2010. november 26., péntek

Babra megy a játék

Kitaláltam egy játékot, amit a végtelenségig lehet játszani. Azért szerencsére egyszercsak ráunt Kópé. Akkor belendült Picúr és "bobója" felkiáltással elvitte, majd szétszórta a babokat a lakásban. Így én játszhattam porszívósat, ezt is lehet a végtelenségig játszani.

Elővettem 12 db fehér babszemet és pöttyöket rajzoltam rá alkoholos filccel, 1-6ig és csináltam belőle két sorozatot. Az első sorozat Kópénak járt, a második nekem. Dobókockával dobtunk. Amit mutatott a kocka, olyan babszemet nyertünk el a másiktól. Ha már nem volt Kópénak olyan számú babja, akkor hoppon maradtam. Hol nekem, hol Kópénak volt több belőle. De így legalább sosem keseredett el, hogy veszít.



2010. november 25., csütörtök

Adventi koszorú







Bár az adventi koszorúk terén számtalan szín és formavariáció létezik, nekem nem sok választásom van. A koszorút az oviban készítjük, katolikus ovi lévén a színkombináció a lila és a rózsaszín. Észrevettem, hogy egy másik csoport nem ilyen színű gyertyákkal dolgozik. Rákérdeztem az óvónéninél, hogy miért is. Halkan, oldalra sandítva csak annyit mondott: azok a szülők nem voltak hajlandóak másként eljönni. Hát így. Imi atya elmondta, miért is használjuk ezeket a színeket (a lila a bűnbánat színe, a rózsaszín az örömé). Azok a szülők pedig meg se fordultak, szemük se rebbent. Renitensek. :)

Tavaly az ovisat mamának adtuk, a miénk ilyen volt:



Idén pedig megtartjuk magunknak az oviban készítettet(Kópé hozta a díszeket és ő dirigált, mi hová kerüljön. Én pedig végrehajtottam az utasításait.)

2010. november 24., szerda

Tenyértündérek

Van egy új rendszeres olvasóm, Ági, akinek megtetszett az oldal. Invitált, hogy én is nézzek be az ő oldalára, amit meg is tettem. Tündéreket rajzoltak a gyerekei, tenyereseket. (Most, hogy be szeretném linkelni, persze nem találom! Ági, ha olvasod, küldd el légyszi!)
Nem tenyeres, talpasokat, hanem a saját tenyerük lett a tündér teste és szárnyakat rajzoltak rá. Picúr is nagyon élvezi ezt a tenyeres dolgot, ezért nem volt nehéz rábeszélni a dologra. Közeledik az ünnep, úgyhogy dekorálunk.

2010. november 23., kedd

Adventi naptárak

Sürgősen megoldást kell találnom. A talány pedig: milyen adventi naptárunk legyen idén. Mindig agyalgatok, mindig kitalálok valami jót. De most a feladat megoldásánál több szempontot kell figyelembe venni. Szóval:

1. Kreatív legyen és esztétikus.
2. Nem akarok több bizgerét (értsd: felesleges gépkapcsok, radírok, minifamatricák stb)
3. 1 naptáron belül legyen ajándék/meglepetés mindkét gyereknek.
4. Nem csoki.

Úgyhogy jár az agyam rendesen. Van néhány ötletem, de addig is megmutatom néhány korábbi művemet:

Az első egy IKEA lámpabura, amire kis színes csipeszekkel aranyzsínórt erősítettem. A zsinóron lógtak a kis papírzacsik. A zacsikban pedig a fenti 2. és 4. pontban felsoroltak sorakoztak.





Ez egy téli város (ki hinné?), én festettem. Az ablakok, ajtók nyithatóak voltak, mögöttük kis zacskók, dobozkák a bizgerékkel, csokikkal. Hogy mikor volt erre időm: egyszer az életben- komolyan. Picúr születése előtt 2 hónappal. Kópé oviban volt.



2010. november 21., vasárnap

Kartonból várat

Kópé 5 éves. Néhány éve Apuci kitalálta, majd ők mélygarázst építenek Kópéval kartonból. Néhány éve!!! volt, tehát el lehet képzelni, Kópé milyen önfegyelemmel és precizitással volt hajlandó végrehajtani a kapott mérnöki feladatokat. Pont olyannal, amilyen egy 2-3 éves kisfiúnak van. A vége az lett, hogy Apuci magára zárta a hálószoba ajtaját, hogy Kópé ne tegye tönkre az alkotását.
Apucit is ismerni kell, mert ha egyszer valamihez hozzákezd, akkor az legyen tökéletes. A végeredmény pedig, hála Apuci precizitásának és Kópé távoltartásának, tökéletes lett. A műszaki egyetemen vizsgamunkának is elment volna. Hogy mi lett a sorsa szerencsétlen mélygarázsnak, azt most inkább hagyjuk.

Ezen előzmények után érthető, hogy kicsit megrökönyödtem, mikor a minap Apuci felpakolva érkezett haza, hogy "ezekből a dolgokból kartonvár lesz".
Aztán nagy kő esett le a szívemről, mikor megláttam, hogy mit is hozott. Az irodába talán számítógép alkatrészeket hoztak benne, viszont lefordítva pont úgy néz ki, mint egy 4 tornyú vár. Csak le kellett festeni és jöhettek is a katonák.





2010. november 19., péntek

Minimax kísérlet

A Minimaxon láttam már kétszer is, hogy otthon elvégezhető kísérleteket mutattak be. (Talán a Csodák Palotájának egyik munkatársa, de ez nem 100%.)

A kísérlethez szükséges:
1 db szívószál (nem az a nagyon vékony)
1 db kombináltfogó (berakok egy képet, segítségül:)


Fotó: elektroexpressz.hu

A fogóval a szívószálat középen megfogni és elvékonyítani (kinyújtani a leszorított részt). A kinyújtott résznél elvágni a szívószálat V alakvan. Felénk mutasson a V hegye. És kész is a síp. Az elvékonyított részt kell fújni.

Sok sikert!

Ja, nekünk nem működött! Ja, hogy ezt mondhattam volna az elején? Ja, bocs!

2010. november 17., szerda

Hogyan kell fogat mosni?


Forrás: fogorvos.origo.hu


A napokban fogorvoshoz mentem, hogy a fogköveimnek búcsút intsek. Épp az ajtón léptem ki, mikor Kópé utánam szólt:- Mondd meg a doktornéninek, hogy ne fájjon neked, mikor csinálja a MŰFOGAT!!!!!!!!!!!!!!


Kértem Apucit, magyarázza el a gyereknek, hogy nem műfoga lesz anyának. És sokkos állapotban elindultam.

Az ultrahangos fogkő eltávolítás inkább kellemetlen, mint fájdalmas élmény volt. A végén pedig bemutatták nekem a helyes fogmosási technikát. Kópét már régóta tanítgatom, hogy ne csak ész nélkül essen neki a fogainak, hogy nem a dörzsölés a lényeg, de a műfogas beszólása után, úgy éreztem tudatosítanom kell, anya igenis "TUD FOGAT MOSNI ÉS NINCS MŰFOGAAAA!!!". Úgyhogy ismét elmagyaráztam neki a fő szabályokat:

1. Nem erőből kell fogat mosni.
2. Dörzsölni csak a rágófelületet lehet, a többi részen a dörzsölés leszedi a fogzománcot.
3. Oldalt eddig a kör-körös fogmosást ajánlottam neki, de most tudtam meg, hogy a legjobb, ha kis söprögető mozdulatokkal mosunk fogat, nem ajánlott az íny felé mozgatni a fogkefét. (Elmondtam neki ezt az új infót is, de a kör-köröst is megtartottuk, mint lehetőséget.)
4. A fogak belső részét is ki kell mosni, ott is az ínytől távolodva.

Kópé még nem használ fogselymet, vagyis nem arra, amire rendeltetett. Mert mini horgászbotra damilként már rákötött egy darabot a múltkor.

2010. november 16., kedd

Fogas kérdés

A múltkori fogas kérdésekhez néhány megjegyzés:

1. Elektromos fogkefét szeretnék.
2. Célozgattam rá Apucinak, mert mindig gondban van, mit hozzon nekem a Jézuska.
3. Karácsonykor ki fog derülni, hogy hallotta-e. Ha nem, őt esetleg fülészhez küldöm.

2010. november 15., hétfő

Csiribí és Panka



Tündérek és manók járnak kelnek a lakásunkban már évek óta. Esténként jönnek a fognyűvők, ellenük a fogkefével és fogmosással védekezünk. A mese után érkeznek az álomhozó tündérek, akik a szép álmokat szállítják, de járnak itt csenőmanók-a széthagyott játékokra hajtanak- és koszmanók is.

nemrégiben akadtam rá Berg Judit könyveire, Csiribíről és Pankáról. Kedves kis történetek, nagyszerű illusztrációkkal. A Micsoda idővel kezdtünk. Imádja Kópé, már itt sorakoznak a szekrényemben a további részek (majd a Mikulás és a Jézuska is hoz egyet-egyet) .

Nem akarok megbántani senkit, de Bogyó és Babóca -előrebocsátom, majdnem az összes megvan és nagyon szerette Kópé- rajzok után ezek az illusztrációk igazán tetszetősek.

2010. november 13., szombat

Marék Veronika

Szeretem a beszélő neveket. Mert kitalálok mindenfélét arról, akihez tartozik. De Marék Veronikának nemcsak beszélő neve van, hanem sok-sok meséje, amik még most is le tudnak kötni annyira, hogy ne kelljen a nevén agyalnom. (Rögtön a "Marék Rozs" jut eszembe. Nem egy gyerekbarát történet. Bár az is igaz, a krimiben is egy gyerekvers segíti Miss Marple-t a megoldáshoz.)

Kópé szereti, ha úgy rajzolok neki, hogy ki kell találni, mi lesz belőle. Persze igyekszem ezt úgy megtenni, hogy ne jöjjön rá az első vonalakból, mi is lesz a végeredmény.

És itt jön a képbe Marék Veronika. A honlapján találtam néhány ilyen rajzolós játékot, amikhez mondóka is tartozik. Pl:
Paradicsom, paprika
Ropogós a zöldhagyma.
Nini! Van itt négy kis láb
Elszaladt a vacsorád!
(kisegér)

2010. november 10., szerda

Márton napi lámpás felvonulás

November 11. Márton nap. Kópé ovija minden évben a templomkertben lámpás felvonulást szervez, hogy megemlékezzünk Szent Mártonról, a gyengék oltalmazójáról. Az ovisok a lámpásaikkal végigvonulnak a kerten (már sötétedik olyankor) aztán az óvónénik valamilyen formában előadják Szent Márton életét. Tavaly árnyjátékoztak, nagyon látványos volt.
Izgalmas a gyerekeknek, de a legjobban mégis a zsíroskenyér és tea tetszik nekik a végén.

A mi lámpásunk egy kis dunsztos üvegből készült. Egy ludat ragasztottunk rá decoupage festékkel.



Szent Márton legendája

Szent Márton a kora középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. 15 éves volt, amikor a császár rendeletére apja helyett kellett lovagi szolgálatba lépnie. Lovag korában történt, hogy Amiens városába kellett lovagolni kis csapatával. Hideg tél volt, a sűrű hóhullásban késő este érkeztek a város falaihoz. A kapuban egy koldus didergett. Márton nekiadta fél köpenyét.

Azon az éjszakán Márton különös álmot látott. Ott állt az Úr trónusánál, körül a fényes angyali sereg. Az Úr vállán Márton megpillantotta azt a fél köpenyt, amelyet az este adott a szegény koldusnak. Az Úr pedig így szólt:

- Tudd meg, Márton, ha bármi jót teszel a legkisebb testvéreddel is, azt mindig velem teszed.

Mikor Márton reggel felébredt, szilárd elhatározás született szívében:

- Nem akarok katona lenni, Jézus barátja vagyok. Nem kell a kard, a páncél, ami eddig védett. Nincs rá szükségem, mert tudom, hogy engem Jézus segít és erősít. Elmegyek és a szegényeket, árvákat, gyengéket fogom védeni.

Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől. Úgy gondolta, egyszerű remete életével tudja igazán szolgálni az Urat, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így "kénytelen volt" a püspökséget elvállalni.

Ettől kezdve Márton a nép szeretett és hűséges pásztora lett. Mindenki tisztelte és szerette. A Márton-napi lovaglás a köpenyét megosztó katonát idézi, a ludakkal történő ábrázolás a püspökség elől bujkáló szerzetes árulóira emlékeztet.

2010. november 8., hétfő

Rózsatündérek


(Forrás: Angry chiken)

Mamazon oldalán találtam ezt az aranyos megoldást. Ahogy ő is viccesen utal rá, nem volt itthon éppen rózsaszirmunk, főleg nem préselve. De az ötlet jó, úgy döntöttem megvalósítjuk. Már csak rózsaszirom kellett hozzá. Honnan is, honnan is...
A lopás bűn. Ugye. Isten szeme mindent lát, tehát akárhonnan csenek el szirmot, az előtte nem marad rejtve. Nosza, ne kelljen leskelődnie túlzottan, hazafelé a templomkerten át szoktunk jönni és kinéztem egy túlnyílt rózsát. És levettem (eufemizmus, hisz eltulajdonítottam) 4 db szirmot, valamint felszedtem a lehullottakat. Aztán a préselés és alkotás már nem is volt olyan izgalmas a fentiekhez képest. Nem tudom, mit szólna a Plébános úr, ha a fenti problémakört tálalnám neki.


A mi alkotásaink:







2010. november 6., szombat

Téli fagyi



Fadzsi.- ez Picúr egyik kedvenc szava. És egy esős délután nem akarta abbahagyni és csak hajtogatta. Nem hatotta meg, hogy most nem olyan az idő, meg folyik az orrod, meg egyéb szülős cuccok. Nekem meg más dolgom is lett volna, így fogtam egy papírt (egy politikai szórólap volt egyébként) és beleraktam egy zoknigombócot. Ezzel szaladgált és játékból nyalogatta. Én meg legalább folytathattam a dolgom. Ezek szerint vannak olyanok, akiknek a politika jó szórakozás.

2010. november 4., csütörtök

Óvodamúzeum

Néhány kép a már említett Óvodamúzeumból:

























És a legviccesebb kép, ilyen volt a régi óvodákban a wc :D:

2010. november 1., hétfő

Nyomozás egy mese után

Egyik előző bejegyzésemben már tettem említést arról, hogy nem is volt olyan egyszerű megtalálni a pillangós mesét. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív szokta mondogatni, hogy majd a szürke agysejtek megteszik helyettünk a nehéz munkát, mon ami. Koszi Hercule! De aztán igaza lett.
Azon gondolkodtam, hogy hol olvastam ezt a mesét. És akkor beugrott. Kb. 2 éve voltunk Martonvásáron a Brunszvik kastélyban és a parkjában. Gyönyörű hely, érdemes elmenni. (Ezért is rakom a programajánlók közé ezt a bejegyzést) Amit szintén nem szabad kihagyni, az a parkban található Óvodamúzeum. Ott volt kifüggesztve ez a kis mese, a hozzá tartozó kis drótszínházzal. Még szerencse, hogy lefényképeztem, így Kópénak is elmesélhettem.