2012. október 30., kedd

Őszi rózsa



Mamucni oldalán találtam a fentihez hasonló rózsacsokrot még tavaly. Megcsináltam, fotóztuk, de valahogy elfelejtettem felrakni. Eszembe jutott újra, mert mostanában nagyon sok helyen látom, így én is megmutatom a világnak a csokrunkat. Kis késéssel pakolom a képeket, de márciusban, áprilisban, mikor legutóbb rátévedt a szemem a képekre nem lett volna túl aktuális.








2012. október 27., szombat

Bajusz


A családunkban jelenleg nincs ekkora kisfiú, így ezt most nem készítem el, de mosolyogni jó! Többféle variációvab elkészíthető:




Ezen a linken le tudjátok tölteni a mintákat: bajszos cumi.

2012. október 26., péntek

Adele Enersen újra

Már írtam korábban róla itt. Nagyon tetszettek már akkor is a képek, amiket készített. Azóta született még egy gyermekük, Vincent, akit szintén nem akart kihagyni a jóból. Csakhogy nem minden úgy lakaul a gyerekekkel, mint, ahogy azt mi elképzeljük. A kicsi Vincent csak az anyja karjaiban hajlandó aludni. Na így nem lesznek alvó babás fotók. Mást talált ki az anyuka.






2012. október 10., szerda

Eső- még mindig

Nem tudok lekattanni az eső témáról, pedig csodálatosan süt a nap. Találtam egy felhős dekorációt, ami nagyon tetszett:

Bár az esőcseppes felhődekoráció még várat magára, azért ezt a felhőt én is megcsináltam, igaz kis átalakítással. Csattokat tartunk rajta mi is:


Így egymás mellett látva azért az enyém kicsit csoffadt.

2012. október 9., kedd

Eső, eső

Tesómék gyerekszobájának falát díszítő felhőkről már mutattam képet augusztusban. Most találtam egy hasonlót, de itt a cseppek nincsenek a falra ragasztva:


2012. október 8., hétfő

A kisegér és a ceruza

Kópé imád ceruzát hegyezni. Még egyszer sem találtam a tolltartójában kopott hegyűt. Azt mondja, azokkal nem lehet rendesen dolgozni. (!) Ha nem bizonygatná, hogy ő hegyezi, azt hinném az egér rágta meg.
Ha valaki nem emlékezne rá, itt a mese:

Egyszer volt, hol nem volt, volt Vova asztalán egy ceruza. Vova gyakran rajzolt vele képeket, és a Ceruza engedelmesen lerajzolt mindent, amit Vova akart. Egyszer, amikor Vova aludt, egy egérke mászott az asztalra. Meglátta a ceruzát, felkapta, és vonszolni lezdte az egérlyuk felé.
- Engedj el, kérlek! - könyörgött a Ceruza. - Mire kellek én neked, hiszen fából vagyok: nem lehet engem megenni!
- Rágcsálni akarlak - mondta a Kisegér. - Bizseregnek a fogaim, s emiatt folyton rágcsálnom kell valamit. Így ni! - és a Kisegér úgy megharapta a Ceruzát, hogy az feljajdult belé.
- Jaj! - kiáltotta a Ceruza. - Akkor legalább hadd rajzoljak valamit utoljára, aztán tégy amit akarsz.
- No jó - egyezett bele az Egérke -, rajzolj hát! Utána úgyis apró darabokra ráglak!
Nagyot sóhajtott a Ceruza, és rajzolt egy kört.


- Ez sajt ? - kérdezte az Egérke.
- Lehez sajt is - mondta a Ceruza, és még három kis karikát rajzolt.

- Hát persze, hogy sajt! Ezek itt benne a lyukak - találgatta az Egérke.
- Lehetnek lyukak is - egyezett bele a Ceruza, és még egy nagy kört rajzolt.

- Ez alma! - kiáltott fel az Egérke.
- Lehet alma is - mondta a Ceruza, és néhány ilyen hosszú kifliformát rajzolt.
- Már tudom! Ez itt kifli, ezek meg kenyerek! - kiáltotta szája szélét nyalogatva a Kisegér. - No, fejezd be gyorsan, mert már nagyon bizseregnek a fogaim !

- Várj egy pillanatig - szólt a Ceruza, s amikor ezeket a háromszögeket kezdte rajzolni, a Kisegér felkiáltott:
- Hiszen ez olyan, mint egy macs...! Ne rajzold tovább !

A Ceruza azonban már hosszú bajuszt is rajzolt.
- Igen, ez egy igazi macska! - cincogott a megrémült Egérke. - Segítség!
És bemenekült az egérlyukba. Azóta az orrát sem dugta ki onnan. Vova ceruzája még most is megvan, csak ilyen kicsi lett.
Te is próbálj ceruzáddal ilyen macskát rajzolni, hadd féljenek az egerek!

2012. október 4., csütörtök

Terka a piacon

A minap már írtam Terkáról, hogy nagy kedvenc lett nálunk a csizmája miatt. A piacos részt is beszereztük. A sztori kicsit morbid, legalábbis felnőttszemmel. Nem szereti a kiscsaj a zöldségeket, de a piacon összebarátkozik velük, közösen megmentik a zsonglőr borsókat, majd Terka és anyukája megveszik őket, este pedig mind megeszik. A kislány új barátait. Értitek. Merthogy a zöldségek minden vágya, hogy egy forró levesben megfőjenek és kisgyerekek tányérján landoljanak.

És erre mit találok a piacon?



Megszúrkáltuk, megsütöttük, tökmagolajjal, fokhagymával, sóval, borssal összekevertük. Pirítóssal ettük, ahogy kell. Most akkor kannibálok vagyunk?

2012. október 3., szerda

2012. október 1., hétfő

Terka és a varázscsizma

Picúr egyik kedvence Terka, aki ugyanúgy szőke, mint ő,kb ugyanannyi idős (4) és ugyanúgy állandóan gumicsizmában lenne, mint a mi Picúrunk. Amikor megláttam és belelapoztam ebbe a könyvbe, majdnem hangosan felnevettem, mert hasonó történt már nálunk is. (Ünneplőhöz gumicsima...)



Szerencsére Picúrnak azért nincs ekkora feje.