Aztán rávettem, csináljunk valami érdekesebbet otthon. Nemcsak szavazunk, hanem a költészet napja is van, ezért gondoltam, csináljunk egy képet az egyik versről. A kép egy kis kartontálcából készült. Valamelyik nap ebben kaptam azt a szelet pizzát, ami épp akkor az életem mentette meg- legalábbis úgy éreztem akkor.
Nem is volt egyszerű, melyik verset válasszuk. Végül egy Weöres Sándor vers mellett döntöttünk (mint később kiderült, nem véglegesen):
Hold és felhő
Árok mellett
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a Holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyi cápát
horgásznék.
Föl ne mássz, mert
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.

És festeni kezdtünk. Én nagyon leleksen cápát festettem az égre, meg korhadt fát is sikerült. Kópé eközben már egy teljes mezőt festett. Hallgattuk a Regélőt, meg Vitai Ildikó Varázstárdalait. Így Kópé eltért az eredeti tervtől, inkább állatkertet akart festeni, mert egyre több állatot juttattak eszébe a versek (dalok). Aztán már csak a színekkel játszott. Keverte a tálban és a kartonon is. Elővettem vattát és a ragadós festékbe nyomkodta Kópé a felhőutánzatokat. Ezért volt jó választás a pizzatálca, nagyon sokszor átfestette, mégsem ázott át a papír.
Legalább nem lesz lelkiismeretfurdalásom többé, ha a bevásárlás után megjutalmazom magam egy szelet pizzával, hisz kell a tálca az alkotásokhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése