2010. október 29., péntek

gesztenyefigurák

Minden évben gyártunk Kippkoppot, Tipptoppot, meg a gyerekeiket Kipikopikat. (A mesében mindegyik gyereknek adtak neveket, csak már nem emlékszem pontosan. Meg lényegtelen is. Szerencsére Kópé nem szőrszálhasogató és megelégszik azzal, hogy ezek Kipikopik és kész.)

A mi gesztenyefáink már ledobálták magukról a gesztenyéik többségét, de azért sok alkotásunk született. Amilyen sokat gyártottunk, olyan kevés kép készült róluk. Ötleteket saját kútfőből és innen merítettünk.



Fotó: dietetikamindenkinek.hu

Néhány a mieinkből:

Süni


Katica

A katicát csak rajzoltuk, de R. a szomszédunk gyártott olyat, hogy fogpiszkálókat szúrkált a gesztenyébe és beletördelte, így keletkeztek a pöttyök.

Kukac

2010. október 25., hétfő

Makk Marci és Makk Marcsi

Erdőt jártunk, avart rugdostunk és felszedtünk jópár dolgot a földről. De nem jó a táskába rakni, nem jó zacskóba, vagy a gyerekek zsebébe tenni. Hogy miért nem, azt nekem sem sikerült kitalálnom még eddig, de akkora tapasztalatom már van, hogy tudtam kinek kell a kezében, zsebeiben, sapkájában hazahozni a szerzeményeket. Hát persze hogy nekem.

Hazahoztam és hadsereget gyártottunk. Mivel a makk kalapokat és makkokat már külön- külön szedtük fel, nem biztos, hogy a delikvens ruhadarabját sikerült hazacipelni, némelyik makkfiú fején lötyögött a kalap. Ezért kis gyurmagolyót raktunk a kalapba és makkembereket abba nyomtuk bele. Gyurmából készült a lábuk is, így meg tudtak állni.





2010. október 24., vasárnap

Hamupipőke

Picúr kézműveskedése igen hamar a "mindent ledobok a földre" játékba fullad. Mivel nem akartam rohangálni a guruló diók, gesztenyék, babok és makkok után, inkább Hamupipőkéset játszottunk. Letettem három kistányért az asztalkájára és szét kellett válogatnia a terméseket. Na azért hamut nem szórtam a tálcájára.

2010. október 19., kedd

Három pillangó

A mai bejegyzésem szóljon Viktóriának, aki annak ellenére, hogy nem írok már vagy...hagyjuk is mióta, minden nap rákattint az oldalra és türelmesen várja a folytatást. És csak kicsit noszogat.

Az egyik foglalkoztató füzetünk felidézett egy régi emlékemet. Egy mesét három pillangóról. Hogy a gyerek képben legyen majd én elmesélem neki. Hopp. Hogy is van? Van három pillangó, meg három tulipán. (Bravó anyuka, látjuk.) Szóval… Egy piros, egy fehér és egy…talán sárga. Nem színvak vagyok, hanem Kópénak kellett kiszínezni a képet a mesének megfelelően. Na ez így nem lesz jó. Anya el, internet be, google,”mese, három pillangó”. És számtalan oldalt kidobott a gép. De ez a mese nem az volt, amire én emlékeztem. Jékely Zoltán meséje szintén három pillangóról szól, de én úgy emlékeztem, nem ilyen szívtelenek a tulipánok, legalábbis az egyik beengedi az ázott lepkéket. Végül körülményesen, de megtaláltam a keresett verses mesét. Mivel az interneten nincs fenn (legalábbis én nem találtam), bemásolom, hátha másnak is hiányzik az életéből.

Peres Sándor: A három pillangó (1906)


Piros pillangó: Esik eső, csepereg,
Gyertek haza gyerekek!
Sárga pillangó: Esik eső, már szakad,
Mért nem szóltál hamarabb?
Fehér pillangó: Repüljünk egy kis házig,
Ott a ruhánk nem ázik!
Piros pillangó: Piros tuli, barátom,
Vizes már a kabátom,
Eressz be no, ha kérlek,
Hárman vagyunk testvérek!
Piros tulipán: Te bejöhetsz, piros vagy,
Többieknek kint tágasabb!
Piros pillangó: Kistestvérim, nem megyek,
Együtt ázom veletek!
Sárga pillangó: Sárga tuli, ha lehet,
Csupa víz a köpönyeg,
Nyisd ki házad, én kérlek,
Hárman vagyunk testvérek.
Sárga tulipán: Te vagy, te vagy a sárga?
No lépj be a szobámba!
Sárga pillangó: Kistestvérim, nem megyek,
Együtt ázom veletek!
Fehér pillangó: Fehér tuli, lásd te is,
Csupa víz az ingem is,
Szánj meg minket, ha kérlek,
Hárman vagyunk testvérek.
Fehér tulipán: Szeretem a vendéget,
Jöjjetek jó testvérek!
A kuckóra üljetek,
Száradjon az ingetek.
Egy kis mézet is adok,
No csak hamar, nyaljatok.