Dió kopogó

Dió kopogó, avagy miért nem alhatok?!

Ezeket a dió kopogókat gyártottuk itthon a gyerekekkel. Pontosítok: Apuci készítette velük ezeket a kis hangszereket. Egy kartondarabot félbehajtottak és mindkét oldalára ragasztottak fél-fé diót. Íme:

Hogy másnap reggel miért nem tetszett? Hát mert éjszaka egy idegen nálunk  kereste a nyuszikáját. És ez most komoly!!!! Tehát a helyzet: Én a hálóban aludtam, Apuci pedig a tv előtt felejtette magát, így a kanapén feküdt. Ez a telefonja miatt fontos, ami egyszercsak zenélni kezdett és így én voltam az a szerencsés, aki felébredt rá és kezelnie kellett. Apuci minden mozzanatra más zenét állított be, így én csak simán lenyomtam, nem foglalkoztam vele, hogy ébrsesztő zene, sms zene, hívás zene, nem hagylak aludni zene stb. Lenyomtam. Újra csörög, ekkor már kicsit éberebben rátekintettem az okos telefonra (igen az, hagyjuk, mert ez egy másik történet) és látom, egy ismeretlen szám hívja a férjem. Felveszem. Egy férfihang volt és egyre csak azt kérdezgette: te vagy az? te vagy az?
Mi van? Téves. Letettem.
Újra csörög. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Újra felveszem. Tessék! erre újra mantrázza a csávó: te vagy az? te vagy az?
Én már totál felébredtem, nézem, hajnali fél 3 van!!! De erre már a férjem is ott állt mellettem és átvette a nemes feladatot. Ismét elcsodálkoztam, mennyire türelmes egy ember is ő. Én úgy elhajtottam volna a pcsába a hívót, mint a sicc. A végén mondjuk már röhögtem. Mert ezek derültek ki:

A pasi az ő Nyuszikáját hívta. A szám ugyanaz, csak a szolgáltató más. De a pasi a Nyuszika gombot nyomja (érted??? A nyuszika gombot!!). Végül a férjem türelmesen arra a következtetésre jutott a hívóval, hogy valaki átírhatta a számot a pasi telefonjában és tényleg tiszta nyugisan megbeszélte a fószerrel, hogy ki férhetett hozzá a telefonjához. Aztán végre aludhattunk. Míg reggel valaki el nem kezdett kopogni a diókkal a fülemtől 2 cm-re.