2011. január 30., vasárnap

A sötétben látó tündér


Kicsit tartottam tőle, hogy Kópé mit szól ehhez a könyvhöz. Elég hosszú és úgy terveztem, több részletben mesélem majd el neki. Az eddigi meséink egy estések voltak. Kópé megoldotta egy huszárvágással: meséld el egyszerre anya!
Így a karácsonyfa alatt jó háromnegyed órán át meséltem. És imádtam és imádták. Még Picúr is figyelmesen hallgatta- na nem végig, de érdekelte.


Az Örkény Színházban megy ez a gyerekdarab. Már alig várom. Na igen, be kell vallanom, én is rajongó lettem.


2011. január 28., péntek

Lufihasznosítás

Még tegnap is találtam egy kósza lufit. Valahogy sikerült megbújnia az egyik ágy mögött. De nem menekült, újrahasznosítottuk.

4 egyforma hosszúságú madzagot ragasztottunk rá vastag celluxszal. A madzagokat egy műanyag kis tálhoz erősítettük és be is vontunk barna csomagolópapírral. Papírszalagot ragasztottunk a lufira körbe és indul is a kirándulás a levegőben. A tetejére is ragasztottunk madzagot és egy csipesszel a lámpához erősítettem.

Mostmár csak azt kell eldönteni, kinek a plüssjátéka utazzon. Ez nehezebb lesz, mint a munka volt...


2011. január 26., szerda

Szülinapi zsúr és farsangi jelmez



Tegnap megtartottuk Picúr zsúrját. Diafilmet vetítettem, lufit hajtogattam, aztán lepkefogót is játszottak a gyerekek- sajnos az elefánt eléggé göthösen fújta a levegőt, így a lepkék nem tudtak rendesen kirepülni. A torta jól sikerült, marcipánból készítettem egy kis képet rá. Kinyújtottam a marcipánt és kiszúró formákkal csináltam a figurákat díszítésnek.
A buli végén ismét lufihalmok okoztak fejtörést. Mit is kezdjek velük? Durrantsam ki? (sikítás mindenfelől) Egyszer már csináltunk lufiarcokat, most inkább összekötöztem őket. Így sokkal érdekesebb labdázni velük. És megállapítottam, ha a fejemre erősítem egy sállal, máris kész a jelmezem, ha be kellene öltözni ismét az ovisfarsangon a szülőknek is. Nem, erről nem készült kép! Sőt megnéztem magam, és megállapítottam, nem csinálok magamból ekkora hülyét. Ha visszagondolok rá, máris röhögnöm kell magamon.


2011. január 22., szombat

Csigafutam


Már hónapok óta halogatom ezt a projektet, mintha én is indultam volna a futamon. Létezik olyan csigafutam társasjáték, amit meg lehet vásárolni játékboltokban. Én azzal a verzióval nem is találkoztam, csak egy gyerekbuliban láttam a házilag elkészített verzióját. Kár, hogy nem gepárd galopp, vagy vándorsólyom reptetés a címe, akkor talán hamarabb megcsináltuk volna. Jobb később, mint soha- hogy egy közhelyet is pufogtassak.



A színek tanulásában segít Picúrnak, Kópénak meg abban, hogy megtanuljon veszíteni is.
Készítettünk 6 különböző színű csigát, ugyanezeket a színeket felragasztottuk egy dobókockára és rajzoltam egy alapot, amin "lépkedhetnek" a csigák.

A játékszabály:
Kiválaszt mindenki magának egy csigát. Annak drukkol, de amilyen színt dobunk, az a csiga lép. Ebben nem lehet csalni, így nem tehettem mást, nem Kópé csigája nyert.

Úgy is lehet játszani, hogy csak akkor léphetsz, ha olyat dobsz, mint a te csigád. Így sokkal lassabb. Viszont a kreatív anyuka, akitől az ötletet lestem, csak 3 csigát készített, de minden csigának két színe volt- az egyik oldala ilyen, a másik olyan. Ezzel rövidíteni lehet a játékidőt.




2011. január 16., vasárnap

Patchwork (első lépések)


Karácsony után láttam a deko tv-n, hogyan készül Kriste a karácsonyra (Kristie's Homemade home / Majd Kristie megmutatja). Játszi könnyedséggel üveget fújt, meg koszorút készített, meg dekorált (egy egész házat, nemcsak egy szerencsétlen kis nappalit), meg karácsonyi partit tartott a barátainak, meg meglepetés ajándékot is készített a váratlan!!!! gyereklátogatóknak. Meg csomagolt, meg díszeket készített, meg...Ja és nem utolsó sorban patchwork technikával ajándékváró zoknikat varrt, olyan kandallóra akaszthatót. Jah, kandalló... És én elhittem, hogy patcworközni olyan könnyű. Elhittem!!! Pedig mindig megfogadom, nem dőlök be semminek, amit a tvben látok, de ez tényleg könnyűnek tűnt. És akkor kitaláltam, Picúr a szülinapjára kis babaágyat kap, én pedig varrok bele pathcwork technikával takarót és kispárnát. Majdnem Apucit is rábeszéltem, hogy csinálja meg a kiságyat és ne a Fakopáncsban vegyük meg. Végül megegyeztünk, inkább megvesszük. De én alkotni akartam. És végül alkottam is. Hogy mennyit összeszenvedtem, azt nem írnám le. Elég annyi, hogy rájöttem, mi a furcsa Kristie műsoraiban. Nincsenek körülötte a gyerekek! Senki sem rángatta a bal könyökét a varrógépnél, hogy "Anya, mi aaaaz? Miccsinááász?", meg az üvegfújásnál se nyúlt bele a folyékony üvegbe senki. Jelzem nálunk se! (mert ilyenbe bele se fognék)

Mindenesetre kész. Örült neki. És ez a lényeg.
Olyan gyönyörű dolgokat találtam ilyen technikával, hogy igazán irigykedek.

Kép: álomtextíl.hu

2011. január 15., szombat

Földvirág






Képek: http://viragom.blogspot.com


Előző bejegyzésemben már érintettem a szerencsét hozó szokásokat (malac kontra tyúk), de a szerencséből sosem elég, így rátettünk még egy lapáttal. Megpróbálunk 4 levelű lóherét növeszteni.

Még a Mikulás hozta ezeket a földvirágokat a gyerekeknek, de akkor a Luca-búza ültetés volt soron, így halasztottam ezt a csíráztatást. Ez a kis földkupacba ültetett magocska egyébként 2005-ben (?) formatervezési nívó-díj nyertes lett. Igai környezetbarát ajándék. Arra, hogy a kis magból nem 3, hanem 4 levelű lóhere nőjön elég kicsi az esély, de azért hátha. Picúré körömvirág lesz, ha minden jól megy. (kipróbálnám a mini napraforgót is!)

Itt azért elmesélnék egy kis történetet. Picúrra elég sokat vártunk, hogy végre beköltözzön a hasamba és ugyanígy várta a kistestvér jelentkezését É. barátnőm is. Néha már röhögtünk a sikertelenségünkön és elég tanácstalanok voltunk. Egy tavaszi délután a homokozó mellett épp arról beszélgettem Kópéval és a körülöttünk lévő gyerekekkel, hogyan is kell 4 levelű lóherét találni. Én a türelem és kitartás mellett érveltem. Odajött É. és közölte, szerinte tévúton járok. 4 levelűt nem keresni kell, hanem találni. És viccből demonstrálni akarta az elméletét, lehajolt és kikapott egy lóherét. Egy 4 levelűt!!!! A gyerekek csodálkoztak, majd otthagytak minket, akik szólni se nagyon tudtunk a meglepetéstől. É. elrakta a 4 levelűt a pénztárcájába. Hogy a történet kerek legyen elmondom, pár hét után mindketten viruló kismamák lettünk és 3 nap eltéréssel születtek a gyerekeink. (neki ráadásul ikrek! és holnap lesz a nagy nap: Boldog szülinapot Eszti és Ádám!)

2011. január 7., péntek

Egészség!- montázs

Majdnem minden évem különböző fogadalmakkal indul. Aztán némelyiket sikerül is betartani. Idén nem fogadtam meg semmit. Igaz, 4 napja fogyókúrázom, de az nem számít. :D

Kópé az oviból 3-án úgy jött haza. hogy: "Soha többé ne együnk tyúkot! Csak malacot! Mert a malac előássa az aranyat, a tyúk pedig elkaparja! És a szerencsénket is elkaparja, ne csinálj többet tyúkot!" Ilyen érvekkel nem lehet vitatkozni. De ha már tyúk, meg malac, elkezdtünk beszélgetni az egészséges ételekről, meg arról, mit is lehet tenni azért, hogy egészségesek maradjunk. Elővettünk néhány magazint (Pl.: Diéta és fitnesz- olyan jó ilyeneket olvasgatni, ha mást nem is teszek. És nem én vettem, mielőtt röhögnétek. De tényleg!) és vagdosni kezdtünk, még tengerpartot is kivágtunk, mert a pihenés is fontos. Aztán egymásra ragasztottuk a képeket egy nagy kartonlapra. A hátuljára hamburgert, sültkrumplit, fagyit, csokit ragasztottunk és piros filccel áthúztuk.



2011. január 4., kedd

Boldog új évet és süss sütit!

Boldog új évet kívánok minden olvasómnak, meg azoknak is, akik nem olvasnak, bár őszintén nem értem, miért nem?! :D

Viccesen indult az évünk, a gyerekek kitettek magukért szilveszterkor, pedig nem is fizettünk nekik, hogy szórakoztassanak! És 9-negyed 10-ig aludtak másnap! Köszi gyerekek!

Az alváslehetőség miatti hálaérzet még most is tart, így Kópé első "süssünk sütit!" felszólítására gondolkodás nélkül igent mondtam. Mondjuk gondolkodhattam volna, mert a joghurtos tésztás, meggyes sütihez épp csak joghurt, meg meggy nem volt itthon (utóbbi csak fagyasztva és nem két pillanat kiolvasztani). De nincs probléma, csak megoldandó feladat!- legyen ez az év mottója, hiába tisztára lelkes vagyok. A szomszédból joghurtot kértem (Köszi Réka!), meggy helyett meg málnát használtam (az épp volt kiolvasztva). Megosztom ezt a receptet, mert pofon egyszerű. Kópé már fejből tudja és diktálja, mit adjak a kezébe. Íme:

1 pohár joghurt
2 pohár cukor (a joghurtospohárral- én csak 1-et szoktam beletenni)
3 pohár liszt
fél pohár olaj
3 tojás (Kópé rámszólt, hogy 3-at adjak, én kettőre emlékeztem)
1 zacskó sütőpor

Az egészet csak össze kell keverni és bele a tepsibe. Ki se kell vajazni, mert van a tésztában olaj.
Bármivel lehet ízesíteni. Most málna és kókuszreszelék került bele, de meggyesen szeretjük a legjobban. Csináltam már szilvás-diós variációban is. Fogalmam sincs, pontosan mennyit kell belerakni (Kópé, valószínűleg tudja:D), szeretem, ha a tészta mellett sok a gyümölcs.



(a képen szilvás-ribizlis variációban látható a süti, és holnap veszek ribizlit! KELL!)