha kukacos volt, sikíítottam, ha nem, akkor megehettem.
Aztán szerencsére megérkezett Nagyi, meg az ajándékok is persze.

Farsang közelít

Nemsokára farsangi bál lesz az oviban. Szerencsére Kópé jelmeze már megvan. A ráhangolódást is elkezdtük. Ma is bekapcsoltuk a Maszkabál dvd-t. Nagyon szeretjük a Gryllus zenéket. Megtaláltam a youtubon néhányat a dvd-ről. Ha valaki nem ismerné, egy farsangi bálról szól a történet. Minden szám egy-egy farsangi jelmezről mesél. A lemezen szerepel például a bohóc, a banya és a skót is.
Picúr aludt, így csendes játékot választottunk. Kópénak színezni volt kedve. Mivel az egyik kedvence a lemezről a gomba, így kerestünk egy színezésre váró gombát.


Gryllus Vilmos: Gomba (Maszkabál)

Pöttyös kalapban csodálhattok engem,
nem tud megázni tiszta, fehér ingem.
Pöttyös kalaphoz hófehér a gallér,
minden galóca igazi gavallér.

Pöttyös kalapban gyönyörű az élet,
mégis feszít és majd meg esz a méreg.
Pöttyös kalapban táncolnék a bálban
jaj, csak ne járna bocskorban a lábam.

Kókuszreszelék

Sűrün sütünk-főzünk Kópéval. Mindent megengedek neki, ami őt nem veszélyezteti. Meg engem sem. Meg a süteményt sem. Meg mást sem. Meg... Száz szónak is egy a vége: csak ésszel :D. Ez a tortaféleség végtelenül egyszerű. Pihenni akartam, de az édesség iránti vágy nagy úr. Kópé is rágta a fülem, hogy anya süssünk tortát. Na jó, süssünk.
Tipikus keksztorta az alapja: 20 dkg összetört kekszhez- most kakaós keszhez- (én mozsárban törtem jó alaposan össze. A segítő kéz segített a keksz mennyiségét lecsökkenteni egy kicsit, de én rutinosan eleve beterveztem ezt a "lemorzsolódást".) 10 dkg olvasztott vaj/ margarin. Ezzel kellett kibélelni a tortaformát. Kb 11 perc alatt megsült. Sajnos a piteformám összetört nyáron, úgyogy kapcsosba raktam. Csokis pudingot készítettem. Itt is igénybe vettem némi segytséget: Kópé keverte ki a port egy kis tejjel. Amikor kész lett a puding majdnem egy egész zacskónyi kókuszreszeléket zuttyintottunk bele. Ez a massza ment a kihűlt kekszalapra. Végül megszórtuk a maradék kókuszreszelékkel. Ekkor már elkapott a kreatív láz. Elővettem az IKEÁs porcukorszóró sablonjaimat.
(fotó: ikea.hu)
Mit nekem porcukor! Megreformálom ezt az ipart. Majd kókuszreszelékből szórunk rá pöttyöket. Aha, persze. Sejthető, mennyire látszódtak a pöttyök. Úgyhogy előkaptam egy kanalat és kiskuktám azzal szórta a kókuszt.

Hideg, langyos, forró, forró

Mindig szerettem ezt a kedves kis játékot. Amíg nem voltak gyerekeink, a férjemmel sokszor ugrattuk ezzel egymást. Gondolom, mindenki ismeri: Úgy kell megtalálni valamit a lakásban, hogy a kereső csak a címben szereplő segítséget kapja a megtaláláshoz. Minél közelebb kerül a keresett dologhoz, annál közelebb kerül a "tűz"höz, azaz annál forróbb. Nyáron a kertben, vagy a ligetben is szoktuk játszani. Most ezt a kis napocskát kutattuk. Picúr meg kavart négykézláb Kópé után. Az csak érdekes dolog lehet, amit a nagy kutat, nem?

Kópé jó játékos, amikor neki kell megtalálni. Ha viszontt ő rejti el a játékot, nem bírja ki, hogy ne mutatná meg, hol keressem :D. Már magyaráztam neki, hogy ne mutasson rá a rejtekhelyre. Lehet, nem nézi ki belőlem, hogy meg tudom találni a kincset.

Pont, pont, vesszőcske

Tegnap sorozatosat játszottunk. Na nem a Jóbarátok, vagy a Dr. House legújabb epizódjának rekonstruálására vállalkoztunk, ez csak egy egyszerű papír-ceruza játék. Én felrajzolom a sorozat első elemeit, majd folytatni kellett. (Kópé persze mikor elkészült, firkált is kicsit, mert így szebb.- szerinte) Nem kötötte le nagyon ez a feladat, 4 sorozat után mondta, inkább legozzunk. Hát inkább legoztunk.

Ego

A mai menet úgy kezdődött, hogy reggel a "Csak csajok"-ban szó volt a gyermekrajzok elemzéséről. Nosza ezt mi is kipróbáljuk. Az elemzést végző nőci a következőket mondta el (pontosabban ezeket hallottam, mert Picúr tuti akkor kiabál/sír/sodorja magát elképeztő vészhelyzetekbe, mikor én valami másra figyelnék):
-A gyermekrajzokon a ház, a gyerek egoját jelenti. Minél nagyobb, annál nagyobb a gyerek egoja. A nőci mesélt olyat (talán a saját fiáról?-na ezt se hallottam), hogy a gyerek akkora házat rajzolt, ami nem fért rá a papírra. Gigaego.
-Nézzük meg van-e a házon ablak, ajtó, mert ezek a gyerek külvilág felé való nyitottságát mutatják. Ha nincs, foglakozzunk a gyerekkel, ne legyen túl zárkózott.Még az is fontos, van-e kilincs (vagy pont fordítva, nem fontos-na ezt megint nem hallottam)
-Ezen kívül érdemes megnézni a rajzon a.....-t is, mert az pedig a ---t mutatja és még érdekesa lehet a ...........(A kipontozott részt nem hallottam, úgyhogy az utolsó információmorzsákkal nem is törődtem.)

Nálunk ez így zajlott:
-Gyere Kópé, rajzolj nekem egy házat!
-Nem.
(Ha nincs ház, nincs ego?)
-Gyere rajzolj nekem házat, én meg rajzolok neked autókat.
-Jó anya rajzolok neked házat, de rendőrautót is rajzolok.

Sajnos lefotózni nem tudtam, mert a rendőrautó kipufogójából akkora füst jött, hogy beborította az egész lapot. Magyarul összefirkálta az egészet. A ház első körben közepes méretű volt, 3 ablakkal, meg ajtóval, kéménnyel. Kilincs nem volt, de, hogy ez utal-e valamire, azt ugye nem tudom.
Az ablakokra rajzolt kis kereszteket. Remélem, ez nem azt jelenti, börtönnek érzi az életét!
Aztán mentőt meg rendőrautót rajzolt újra. Meg egy napocskát, ami aranyból van és az autónak kell az arany, ezért a kipufogófüstjével leszed az aranyból. Igen, újra összefirkálta.
Lehet, hogy túl nagy a levegő CO tartalma, Kópé már szmogriadót szeretne.

játszóház

Ma az ovi után játszóházban voltunk. A szokásos ugrálóvár, golyórengeteg és futkározás előtt, mielőtt a barátok megérkeztek volna, kicsit játszottunk ülve is. Már a múltkor is próbáltuk ezt a forma felismerős játékot. Szeretem ezeket a készségfejlesztőket. (Itthon a "játsszva megismerjük a háziállatokat" van meg. Azt is szereti Kópé.)


Aztán kipróbáltuk ezt az asztali korongjátékot. Igaz, Kópé szerint nem az a lényeg, hogy egymásnak gólt lőjünk, hanem, hogy ő egyedül lökdösse a korongot a kapuba. Ja, ha nem érte el, akkor segíthettem. "De Anya, csak kicsíííííííííít segíts!"

Buszt Teri néninek!

Ma a BKV sztrájk miatt itthon maradt Kópé. Tegnap kérték az oviban, hogy aki csak tudja, tartsa otthon a gyereket, mert néhány óvónéni és dadusnéni nem tud jönni. Míg Picúr aludt, elmagyaráztam Kópénak, hogy mi is az a BKV sztrájk. Aztán ő összegezte: nem dolgoznak a buszok, mert megsértődtek a főnökeikre.
Én nem pont így fogalmaztam, de egy 4 évesnek nem is annyira lényeges a kollektív szerződés:D. Az egyértelmű volt neki is, hogy pl. Teri néni nem tud menni az oviba, mert ő busszal jár. Úgyhogy készítettünk egy buszt, ami majd Teri nénit elviszi az oviba:
A kis dobozra én rajzoltam fel az ablakokat és a sofőrt is:








Bár csak a teteje nyitható, Kópét ez nem zavarta meg. Sőt. Tetszett neki, hogy ebbe a buszba csak a tetején lehet beugrálni. Beleugrott néhány Duplo figura és már indult is a busz "Kaniforniába" (A Verdákból hallotta, és hiába magyarázom, hogy Kalifornia.) Ja, hogy Teri néni nincs a buszon? Nálunk mindig így alakulnak a játékok. Valahogy elkezdjük, de nem biztos, hogy úgy is fejezzük be. Egyébként Kópét is megkérdeztem, mi lesz Teri nénivel? "Jöhet ő is Kaniforniába, ha akar."

Együk meg a tökházat!

Tegnap délután még mindig "Mazsola-hangulatban" tököt sütöttünk. Megszagolgattuk miután felvágtuk és olyan finom illata volt. Kisfiam szerint, mint a dinnyének- és valóban, sárgadinnyéhez hasonló volt az illata. A töksütésnek egyébként Picúr örült a legjobban. Pontosabban az eredménynek. Vacsorára nem is evett mást.

Mazsola és a pizza

Ma bábszínházban jártunk. Mazsolát néztük. Nagy kedvenc nálunk a zöld kismalac. Már többször láttuk bábszínházban is és dvd-n is megvan. Bevallom, bennem is kellemes emlékeket ébreszt. Megtaláltam az egyik régi Mazsola könyvemet, amiben még fekete-fehérek a fényképek. A délutáni alvás után elő is vettük a gyurmakészletet és megpróbáltuk megformálni a szereplőket. Együtt csináltuk, persze a fiam útmutatásai szerint. Ő szúrta ki a nyuszikat is a gyurmából. Rögtön hármat, mert "Manócska mondta a mesében, hogy Fülöpkének sok testvére van".

Megkérdeztem, szerinte melyik rész volt a legviccesebb. Kettőt említett: 1. amikor Mazsola nem akart aludni délután, de mikor Manócska odanézett, akkor mindig úgy tett, mintha meg se moccant volna. 2. Vicces volt, mikor Mazsola nem akart fürdeni.
Ezek a vicces jelenetek nálunk is elő-előfordulnak.
Nagy nevetés volt még, mikor elcsúszott Mazsola és barátja Egérke a jégen, így eljátszottuk a kis gyurmafigurákkal ezeket a jeleneteket. Aztán gyúrtunk farkast, meg bokrokat és lassan teljesen átalakult a mi mesénk. Eltűnt Mazsola és eltűnt Manócska. Viszont sütöttünk gyurmapizzát a farkasoknak.

Lábnyom

Újra esett a hó! Mi is rögtön előkaptuk a szánkót és indultunk is ki a térre. Míg a gyerekek hógolyóztak, addig az egyik apuka egy óriás lábnyomát taposta ki a hóban. A gyerekek csak nézték, nézték és egymást közt megbeszélték a látottakat: -Hová lépett az óriás? -Átlépett a házon.