2010. március 31., szerda

Leopold, a szatócs



Boltosat játszottunk Kópéval és Picúrral. Fel akartam kicsit dobni az eseményt, mert bár érdekes papucsokat, könyvet és zoknikat vásárolni Kópétól, azért kell a változatosság. Bemutatkoztam neki, hogy Brünhildának hívnak, a kislányom pedig Johanna. (Kópé ezt lefordította magában: Jóvanna!) Montam, van egy fiam is: Kázmér. Ettől Kópé lefagyott, zavarba jött (csak az érthetőség kedvéért: ezek mind kitalált nevek és Kópét is arra akartam ösztönözni, használja a fantáziáját.). Kérdeztem, őt hogy hívják. Még mindig zavarban megkért, segítsek neki. Mondtam, legyél Leopold. Tetszett neki. Rá is kapcsolt, mindent eladott nekem, vagy inkább rámsózott. Közben kérdezgettem, hol lakik. És akkor ráérzett a dolog ízére, kitalált különféle dolgokat:
Azt mesélte Gyerkén (?- a szerk.) lakik, ahol van folyó, a neve Barka. Van két gyereke, az egyik Virág Panni (már majdbnem Vidám! :D) a fia pedig Kos Balázs. Kérdeztem, ismeri-e a férjemet, azt mondta, igen, úgy hívják Aladércsücsök.
És mindeközben megvetetett velem 1 labdát, 2 törölközőt és 1 távirányítót. Úgy tűnik, ért az eladáshoz.

2010. március 30., kedd

Tavaszi kirándulás 2.- Kalandváros

Szívesen mondanám, hogy ide minden gyereknek el kell jönnie, de azért tisztában vagyok a realitásokkal. Mivel Szombathely az ország nyugati határánál található, valószínűnek tartom, hogy az engem olvasó nyíregyházi anyuka nem kapja össze ovi után a gyerekeket, hogy "gyerünk a Kalandvárosba, mert a Mókapolcon azt olvastam, milyen nagyszerű!".
Ha esetleg mégis erre jár valaki a gyerekével, mindenképp vigye el ebbe a játszóparkba. Igaz, belépőt kell fizetni, de megéri a szolgáltatás az árát. Picúrnak és Kópénak is számtalan játék volt benn. Világítótorony csúszdával, fa hajó periszkóppal és sóderszállító futószalaggal, hatalmas mászóvár és még sorolhatnám. Kerestem, de nincs honlapja.



Itt pakolja Kópé a sódert a futószalagra a hajó alatt:

2010. március 29., hétfő

Húsvéti készülődés

Nem panaszkodásként mondom, de idén nem fogjuk lezongorázni az ilyentájt esedékes kézműves programjainkat. Mert tavaszolunk. Messze az otthoni tojásfestékektől, színes kartonoktól, ragasztóktól, ollóktól. De színes zsírkrétákat azért hoztunk (nem is lehet élni nélkülük) és színezni azért színezünk. Az ichild oldalán számtalan színező lapot lehet találni és nyomtatni. (A képek nagyításához és nyomtatásához regisztráció kell.) Az egyik kedvencem ez a vastagtalpú cipellős csirke. Ennek a tyúknak senki se szólt, hogy ez vagy 10 éve egyátalán nem divat?

Tetszik ez a nyuszi papírlánc is. Majd jövőre megcsináljuk, elmentem a kedvencek közé.

2010. március 28., vasárnap

Tavaszi kirándulás 1.- arborétum

A tavasz számomra gyötrelmes megjelenése után már én is tudom élvezni, hogy megérkezett. Már a fejem is elfogadta az új évszakot, nem fáj.
Ha vége a télnek, mi, mint akiket börtönbe zártak télre, úgy szabadulunk neki a természetnek.Eljöttünk tavaszt fürkészni pár napra. Bükfürdőn lakunk, de felfedezzük (ha Apucin múlna, minden apró szegletét felfedeznénk minden falunak. A végére jobban ismernénk, mint, aki itt lakik. Szerencsére az is számít valamit, amit én szeretnék.) a környéket is.

Egyik első utunk a szombathelyi arborétumba vezetett. Láttunk ibolyákat (az egyik kedvenc illatom), krókuszokat, hóvirágot és még sok tavaszi virágot, amiknek a nevéről fogalmam sincs. Megfigyeltük, hogyan rügyeznek a fák, némelyiken már leveleket lehett látni.

És megérkeztek az első gólyák is! Már láttunk fészkébe visszatérőt és sétálgatót is.

2010. március 22., hétfő

Sárkány, ami nem repül

Kreatív ajándékot akartam Kópénak, ezért vettem meg ezt a doboznyi színes puffancsot. Tényleg kreatív és tényleg jót lehet játszani vele. Igen, igen jön egy "CSAK" is. Szóval jó, csak kár, hogy egyszer használatos, ha egyszer összeilleszted a pufikat, azok már úgy maradnak. + az ára a mennyiséghez képest elég borsos.

Kukoricalisztből készül és olyasmi tapintásra is, mint a kukorica pufi, vagy a kölesgolyó. Van hozzá néhány ötletet tartalmazó kis füzetke. Kópé és Apuci legyártottak egy sárkányt. Azt hiszem, így a rendelkezésre álló zöld pufik el is fogytak. A pufik végét be kell vizezni és már össze is lehet ragasztani őket. Venni fogok sima pufit a boltban. Igaz az egyszínű, de legalább nem gond, ha egy-egy eltűnik a gyerekek szájában.







Eredetileg egyben volt, csak Kópé egy mozdulattal, na meg egy ollóval megszabadította a sárkányt a fejétől. Csak halkan mondom, Kópé második keresztneve György, úgyhogy a sárkányölés ezek szerint már születésétől kódolva van benne.

2010. március 21., vasárnap

A tavasz az jó

Imádom, mikor már tavasz van. Ki, nem? De mikor beköszönt, én általában kidőlök. Mert olyan hitrelen jött megint, hogy egyik nap még fagypont körüli állapotok voltak, aztán meg majdnem 20 fok meleg. Ezt az én fejem nem tolerálja. Nagyon nem. Le sem írom, hogy érzem magam napok óta.
Próbáljam ilyen állapotban magyarázni a gyerekeknek, hogy milyen jó a tavasz? Nem tűnne túl hitelesnek.
Azért, hogy valamit mégis tegyek, feldíszítettük a barkaágakat tojásokkal. És közöltem, a tavasz az jó.
Remélem, elhitték.



2010. március 17., szerda

Apák napja

Pénteken József nap lesz, Szent József az apák védőszentje, ezért ekkor tartjuk az Apák napját. Az oviban csütörtökön délután lesz az ünneplés.
Tegnap délután Kópé vagdosni kezdett egy lapot, meg kék ceruzát kért. Alkotott.



Azt mondta az van ráírva: Nagyon szeretlek Apa.

Március 15.

Kópé az óvódában már készül egy ideje március 15-ére. Zászlót és piros-fehér-zöld virágot is készítettek. Ezeket vitték ki pénteken a Petőfi szoborhoz. Hazaérkezve lelkesen újságolta
-Anya, ma egész nap farsang volt az oviban!
Én: Farsaaang?
-Igen! Minden fiú huszárnak öltözött! Volt csákónk!

Itthon sem lehet kimaradni a jóból, elővettük a festékeket. Először kitalálta, hogy egy piros lapot fehérre fest. (nem tudom, miért.) Aztán festettünk zászlót.





És ha már előkerült a piros festék:
-Anya, hozok egy képet Villámról és kifestem.

Na, témánál vagyunk megint...

2010. március 14., vasárnap

Mesefőzés

Mesefronton még mindig Labdarózsa van terítéken és lesz is mostanában, mert van még olvasatlan történet a könyvben. Minden mesében előkerül valamilyen étel, amihez természetesen Kópénak azonnal kedve támad. Azonnal. Az ő kis világában elképzelhető, hogy én este 8kor nekiállok szilvásgombócot főzni neki. Az én kis világomban ez nem képzelhető el. De nem vagyok kegyetlen, másnap megcsináltam neki vacsorára. És segített is kicsit. Ő forgatta a gombócokat a pirított zsemlemorzsába.



Aztán a tegnap esti mesében Tyúkanyó kolbászt sütött Labdarózsának és Szidol cicának. Kópé reakcióját meg se kellett várnom ,már mosolyogtam. Holnap ez lesz az ebéd.

Cirkusz a cirkuszban





Narancssárgának (egy barátnőm, akinek ilyen színe van Kópé szerint) hála pénteken cirkuszban jártunk. VIP jegyekkel felszerelkezve vágtunk bele a nagy programba. (Nem estünk kétségbe, mert tavaly már voltunk a 2 gyerekkel, akkor Picúr még nem is volt 1 éves, és végignézte akkor is. Csak az utolsó negyedórában problémázott.) A múltkori látogatástól felbuzdulva önbizalom töltött el és bátran néztem az esti program elébe. Esti, hisz 6-kor kezdődött és 8 után lett vége. Picúr pedig negyed 8 kor már aludni szokott...

Szervezői készségem az anyai szívemmel párosult és ez okozott némi fennakadást. Ugyanis megszántam Kópét, aki napok óta azért könyörög, hozzam haza ebéd után. (mindig csak reggel könyörög, aztán nem akar hazajönni...)
Szóval hazahoztam. Lefeküdt. Nem csuktam be rendesen az ajtót, fél óra múlva Picúr betrappolt hozzá...Semmi alvás. Odafelé mindketten elaludtak. Kópét szinte félálomban vittük be. Hisztizett, míg el nem kezdődött az előadás. Aztán nagyon tetszett mindenkinek a műsor. Elefánt, tigrisek, zebrák, lovas akrobaták és a Rippel testvérek is jöttek. Belőlük egy kicsit nagy volt a dózis 24 óra alatt. Csütörtök este voltak a Fábry showban, aztán reggel a Reggeliben az RTL-en, és a cirkuszban is. Milyen jó lenne, ha nem lenne tv-nk:). Akkor a meglepetés erejével hatott volna a produkciójuk. Kópét mindenesetre lenyűgözték.
Picúrnak a lovas akrobataszámok tetszettek a legjobban. Sokszor tapsolt és nagyon türelmesen végigülte a 2,5 órát. (Igaz, felszerelkeztem keksszel, ropival, teával, aszalt almával és egyebekkel)
Kópé a végén kiakadt, mert nem voltak kígyók, aligátorok és mambák pedig a jegy hátulján ezt ígérték. (Ígértek oroszlánokat is, de voltak tigrisek ,az még oké volt szerinte)
Hazafelé szidta a telet, mert azt mondtam, azért nem jöttek a kígyók. Aztán elaludt az autóban. Itthon újra hisztizett, hogy ő fürdeni akar. (Hazaérkezve álmában átöltöztettem pizsibe, de felriadt) Akkor be a kádba, ahol hisztizett,hogy fázik.
Aztán végre mindkettő ágyba került.
Tanulság:
Többet nem hozom haza ebéd után, ha este bármit tervezek velük.
Nem olvasom fel neki előre a programot.

Minden hiszti ellenére szuper volt a cirkusz!

2010. március 12., péntek

Labdarózsa - a varázsszó

Nem gondoltam volna, hogy Bálint Ágens kis kutyaszereplője ekkora népszerűségre tesz szert Kópénál. Már alig várja a lefekvést, hogy folytassuk Labdarózsa, Barbara, Ádám, Tyúkanyó, Zümmzümm és a többiek történeteit. Nincs vita, szócsata, hogy menjünk aludni, csak annyit mondok: "Labdarózsa" és Kópé már szalad is az ágyba.

2 napja egy rézmozsár miatt alakult ki bonyodalom. Barbara a homokozójában találta és persze csörömpölni kezdett vele. Meg kockacukrot tört, hogy tortát süssön. Jó sok tortát.
Éreztem, hogy szemantikai problémák jelentkeztek, ezért elmagyaráztam, mi is az a rézmozsár. Nekünk nincs, de Nagyinál van. Majd megkérjük, mutassa meg. Nekem kerámia mozsaram van, az IKEA-ból. Mindenképp ki kellett próbálnia. Nem tortát sütöttünk, csak szilvás papucsot, de arra is lehet porcukrot szórni, amit Kópé próbált előállítani. És megdézsmálta, mielőtt rászórtuk volna.





2010. március 11., csütörtök

Gyerekmunka

Tegnap semmi extra játékot nem terveztem. Hazaért Kópé az oviból és azzal kezdtem, hogy takarítsa le a szekrényét, amit előtte nap egy kis barátjával összefirkáltak. Gyanúsak voltak, mert becsuktk az ajtót, de mikor bementem, hogy mit terveznek, akkor még csak zseblámpával dínónyomokat kutattak. (igen, a szobában, és? Miért ne lehetne ott dínónyom.) Aztán 20 perc múlva már láttam, hogy színes ceruzákkal összefirkálták a szekrényt. És ártatlan szemekkel közölték, hogy ez nem firka, hanem dínólábnyom.
Aznap este már nem akartam foglalkozni a dologgal, de tegnap ovi után gondoltam, megnevelem a gyereket. Szappanos szivacsot nyomtam a kezébe és ösztönöztem: Rajta!
Elég gyorsan végzett. Ügyes volt. Végül közölte, máskor is szappanozzuk be a szekrényt.
Hát nem éppen ez volt a nevelési cél.

2010. március 8., hétfő

Labdarózsa, a kutya

Mindenekelőtt közzéteszek egy helyreigazítást: Igenis lehet pattogatni kukoricát mikró nélkül. Pedig a csomagolás szerint elengedhetetlen. Viki, a már emlegetett konyhatündér szólt, hogy vegyek szépen elő egy lábast és szórjam bele a kukoricát, rá a tetőt és várjak, míg pattog. Pattogott. Nagy sikere volt!



Amíg csemegéztük a kukoricát, legyártottuk Labdarózsát. A könyvtárból Báilt Ágnes könyvét kölcsönöztük ki a napokban, és ahogy az már lenni szokott, Kóópé jelezte, hogy nekünk is kell egy Labdarózsa. Igazi kutyát lakásba nem engedek, így csináltunk egy flakonkutyát. A szemek rajzolásakor inkább egy kismalacra hasonlított a kupakorr miatt, de aztán valahogy csak kutya lett belőle.



2010. március 3., szerda

Újra gyurma

Kiderült, hogy a főzött gyurmám, de még a bolti Play-doh is bunkó gyurma. Ha valami nem intelligens, akkor unintelligens, azaz bunkó, nem? Mert léteznek intelligens gyurmák is. A gyártók szerint a felnőttek számára alkalmas lehet stresszoldásra, segít leszokni a dohányzásról és hatásos rehabilitációs eszköz is lehet.

Az intelligens gyurma ugyanis nyúlik, mint a rágógumi, pattog, mint a labda, szakad, mint a papír, törik, mint a porcelán, nem szárad ki és nem lesz koszos a kezed tőle, hőmérséklet alapján változtatja a színét, világít a sötétben és még a mágnest is vonzza. És ha mindez nem lenne elég, az asztalon hagyva egy idő után leginkább úgy néz ki, mint egy adag kutyaszar. (így hirdetik, nem degradálom!)

Mi inkább újra csak egy unintelligens gyurmát gyártottunk: sóból, lisztből és vízből. Még elmondani is túl egyszerű.

2010. március 2., kedd

Kiskukta levest főz, de melegszendvics lesz belőle

Az én konyhai pályafutásom némi zökkenőkkel indult. Mikor megismerkedtünk Apucival még csak egyfajta alapszinten mozogtam a konyhában. Tudtam ezt-azt főzni, de nagy bravúrokra nem igazán vállalkoztam. Aztán megjelent a színen Apuci,akiről akkoriban ugye csak sejtettem, hogy ő lesz a nagyő. Hogy ő is így gondolkodjon rólam, megpróbáltam elkápráztatni konyhai tudományommal.
Ez úgy volt, hogy felhívtam Viki barátnőmet, hogy most azonnal adjon valami olyan receptet, amit könnyű elkészíteni, de mikor kész, bonyolultnak látszik. Ő, aki már akkoriban is simán kenterbe verte volna Jamie Olivert meg Gordon Ramsay-t együtt, azonnal prezentált nekem egy besamelmártásos sültet. Egy hiba volt, a mennyiségeket elfelejtette pontosítani. Így fordult elő, hogy egy egész fazéknyi besamelmártást készítettem, amibe egy PÚPOS!!!! evőkanálnyi szerecsendiót borítottam. Hogy biztos jó legyen. És kóstolás nélkül tálaltam. És Apuci megette, és még egyszer szedettt, pedig az arcán láttam, borzasztó kínokat él át. Én nagyon meghatódtam és eldöntöttem, igen Ő lesz az.

Hogy Kópé és Picúr ne járjon így (bár nagyon romantikus, mégis kulináris rémálom volt), sűrűn játszunk főzőcskét. Kópéval már általában élesben, tehát tényleg meg is esszük, amit főztünk, sütöttünk. De tegnap Kópé egyedül készített a szobában egy kis vacsorát. Lelkesen pakolta a műanyag tányérokat, kanalakat. És megettük Villám Mc Queent, feldarabolva. Az egyik puzzle volt a lábasban, és melegszendvicsnek hívták. Bele kell húznom a továbbképzésbe!