Tényleg még soha nem röhögtem ennyire esti mesén! Nem mosolyogtam, vagy felnevettem, hanem röhögtem. Matild és Margaréta a könyvtárból vándorolt hozzánk, de meg fogom venni, mert kell nekünk még párszor. Nem azt mondom, hogy minden mesénél csapkodtam a térdem a kacagástól, de annál a történetnél, melyben a legyeket tanítják szavalni, a könnyeim potyogtak. Az is igaz, hogy nagyon fáradt voltam és olyankor hajlamosabb vagyok hülyeségeken röhögni, de ez tényleg jó volt.

Matildot és Margarétát előítéletek nélkül engedtük az életünkbe és maradnak is még egy darabig.
