Piros fehér zöld gyűjtemény

Ha kinézek minden fehér, én pirossal és zölddel egészítem ki.
Kópét kérdeztem, mi volt a suliban az ünnepségen, ő nagyon röviden összefoglalta: Összegyűltünk az aulában és ott elmesélték, hogy mi volt.
Na erre sem kapna történelemből ötöst, de talán ragadt rá valami a koszon kívül.

Túrókrémmel töltött paradicsom, újhagyma szárral:

Forrás: 1, 2, 3, 4, 5.

Készülünk a farsangra

Megkérdeztem a gyerekeket, milyen jelmezt szeretnének farsangra. Picúr rövidre zárta a megbeszélést: Csingiling szeretne lenni.
Pipa. (a tavalyi jelmez még jó rá)
Kópé, vagy robot lesz, vagy szörnyeteg. De a kivitelezési javastalatimat megtorpedózta. Találtam egy jó kis szörnyeteg (vagy dinó?) jelmezt:

De ez tetszett jobban neki:

A képek innen.

Honnan szedek a farsang napján gázos lufit??? (A többi megoldási javaslatom nem érdekli.)
Azt hiszem, a feladatot megkapja Apuci. Ő szokta mondani, túl sokat vállalok, a tennivalókat jobban ki kellene osztanom. Hát akkor hajrá!!!

Különleges kokárda

Jópofa, egyedi kokárdákat láttam a Facebook-on (Dekor ABC). Igazándiból nem is kokárdák voltak, hanem különböző formájú kitűzők piros-fehér-zöld színben. Láttam kisautót, virágot, sőt papírsárkány alakút is. Nekem a szívecske tetszett a legjobban, így lelkesen el is készítettem kettőt. Az eredetin gombok voltak, én gyöngyökkel díszítettem.

Mutattam a gyerekeknek. Picúr imádta, főleg a gyöngyöset. Kópé közölte:- Na az kizárt dolog, hogy én ezt felvegyem. Nincs meg a tavalyi? 

Szülinapi zsúr a 3 évesünknek

A történet még januári, kicsit lemaradtam:
Buli volt. Annyira elfáradtam benne, hogy még beszélni is fáradt voltam. Aki ismer, most hüledezhet. Picúr 3 éves lett és az itthoni családi körben elfogyasztott torta, majd a szegedi ünneplés a Nagyiéknál és az ovis köszöntés (tortával természetesen) után kellett egy buli a barátnőknek is. Picúr nem is 3 éves Kópé szerint, hanem 7! Mert ez már a 4. szülinapja csak ebben a hónapban. Ő meg 9, mert hasonlóan kevés alkalommal sikerült megünnepelni októberben őt is. Repül az idő, na. Legalább én nem öregszem. 28 vagyok. (egy ideje)

És eljött az az idő, hogy Picúr megmondhatta, kiket akar a buliba. Megmondta, én meg meghívtam őket. És azt hittem, cselesen előre előkészítek mindent. Persze. Csak reggel 7től 3ig mást se csináltam, mint készülődtem, lufiért rohangáltam, dekoráltam a lakást, játékokat előkészítettem, nyereményeket elővettem. Ja és ne feledjem, tortát, sajtos rudat, sonkás kiflit, meg szilvás papucsot sütöttem. Ennyi mindent, mert a családtagjaim mind mást szerettek volna. Én meg rendes vagyok, hiába.

Terveztem programokat is:
1. Királylány kincseinek felkutatása (Muszáj volt királylányosnak hívni az ünnepelt miatt.)

Rajzoltam 3 kis térképrészletet a lakásról. A feladatokat a csapatnak együtt kellett végrehajtania, egy ekkora lakásban versenyt rendezni nem lett volna épeszű ötlet. Tehát a feladat: 1. térkép alapján eljutni a második térképig, míg feladatokat hajtanak végre (gurulni a füldön, guggolva járni...); a 2. térképrészleten rajta volt, hová kell eljutni....Végül megtalálták a kincseket. Ezeket mi készítettük a gyerekekkel előre: kavicsokra csillogó köveket ragasztottunk. 

Mindenkinek tetszett, már aki játszott. Ketten inkább kávét főztek a gyerekkonyhában. Lehet tippelni, ki volt az egyik.

Aztán volt táncverseny: a megállítottam a zenét, meg kellett állni, aki megmozdul, kiesett. Az első választatott először a nyereményekből és így tovább. Mindenki nyert. Ezt többször lejátszottuk.

Akartam még arcfestést, amihez a festéket eldugtam a fűszerek mögé. Másnap vettem észre. 

Mikulás

Kép: http://bradfordrenner.blogspot.com

Picúr még hiszi, Kópé pedig sejti. Szerintem inkább nem vesz róla tudomást, hogy ez csak mese. Szegeden a Nagyinál már odasúgta, hogy ugye anya te se hiszed el? Ezeket a Nagyi vette, de a felnőttek mindig becspják a gyerekeket. Aztán a  szkeptikus kijelentései után úgy csinált, mintha tényleg...

Azt hittem, Picúrra van tekintettel. Ja persze. 

5-én este a szökőkútnál találkoztunk a Mikulással. Kópé hangosan verset mondott az ajándékért, aztán felvilágosította Picúrt, hogy csak a János bácsi öltözött be. 6-án pedig ez:

Kópé:- Anya nálunk I. atya volt a Mikulás.

Picúr: -Igen anya, I. atya volt.

Kópé: -Hozzátok nem ő ment, hanem H. atya.

Picúr:- Ja igen anya, H. atya.

(Olyan cuki, ahogy nézi Kópét hatalmasra nyitott szemekkel, miközben az felvilágosítja az élet dolgairól.)

Még emlékszem, Kópé kiscsoportban lelkesen mesélte, hogy a Mikulás még azt is tudta, ő mennyire szeret rajzolni. Mintha tegnap lett volna. Na, elég a szentimentalizmusból!

Mikulás és angyalka díszt készítettünk a gyerkekkel:

A, mint anyu

Már nagypályás anyáknapozónak tartom magam. Mosolyogtam is egy barátnőmön, akinek a fia most kiscsoportos és már előre majdnem sírt, ha az anyák napjára gondolt. Végülis én is sírtam az első évben. Meg a másodikban az anyák napján. Meg az évzárón. Meg akkor is, mikor megkaptam a Mikulás ünnepségről a felvételt (oda nem mehettek a szülők). De már túl vagyok a szentimentalizmuson.
Szóval mosolyogtam akkor is, mikor festettem a szempillám az ünnepség előtt. NEM vízálló festékkel, hisz nem úszni megyek, sírni meg ugye nem fogok.

Az ünnepség nagy vonalakban:
megérkezem
leülök egy kis székre, ahonnan jól látok. Látom a szekrényeket is, amire a gyerekek által készített portrék kerültek az anyukákról. Ó de szép vagyok a képen!
bejönnek a gyerekek: óóórgona ááága (Ó de szép)
kiosztják, a kis cetliket, amiken elolvashatjuk a saját gyerekünk miért gondolja azt, hogy az ő anyukája a legjobb a világon. Értitek! A legjobb!
És fel kellett olvasni. Vagyis kellett volna, mert én ott zokogtam karomban a fiammal. Lenke néni felolvasta helyettem.
aztán a vers- könnyek
helyreáll a lelki békém. Jönnek a játékok, a színezőset és táncolósat mi nyertük Kópéval. Úgy ropta a néptáncot, hogy majdnem sírtam.
Mondom, MAJDNEM! Elvégre nagypályás anyáknapozó vagyok.

Boldog apák napját!

Mi ezen a napon (Szent József napján) ünnepeljük az apák napját! Felköszöntjük Apucit és a Papát. Nem veszünk nekik virágot, inkább sütünk sütit, azt jobban értékelik.

Ez a vers szerepel Kópé apák napi meghívójában (eredetileg "édesanyám" van a versben, így átírva az apukáknak szól):

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem
az édesapámat!
Amíg Ő véd engem,
nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó
áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal
dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke
csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem
az édesapámat!

Szülinapi zsúr és farsangi jelmez

Tegnap megtartottuk Picúr zsúrját. Diafilmet vetítettem, lufit hajtogattam, aztán lepkefogót is játszottak a gyerekek- sajnos az elefánt eléggé göthösen fújta a levegőt, így a lepkék nem tudtak rendesen kirepülni. A torta jól sikerült, marcipánból készítettem egy kis képet rá. Kinyújtottam a marcipánt és kiszúró formákkal csináltam a figurákat díszítésnek.
A buli végén ismét lufihalmok okoztak fejtörést. Mit is kezdjek velük? Durrantsam ki? (sikítás mindenfelől) Egyszer már csináltunk lufiarcokat, most inkább összekötöztem őket. Így sokkal érdekesebb labdázni velük. És megállapítottam, ha a fejemre erősítem egy sállal, máris kész a jelmezem, ha be kellene öltözni ismét az ovisfarsangon a szülőknek is. Nem, erről nem készült kép! Sőt megnéztem magam, és megállapítottam, nem csinálok magamból ekkora hülyét. Ha visszagondolok rá, máris röhögnöm kell magamon.

Szilveszteri program

Évek óta a szilveszteri bulinkhoz tartozik, hogy kimegyünk az Ügetőre. Még akkor is kint voltunk, mikor Picúr a pocakomban volt és röpke 13 napot várt csak a szilveszteri buli után, hogy előbújjon. Kópénak az tetszik a legjobban, hogy "Apuci annyi pattogatott kukoricát vesz, amennyit csak akarok". Ez egyébként 2 zacskót jelent, mert többet nem bír megenni. (a 2 zacsit is közösen esszük:), szegény gyerek). És szurkolunk, és melegedünk, teázunk és kürtőskalácsot eszünk, meg nézzük a kovácsot, ahogy patkót készít. Izgi. Idén úgy tűnik, már belépős lesz a móka, csak a kukoricás is kint legyen!!

Boldog karácsonyt!

Luca nap

Tegnap nagy nap volt! Luca nap, igazi boszorkányünnep! Ha 3 lábú lucaszékre áll a tömegben valaki, megláthatja, ki a boszorkány. Na arra azért nem vállalkoztam, hogy egy ilyet faragjak. Mert a végén feláll rá valaki és rájön, én vagyok az :D. Számunkra azért óriási ünnep a tegnapi, mert megszületett várva-várt unokaöcsém. És azért vagyok boszorkány, mert megálmodtam, hogy fogják hívni (titok volt).

A kórházi látogatás előtt maradt egy kis időnk és a gyerekekkel ápoltuk a hagyományokat. Búzát ültettünk, ami majd Karácsonyra fog szépen kizöldellni. A képen nem látszik, de az alatta lévő tálban víz van, ami folyamatosan párolog. A felső tároló lyukacsos. A magokra nedves vattát is tettem, hogy a csírázásig felülről is kapjanak vizet.

Márton napi lámpás felvonulás

November 11. Márton nap. Kópé ovija minden évben a templomkertben lámpás felvonulást szervez, hogy megemlékezzünk Szent Mártonról, a gyengék oltalmazójáról. Az ovisok a lámpásaikkal végigvonulnak a kerten (már sötétedik olyankor) aztán az óvónénik valamilyen formában előadják Szent Márton életét. Tavaly árnyjátékoztak, nagyon látványos volt.
Izgalmas a gyerekeknek, de a legjobban mégis a zsíroskenyér és tea tetszik nekik a végén.

A mi lámpásunk egy kis dunsztos üvegből készült. Egy ludat ragasztottunk rá decoupage festékkel.



Szent Márton legendája

Szent Márton a kora középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. 15 éves volt, amikor a császár rendeletére apja helyett kellett lovagi szolgálatba lépnie. Lovag korában történt, hogy Amiens városába kellett lovagolni kis csapatával. Hideg tél volt, a sűrű hóhullásban késő este érkeztek a város falaihoz. A kapuban egy koldus didergett. Márton nekiadta fél köpenyét.

Azon az éjszakán Márton különös álmot látott. Ott állt az Úr trónusánál, körül a fényes angyali sereg. Az Úr vállán Márton megpillantotta azt a fél köpenyt, amelyet az este adott a szegény koldusnak. Az Úr pedig így szólt:

- Tudd meg, Márton, ha bármi jót teszel a legkisebb testvéreddel is, azt mindig velem teszed.

Mikor Márton reggel felébredt, szilárd elhatározás született szívében:

- Nem akarok katona lenni, Jézus barátja vagyok. Nem kell a kard, a páncél, ami eddig védett. Nincs rá szükségem, mert tudom, hogy engem Jézus segít és erősít. Elmegyek és a szegényeket, árvákat, gyengéket fogom védeni.

Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől. Úgy gondolta, egyszerű remete életével tudja igazán szolgálni az Urat, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így "kénytelen volt" a püspökséget elvállalni.

Ettől kezdve Márton a nép szeretett és hűséges pásztora lett. Mindenki tisztelte és szerette. A Márton-napi lovaglás a köpenyét megosztó katonát idézi, a ludakkal történő ábrázolás a püspökség elől bujkáló szerzetes árulóira emlékeztet.

Nemzetközi táncnap

Imádok táncolni. Szoktam is szórakoztatni kis családomat. Megsértődhetnék, mikor könnyesre röhögi magát Apuci egy-egy produkcióm után, de inkább úgy fogom fel, én jót táncoltam, neki meg jókedve lett = mindenki jól járt. Fő a pozitív hozzáállás.

Azt olvastam, már 1982 óta megtartják ezt a nemzetközi táncnapot. Egy híres francia balett- táncos születésnapján, azaz ma ünneplik.

Kis zene-bonát és táncot tervezek csak Picúrral, fellépés nem lesz. Kolompost fogunk hozzá "fogyasztani".

Anyák napjára 2.

Olyan szeszélyes ez a tavasz, hogy nem tudom, mikor fogjunk valami kreatív otthoni dologba és mikor menjünk ki a szabadba. Ma olyan esőfelhők jöttek, hogy ovi után hazapucoltunk. Nekifogtunk egy új kép elkészítésének. Aztán persze kisütött a nap, még jó, hogy az alkotás már elkészült.

Itthonra készült, de anyák napjára is jó ajándék lenne. (Már nagyon kíváncsi vagyok, mit csináltak az oviban. Kópén látom, alig bírja, hogy ne mondja el. Már célozgat, de mindig hozzáteszi, hogy az anyák napi dolgok, titkok.) Csíkokra vágott papírdarabokat hengergettünk fel és ragasztottunk a papírra.





Nézelődtem tegnap este a neten és találtam néhány nagyon jó ötletet. Ezt egyfajta csomagolásnak ajánlják, de üresen is aranyos:


fotó: familyfun.go.com

Anyák napjára

Arra gondoltam tegnap, hogy hátha van olyan olvasóm, aki innen szeretne ötletet meríteni az anyák napi készülődéshez. Ez a gondolatom olyan erős lett, hogy le is ültem gépelni. Persze nem ahhoz a géphez, amelyiken a képek vannak, így előrebocsátom, képet majd csak este csatolok hozzá. És nagyon remélem, Nagyi ezen a héten elfelejti a mókapolcot, különben nem lesz meglepetés.

Az ötletet az oviból csentem, a mellettünk lévő csoport csinált ilyet, és megtetszett. Kartonlapot félbehajtottam. Belülről tulipánt rajzoltam rá, majd kivágtam. A karton belső oldalára vegyes színekből filcdarabokat ragasztottunk. Végül összeragasztottuk a két oldalt, így egy színes tulipánt kaptunk.

Íme a képek:







Tavaly, (vagy tavalyelőtt?) filcvirágot csináltunk. A szárába hurkapálcát fűztünk és Kópé a virágot teletömte vattával, hogy jó pufi legyen. A varrás persze az én tisztem volt, de mégiscsak együtt készítettük.

Íme ők azok:

Költészet napja és a pizzaszelet tálcája

Tegnap az egyik barkácsáruház kerti bútor részlegén a hintaágyban pihentünk Kópéval, míg Apuci vásárolt (Picúrral). Megbeszéltük, hogy nekünk kellenek ezek a bútorok, majd Kópé felugrott és az egyik kerti szekrényhez ment és ajánlagatta nekem, hogy ez nagyon hasznos lenne. Olyan lelkes volt, majdnem megvettem :D. Aztán visszaült és megkérdeztem, van-e kedve holnap (azaz ma) bejönni velem a szavazófülkébe. Azt mondta, még átgondolja. Végülis annyira tetszett neki, hogy Apucival is bement, úgyhogy Kópé kétszer szavazott. Lelkesedése kicsit lanyhult, mikor rájött, hogy ennyi az egész, vége van.
Aztán rávettem, csináljunk valami érdekesebbet otthon. Nemcsak szavazunk, hanem a költészet napja is van, ezért gondoltam, csináljunk egy képet az egyik versről. A kép egy kis kartontálcából készült. Valamelyik nap ebben kaptam azt a szelet pizzát, ami épp akkor az életem mentette meg- legalábbis úgy éreztem akkor.

Nem is volt egyszerű, melyik verset válasszuk. Végül egy Weöres Sándor vers mellett döntöttünk (mint később kiderült, nem véglegesen):

Hold és felhő

Árok mellett
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a Holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyi cápát
horgásznék.
Föl ne mássz, mert
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.



És festeni kezdtünk. Én nagyon leleksen cápát festettem az égre, meg korhadt fát is sikerült. Kópé eközben már egy teljes mezőt festett. Hallgattuk a Regélőt, meg Vitai Ildikó Varázstárdalait. Így Kópé eltért az eredeti tervtől, inkább állatkertet akart festeni, mert egyre több állatot juttattak eszébe a versek (dalok). Aztán már csak a színekkel játszott. Keverte a tálban és a kartonon is. Elővettem vattát és a ragadós festékbe nyomkodta Kópé a felhőutánzatokat. Ezért volt jó választás a pizzatálca, nagyon sokszor átfestette, mégsem ázott át a papír.
Legalább nem lesz lelkiismeretfurdalásom többé, ha a bevásárlás után megjutalmazom magam egy szelet pizzával, hisz kell a tálca az alkotásokhoz!

Húsvéti készülődés

Nem panaszkodásként mondom, de idén nem fogjuk lezongorázni az ilyentájt esedékes kézműves programjainkat. Mert tavaszolunk. Messze az otthoni tojásfestékektől, színes kartonoktól, ragasztóktól, ollóktól. De színes zsírkrétákat azért hoztunk (nem is lehet élni nélkülük) és színezni azért színezünk. Az ichild oldalán számtalan színező lapot lehet találni és nyomtatni. (A képek nagyításához és nyomtatásához regisztráció kell.) Az egyik kedvencem ez a vastagtalpú cipellős csirke. Ennek a tyúknak senki se szólt, hogy ez vagy 10 éve egyátalán nem divat?

Tetszik ez a nyuszi papírlánc is. Majd jövőre megcsináljuk, elmentem a kedvencek közé.

A tavasz az jó

Imádom, mikor már tavasz van. Ki, nem? De mikor beköszönt, én általában kidőlök. Mert olyan hitrelen jött megint, hogy egyik nap még fagypont körüli állapotok voltak, aztán meg majdnem 20 fok meleg. Ezt az én fejem nem tolerálja. Nagyon nem. Le sem írom, hogy érzem magam napok óta.
Próbáljam ilyen állapotban magyarázni a gyerekeknek, hogy milyen jó a tavasz? Nem tűnne túl hitelesnek.
Azért, hogy valamit mégis tegyek, feldíszítettük a barkaágakat tojásokkal. És közöltem, a tavasz az jó.
Remélem, elhitték.

Apák napja

Pénteken József nap lesz, Szent József az apák védőszentje, ezért ekkor tartjuk az Apák napját. Az oviban csütörtökön délután lesz az ünneplés.
Tegnap délután Kópé vagdosni kezdett egy lapot, meg kék ceruzát kért. Alkotott.



Azt mondta az van ráírva: Nagyon szeretlek Apa.

Március 15.

Kópé az óvódában már készül egy ideje március 15-ére. Zászlót és piros-fehér-zöld virágot is készítettek. Ezeket vitték ki pénteken a Petőfi szoborhoz. Hazaérkezve lelkesen újságolta
-Anya, ma egész nap farsang volt az oviban!
Én: Farsaaang?
-Igen! Minden fiú huszárnak öltözött! Volt csákónk!

Itthon sem lehet kimaradni a jóból, elővettük a festékeket. Először kitalálta, hogy egy piros lapot fehérre fest. (nem tudom, miért.) Aztán festettünk zászlót.





És ha már előkerült a piros festék:
-Anya, hozok egy képet Villámról és kifestem.

Na, témánál vagyunk megint...