Kavicsok és a tenger

A tengerparton Kópé kicsit megunta a kaviccsal kacsázást és ő nem egy vízicsirke, ki kellett találni valami érdekeset. Így pattant ki a fejemből a kagyló-szoknyás tündér.

Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy tündér. Ő őrizte az álmok kapuját Tündérországban. A kapun minden kisgyerek bemehet, aki elalszik éjszaka. A kapun túl csodálatos álmokat kapnak a jógyerekek. Ám a mi tündérünk két dolog miatt is szomorkodott. Egyrészt a gyerekek rá se hederítettek úgy szaladtak be az álmok közé, másrész nem volt neki neve. Nagyon szerette a kavicsokat, főleg a különlegeseket, de az ajtók őrzése miatt- őriznie kell, nehogy becsapódjanak- nem tudott eljutni a tengerhez.

Elhatároztuk Kópéval, hogy szedünk neki sok-sok színes kavicsot, hogy ne legyen szomorú, meg azért is, mert akkor csodálatos álmokat kapunk tőle. Szedtünk kagylókat is, hogy feldíszíthesse a szoknyáját. És végül a kavicsszedegetés, válogatás közben elgondolkoztunk, mi legyen a tündér neve. Pár perc hallgatás után én a Mullirú nevet gondoltam ki (A Moulin Rouge jutott eszembe egy vöröses kő miatt. Valahogy így.) De megszólalt Kópé:
- Az nem jó. Legyen inkább Kati néni!
(Azt hiszem én kicsit túlbonyolítom a dogokat.)

Az első vers

A nyaralás alatt tengerrel, nyárral kapcsolatos mondókákat tanítgattam a gyerekeknek:

Hullámzik a tenger, tutajon egy ember. Ez a tenger viharos, gyere ki te tutajos. Egy-kettő, egy-kettő, így evez az evező.

Egyszer volt egy ember,
szakálla volt kender.
Bikkfa tarisznyája,
égerfa csizmája.
Közel volt a tenger,
beleesett fejjel,
kiapadt a tenger,
kimászott az ember.

És közkívánatra körülbelül százszor énekeltem el a Tátikát:

Nem tátog a tátika,
Nincsen rajta pántlika,
Tévedés a tátogás tyúk tojásból strucc tojás.
Tátika a tóparton azt suttogja: Óh, pardon
Elnézést, hogy zavartam,
S tipeg tovább zavartan.

Aztán Picúr a maga másfél évével előállt az első kis versikéjével:
Hajó, hajó, hajó, ha
Hajó, hajó, hajó, ha
Hajó, hajó, hajó, hajó.

Állatkerti séta

A nagy melegben nekivágtunk az állatkerti programnak. Tavaly nyáron is elvittem a két gyereket, de az akkori túránk némileg különbözött a mostanitól. Kezdve azzal, hogy Picúr még igen picúr volt, nem volt gond vele. Akkor autóval közelítettük meg az objektumot és akkor nem volt ennyire meleg.



De távol álljon tőlem, hogy bárkit elrettentsek eme szórakozási lehetőségtől. Inkább ösztönzésnek szánom írásom. Tanulj más kárán és úgy könnyebb lesz. Személy szerint a következőket tetováltam pirossal az agyamba:
- Ne hidd el a gyereknek, hogy nem kakilni mielőtt elindultok! Kell neki. Tuti!!!! Legalábbis az állatkertben kelleni fog. De ne aggódj! :Ha így jársz, azért megoldható a probléma. Van gyerek wc is.
- Ne harangozz be előre a gyereknek túlzottan semmit! Pl ne mondd el 10-szer az odafelé vezető úton, milyen jó lesz a fókashow, meg a kisállat bemutató! (A fókák betegek voltak, a kisállatoknak meg túl nagy volt a meleg. Mindkettő elmaradt. Hogy a halakhoz miért nem lehetett lemenni azt nem tudom, de szerencsére azt előre nem is mondtam nekik)
- Soha ne menj a kecskék közé egy zacskónyi zoo csemegével! A kecskék nem jólnevelt állatok. Megtámadnak, rád ugranak, miközben a kicsi a fejed tetejére akar mászni, addig a nagy sokkot kap. De ne aggódj!: Végül ha neked nem is, egy kecskének lesz annyi esze, hogy kitépje a kezedből a zacskót, megoldva a problémát.
- Soha ne engedd be a gyereked a labirintusba, ha viszont szeretnéd látni! Ez az utolsó pirosbetűs tanulságom, hál istennek nem a saját esetem volt. (Más kárán is érdemes tanulni.) Mi épp kijöttünk a lepkeházból, megálltunk a labirintus mellett, ahonnan ez hallatszott ki:- Zselyke! Hol vagy?! Zselykeeee!- Itt vagyok (szólt egy kislány, közvetlen közelről)- Akkor maradj ott! Hallod!!! Maradj ott!!! Megpróbállak megkeresni!- Jó! Várlak! Aztán megpróbálunk kijutni is?

Kedvcsinálónak még néhány dolog: Felszereltek jópár hűsítő kaput. Nagyon jó érzés volt! Persze Kópé csuromvizes volt a végére, mert perceket töltött alatta. A 3D moziba eddig be se mentem, mert azt hittem, túl hosszúak a filmek. Hinni nem az állatkertben kell! 3 filmet játszanak, mindegyik kb 5 perces. Megéri.