2012. január 12., csütörtök

Építsünk Aprajafalvát!

Előre szólok, hogy ebben a játékban semmi kreatívkodás nincs.

Okostelefonon...Már említettem, hogy Apucinak olyan van. És telepített rá egy játékot, amiben kis törpökkel fejlesztgetni lehet egy falut. Kópé imádja, túlzottan is. Málnát termeszt, meg borsót meg dinnyét.... Learatja, ebből új földet vesz, meg házat épít...És akkor én is megnéztem ezt a játékot. Tényleg cuki. Mondjuk Törpillát kitiltanám, mert csak sasszézik és "zsarol", feltételeket szab, hogy mikor költözik be a faluba. Mondjuk ennyi férfi mellett szabhat is feltételeket, de ez már más téma. Ugye. Szóval feltérképeztem a települést és megállapítottam, hogy nincs benne rendszer. Hogyne. Rendszer.
És elkezdtem átrendezni a falut. Kitöröltem egy tucat gyümölcskosarat, meg néhány nádcsomót, mert Kópé összevásárol mindent, amire épp van törparanya. A műveletet megmutattam Kópénak is. Ő folytatta. Apuci ekkor már a fejét fogta, hogy "mégis mit szólsz bele?". Jó, jó, csak a játék egy magasabb fokára okítom a gyereket. Na ekkor jött el az Armageddon. Kópé kitörölte a falu 90%-át egy kattintással, mert én megmutattam, hogy kell. Ergo én vagyok a hibás. Hogyne.
Csak néhány túlélő kószált a megmaradt földterületek és házak között. Na meg az idióta szőke picsa (értsd Törpilla), akinek még a nemzeti gyász pillanataiban is volt pofája hisztizni, hogy ő csak ekkor meg akkor fog beköltözni a faluba. Eridjé.

És még mindig nincs vége a sztorinak. Ugyanis Kópé a törléssel kinyírta Törpapát és Okoskát (egyik se dolgozott egy kapavonásnyit se). De, hogy ne érezze magát nagyon rosszul, inkább úgy beszélünk az esetről, mintha őket Hókuszpók vitte volna el.


Újjáépítés kezdődött, szigorú anyagi kontrollal, Apuci felügyelete és asszisztenciája mellett. Én nem nyúlhatok a játékhoz. Apucinak meg a munkahelyén 3 óránként borsót kell szüretelnie, hogy estére legyen lóvé, amit Kópé elkölt.