Vakáció! Mi így:

A suli utolsó napján Kópéval az előttünk álló időszakról beszélgettünk.
-Kérdezte a tanítónéni, hogy ki hová készül a nyáron én meg meséltem neki, hogy megyünk Kínába!
(nem tudtam megszólalni egy pillanatig:-hovááááá?
-Hát Kínába. Megnézzük a nagy falat.
-Valamit félreérthettél, mi nem megyünk Kínába.
(Senit sem untatnék azzal a 15 perces beszélgetéssel, amiben tisztáztuk, hogy NEM MEGYÜNK KÍNÁBA.)
Pár lépésnyi csend után Kópé megkérdezte:
-Anya, van a youtube-on film a Nagy falról? És kép? Letölthetjük és majd azt mondom, ott voltunk. Értsd meg anya, én már azt mondtam, hogy megyünk!!! Azt fogják hinni, hogy hazudtam!

Ezt a kérdést is tiaztáztuk.
De rá kellett döbbennem, a nyárra tervezett kis programjaim nem igazán érnek fel egy kínai úttal. Azért próbálkozom.

Tegnap rögtön fújtunk is buborékkígyót. A miénk is hasonlóan sikerült, mint az ötletet adó képen:

http://www.housingaforest.com/rainbow-bubble-snakes/

Kreatív tojások

Elkészültek a tojásaink. A gyerekek a szilettes tojásokért lelkesedtek, így ők csak olyanokat gyártottak. matricákat ragasztottunk a tojásra, majd beleraktuk a festékes fürdőbe. Kivettük, szárítottuk, matrica le, tádáám.
Én csináltam a mozgószeműt, meg a csirkét.

Volt egy tervem, hogy búvár tojásokat is gyártok, de Picúrnak kellett a tojás egy madaras játékhoz és a kupak leesett. Így most van egy félig festett tojásunk. Ilyen lett volna:

Forrás.

Szülinapi zsúr a 3 évesünknek

A történet még januári, kicsit lemaradtam:
Buli volt. Annyira elfáradtam benne, hogy még beszélni is fáradt voltam. Aki ismer, most hüledezhet. Picúr 3 éves lett és az itthoni családi körben elfogyasztott torta, majd a szegedi ünneplés a Nagyiéknál és az ovis köszöntés (tortával természetesen) után kellett egy buli a barátnőknek is. Picúr nem is 3 éves Kópé szerint, hanem 7! Mert ez már a 4. szülinapja csak ebben a hónapban. Ő meg 9, mert hasonlóan kevés alkalommal sikerült megünnepelni októberben őt is. Repül az idő, na. Legalább én nem öregszem. 28 vagyok. (egy ideje)

És eljött az az idő, hogy Picúr megmondhatta, kiket akar a buliba. Megmondta, én meg meghívtam őket. És azt hittem, cselesen előre előkészítek mindent. Persze. Csak reggel 7től 3ig mást se csináltam, mint készülődtem, lufiért rohangáltam, dekoráltam a lakást, játékokat előkészítettem, nyereményeket elővettem. Ja és ne feledjem, tortát, sajtos rudat, sonkás kiflit, meg szilvás papucsot sütöttem. Ennyi mindent, mert a családtagjaim mind mást szerettek volna. Én meg rendes vagyok, hiába.

Terveztem programokat is:
1. Királylány kincseinek felkutatása (Muszáj volt királylányosnak hívni az ünnepelt miatt.)

Rajzoltam 3 kis térképrészletet a lakásról. A feladatokat a csapatnak együtt kellett végrehajtania, egy ekkora lakásban versenyt rendezni nem lett volna épeszű ötlet. Tehát a feladat: 1. térkép alapján eljutni a második térképig, míg feladatokat hajtanak végre (gurulni a füldön, guggolva járni...); a 2. térképrészleten rajta volt, hová kell eljutni....Végül megtalálták a kincseket. Ezeket mi készítettük a gyerekekkel előre: kavicsokra csillogó köveket ragasztottunk. 

Mindenkinek tetszett, már aki játszott. Ketten inkább kávét főztek a gyerekkonyhában. Lehet tippelni, ki volt az egyik.

Aztán volt táncverseny: a megállítottam a zenét, meg kellett állni, aki megmozdul, kiesett. Az első választatott először a nyereményekből és így tovább. Mindenki nyert. Ezt többször lejátszottuk.

Akartam még arcfestést, amihez a festéket eldugtam a fűszerek mögé. Másnap vettem észre. 

Gólyák és békák

Kép:ujasag.allatvilag.net

Az oviból hazafelé általában megállunk játszani a templomkertben. Kópé megtanított egy kis játékot nekem és Picúrnak. (Utóbbi aztán inkább kavicsokat rakosgatott, így csak én maradtam a csapatban.) Ezt igazából sokkal többen kellene játszani. Egy gyerek a gólya a többi a béka. A többi most csak én voltam. Békaugrásban kell menekülni a gólya elől. Persze épp brekegve próbáltam eliszkolni, mikor jött a Plébános, így minden méltóságomat elvesztve rebegtem egy dicsértessék-et. Láttam, hogy röhög, hiába fordult el.

Tehát a játék:
Gólya:- Volt-e itt az úr?
Békák:- Volt.
-Vitt-e valakit?
-Vitt.
-Kit?
-Sárit és Katit.
-Sirattátok-e?
-Sirattuk.
-Hogy?
-Így, úgy, amúgy. Szentkirályi kuttykurutty.

Amint vége a felelgetésnek, a gólya féllábon ugrálva, megpróbál elkapni egy ugrándozó békát. Ha sikerült, a békából gólya lesz és már ketten próbálják elkapkodni az ugrálókat.
Mivel Picúr nem játszott, így mi csak szerepet cseréltünk.

Kartonból várat 2.

A világ legegyszerűbben elkészíthető kartonvára. Könnyen vagdalkozom a "leg"-gel, mert itthon sem voltam. Így tényleg a legegyszerűbb. :D

Csak kivágták a 4 oldalát a várnak, a várfokokat bevagdosással és behajtással készítették. Az oldalak végein egy-egy bevágást csináltak és egymásba bújtatták őket. Leírva elég bonyolultnak hangzik, de a képek magukért beszélnek.

Madzagos telefon

Megint egy kis nosztalgia. Gyerekkoromban a kert egyik végéből a másikba nagyszerűen lehetett így kommunikálni. Mondjuk többnyire a kiabálást is hallottam, nem kellett hozzá eszköz.

Hozzávalók:
2 konzervdoboz
néhány méternyi madzag
(a képen van egy narancs, na az pont nem kell hozzá)

A konzervdoboz alját kilyukasztottuk (Korábbi bejegyzéseimet olvasók meg sem lepődnek, hogy Apuci ehhez elővette a fúrógépet. Ha már csinálunk valamit, csináljuk tökéletesen.) és belefűztük a madzagot, csomót kötöttünk rá. Aztán próbálgattuk.
Kópé közölte ugyan, hogy van mobilunk, miért akarunk ezzel telefonálni, de Apucival és velem ezen a ponton már nem lehetett beszélni. Lelkesek és izgatottak voltunk. Amikor Kópéra rászóltam, hogy ne nyúljon a madzaghoz, mert ezzel most mi játszunk, akkor a mondat végén már én is elröhögtem magamat.

Az már biztos, hogy nem csinálunk konkurenciát a Nokiának, a Samsungnak, vagy a Sony Ericssonnak.

Marbushka játékok

Nehéz gazán jó játékot venni a gyerekeknek. Kreatív is legyen, érdekes, igényes stb.
Egy interjút olvastam a Meseutcán, így jutottam el a Marbushka játékokig. Eldöntöttem, innen választunk majd magunknak (Vagy legyek őszinte? Magamnak. Na jó, engedem a gyerekeket is játszani vele.)

Képek: marbushka.com

Balázsolás

Ez a a poszt is olyan, hogy biztos lesz, aki azt mondja: Jókor szólsz!
Fel is jegyeztem magamnak, hogy máskor ELŐRE! Aztán a feljegyzésről remélem, nem az úttörő múltam jut majd eszembe.

Az ovisok minden évben Balázs napkor átmennek a templomba, ahol Balázs-áldást kapnak. Szent Balázs több gyógyítást vitt véghez. Egyszer egy gyereket 2 égő gyertyát keresztalakban a gyerek álla alá tartva mentett meg, aki a torkában akadt halszálka miatt fuldoklott.
Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben mindenféle torokbaj esetén Szent Balázs segítségét kérték az emberek. (Elég Babits Mihályra gondolni.)

Kópé lelkesen jött haza és két szülinapi gyertya segítségével balázsoltuk a babákat, macikat, amiket Picúr aggódva szállított a "dottóbácsi"-hoz.

Mindig a napján, azaz február 3-án és az azt követő vasárnapon osztják ezt az áldást a templomban. (Nemcsak gyerekeknek.)
Én azért adom a vitamint is, biztos, ami biztos.

Tapassz a csempére!

Nem engem, hanem ezeket a kis figurákat! Egy újszülöttnek minden vicc új= fellelkesedve ajánlottam két barátnőmnek is, hogy ilyet mindenképp vegyenek a gyereknek, mert mennyire nagyszerű, meg, kreatív, meg színes, meg...amire kedvesen mosolyogva közölték, nekik már rég van. Szóval előfordulhat, hogy már van a kedves olvasónak, mindenesetre ajánlom, ha még nincs. ;)

Amíg meg nem kaptuk, kevés olyan játék volt, amivel mindkét gyerkőc szívesen játszott. Főleg, hogy akkor Picúr még csak másfél éves volt (Kópé pedig 4,5). De bejött! Semmi mást nem kell tenni, csak beszórni a vízbe, majd felrakosgatni a csempére. Nyilvánvalóan Kópé már egész jó kis városrészeket épített, Picúr pedig csak pakolta, pakolta a csempére a darabokat. Azóta már ott tart, hogy a kis embergyerekeket mosdatja, meg altatja. Úgy tűnik, nem városépítész lesz a lelkem.

Csigafutam

Már hónapok óta halogatom ezt a projektet, mintha én is indultam volna a futamon. Létezik olyan csigafutam társasjáték, amit meg lehet vásárolni játékboltokban. Én azzal a verzióval nem is találkoztam, csak egy gyerekbuliban láttam a házilag elkészített verzióját. Kár, hogy nem gepárd galopp, vagy vándorsólyom reptetés a címe, akkor talán hamarabb megcsináltuk volna. Jobb később, mint soha- hogy egy közhelyet is pufogtassak.

A színek tanulásában segít Picúrnak, Kópénak meg abban, hogy megtanuljon veszíteni is.
Készítettünk 6 különböző színű csigát, ugyanezeket a színeket felragasztottuk egy dobókockára és rajzoltam egy alapot, amin "lépkedhetnek" a csigák.

A játékszabály:
Kiválaszt mindenki magának egy csigát. Annak drukkol, de amilyen színt dobunk, az a csiga lép. Ebben nem lehet csalni, így nem tehettem mást, nem Kópé csigája nyert.

Úgy is lehet játszani, hogy csak akkor léphetsz, ha olyat dobsz, mint a te csigád. Így sokkal lassabb. Viszont a kreatív anyuka, akitől az ötletet lestem, csak 3 csigát készített, de minden csigának két színe volt- az egyik oldala ilyen, a másik olyan. Ezzel rövidíteni lehet a játékidőt.

Bábszínház miniben

Kópé az oviban török császár volt a mesejátékban. Sokszor eljátszanak ezt-azt. Turbánja is volt. (Szerinte elég koszos:).
Ezt tegnap mesélte az óvónéni, így legalább megértettem, miért kell már napok óta elbáboznom, elmesélnem, eljátszanom a Kiskakas gyémánt félkrajcárját.
Készítettem is egy mini bábszínházat. Ez az előadás volt a premier. A gond az volt, nincs törökcsászár bábunk, meg kiskakas, meg szolgáló...De van csirke, ez lett a kiskakas, van béka, ez lett a császár és van polip, ez lett a szolgáló.
Picúr végig azt mondogatta:- Hol a péééz? Hol a péééz?

Üres almaleves doboz:


Kivágtam:


Csillogós papírral díszítettem:


És a kész mű:


Úgy játszunk vele, hogy az asztal szélére húzom, mögé ülök és úgy tudom alulról a bábokat mozgatni.

Babra megy a játék

Kitaláltam egy játékot, amit a végtelenségig lehet játszani. Azért szerencsére egyszercsak ráunt Kópé. Akkor belendült Picúr és "bobója" felkiáltással elvitte, majd szétszórta a babokat a lakásban. Így én játszhattam porszívósat, ezt is lehet a végtelenségig játszani.

Elővettem 12 db fehér babszemet és pöttyöket rajzoltam rá alkoholos filccel, 1-6ig és csináltam belőle két sorozatot. Az első sorozat Kópénak járt, a második nekem. Dobókockával dobtunk. Amit mutatott a kocka, olyan babszemet nyertünk el a másiktól. Ha már nem volt Kópénak olyan számú babja, akkor hoppon maradtam. Hol nekem, hol Kópénak volt több belőle. De így legalább sosem keseredett el, hogy veszít.

Meseország megelevenedik

Mint ahogy az előző bejegyzésemben már írtam, meséket is eljátszunk a gyerekekkel. Ahhoz, hogy működjön a rendszer, én, vagy egy másik anyuka részt veszünk a történetben és egyben rendezők is vagyunk. (Ide menj, oda menj, mondd ezt, mond azt, közben ezt csináld, azt csináld) Többnyire a legkevésbé népszerű szerepeket kapjuk mi, anyukák. Így lettem a múltkor a szépségét gyilkosság árán is megóvni kívánó, gonosz mostoha a Hófehérkéből.

A végén olyan jól eljátszottam, hogy szörnyethaltam attól, hogy Hófehérke feléledt, hogy a gyerekek odajöttek megnézni, mi van velem. Feküdtem a füvön, ők meg fölém hajoltak.

Halacskás fogócska

Mivel nem akartam már tizedszer is eljátszani a három kismalac meséjét a gyerekekkel (egyébként ez is jó ötlet: kiosztjuk a szerepeket és végigjátsszuk a mesét) utánanéztem, milyen népi játékokat lehetne még velük játszani a szabadban. Ez a halacskás nagy sikert aratott. Csak arra kellett figyelnem, hogy a leggyorsabb halacskákat kellett elkapnom az elején, mert, ha az 1-2 évesek fogják a kezem, akkor az életben nincs vége ennek a játéknak. Megtanítottam nekik ezt a verset is:

Hol lakik a halacska?
Lakása a tavacska,
tenger,folyó,kék patak
ott lakik a víz alatt.
Vízben alszik,vízben kel.
Vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
buborék a labdája.

A játék pedig:
A játék előtt kijelöljük a játékteret, hogy meddig lehet szaladni, és kiválasztjuk a fogót: ő a halász. (ez általában én vagyok...)A többiek a halak, ők szaladnak a halász elől, mert akit megfog, az is halász lesz. Ketten összefogott kézzel futnak tovább, majd a következő megfogott is csatlakozik hozzájuk. Ahogy hosszabbodik a lánc, könnyebb lesz, és az utolsó halakat már kényelmesen bekeríthetik és megfoghatják.

Hol laknak az állatok?

Anya van kedved játszani velünk?
Na lássuk csak! Játsszunk állatkerteset!
(Erre több anyuka felnevetett. Nyilván az otthoni események befolyásolták nevetésüket. Nyilván nekem is eszembe jutott egy-egy eset.)
Lerajzoltam krétával két nagy kört a járdára. Az egyik lett az állatkert, a másik pedig a tanya. Mondtam egy állatnevet, a gyerekeknek pedig el kellett dönteni, hol él. Ha eldöntötték, abba a karikába kellett beállniuk.
Oroszlán, zsiráf, tyúk, fóka, disznó, liba stb.
Az egyik anyuka rögtön felhívta a figyelmem, hogy az oroszlán azért nem az állatkertben él + az állatkertben is vannak háziállatok. Hát igen. Igaza van, de 3-4 éveseknek (+ kapcsolódó tömeg= az 1-2 éves kistesók) nehéz lett volna, ha lerajzolom a kontinenseket és úgy kellett volna lavírozniuk. Mondjuk iskolás gyerekeknek, akik már tanultak ilyesmit, nem rossz ötlet úgy játszani. Az állatkerti háziállatokra meg nem kérdezett rá egyik gyerek sem- azt úgy védtem volna ki, hogy az állatkertnek az a része nem számít, és kész. De nem szóltak, csak szaladgáltak egyik karikától a másikig.

Fotó:danubiusmagazin.hu

Komámasszony, hol az olló?

Szintén több gyerekkel lehet ezt játszani. Olyan helyet érdemes kiválasztani, ahol annyi fa van, ahány gyerek. Mivel még kicsik a gyerekek én is játszani szoktam, hogy kicsit segítsek nekik. Felteszem a kérdést:
-Komámasszony, hol az olló? (és tapsolok egyet. A tapsra minden gyereknek új fát kell keresnie, közben én megpróbálok elkapni egy gyereket. Ha sikerül, ő lesz a kérdező.)

Mi a suliban úgy játszottuk, hogy a kédéssel egy fához állóhoz mentünk, ő rámutatott valakire. A kérdezőnek oda kellett mennie és attól kellett ugyanezt megkérdeznie. Közben pedig a játékosok folyamatosan fát cseréltek. A kérdezőnek leleményesen figyelnie kellett és megpróbálnia megkaparintania egy fát. A fa nélkül maradónak kell keresnie tovább azt a bizonyos ollót.

És ennél a játéknál megint eszembe jut, honnan alakulhatott ki. Valami szerencsétlen ember a szomszédain, rokonain keresi az ollóját, de azok csak egymásra mutogatnak, és ha nem figyel oda a háta mögött még ki is cselezik. Még jó, hogy megőrizzük az ilyen hagyományokat :D.

Gyertek haza ludaim

Fotó: biokontroll.hu

Ezt a kis játékot akkor szoktuk játszani, ha több kisgyerek összegyűlik a füvön. Kópé egyik kis barátja Á. igazi kis színész. Szereti ő játszani a farkast és olyankor teljesen beleéli magát a szerepbe, mosakszik, leskelődik a ludak után. A múltkor rá is szólt a ludakra, nem jól tartják a szárnyaikat. Én vagy egy másik anyuka szoktunk lenni a lúdanyók.

-Gyertek haza ludaim!
-Nem jövünk.
-Miért nem jöttök?
-Félünk!
-Mitől féltek?
-Farkastól.
-Hol a farkas?
-Bokorban.
-Mit csinál?
-Mosdik.
-Miben mosdik?
-Arany medencében.
-Mibe törölközik?
-Kiscica farkába.
-Most gyertek, gyertek, gyertek!
Errre a kisludak odaszaladnak a nagylúdhoz, a farkas pedig megpróbál egyet elkapni közülük. Ha sikerül, az lesz a farkas a következő körben.

Az emberi test

Magamtól biztosan nem mesélnék esténként az izmok működéséről és az agy irányító központjairól, de ebben a témában nem én vagyok a döntéshozó. Kópét már régóta érdekli, mi is van a bőrünk alatt. Hogy hova megy az ennivaló, hová gyűjtjük a levegőt stb. Ez a könyv még a kisebbik húgomé volt és esténként most ezzel fekszünk, reggel ezzel kelünk. Sőt Kópé a párnája alá is beteszi.



Meglepte Kópét, hogy a bőr is érzékszerv. Kértem, csukja be a szemét és a kezébe adtam tárgyakat, így kellett felismernie ezeket: Kishajót, autót, könyvet, játékpoharat stb.
Hallottam olyat is, hogy a bőrünkkel is felismerhetünk színeket. Ezt a játékot egyelőre kihagytam, de elég érdekes, így biztos, ki fogom próbálni.

Kincskeresés

Továbbfejlesztettük a hideg-langyos-meleg-forró játékunkat. Készítettünk egy kincskereső detektort, amivel Kópé felkutatja az elrejtett kincseket a lakásban (ha jóidő lesz, akkor a kertben). Elfogyott az alufólia, és a kartonjából készült a keresőnk. Picúr is kapott egyet, de ledobta. Ő inkább vízfestékkel valósította meg önmagát.
A kincskereső módszerrel elrejtettem egy tálnyi sárgarépát. Amúgy is szeretik ropogtatni, de hogy kutatni kellett utána, jobban csúszott.

Gyerek lottó

Miközben első ping-pong edzéséről hazafelé tartottunk Kópéval, megbeszéltük, hogy ezt még igen sokat kell gyakorolni. Meg azt is megtárgyaltuk, hogy a ping-pong nem szerencse kérdése, hanem sok gyakorlás eredménye.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy az edzés csak egy költői túlzás. Egyrészt én "tartottam", másrészt a parkban lévő beton asztalon próbálkoztunk, harmadrészt próbáltuk Picúrt a pocsolyáktól távol tartani. Komolytalan volt az egész, de Kópé mégis megpróbált beleadni apait-anyait.)

Tehát hazaérve arra gondoltam, most inkább a szerencsére apellálunk. Az egyik betűtanuló eszközt már korábban darabjaira szedtük, így nem volt nehéz újra ízekre szedni. Kiválasztottam 20 figurát és azokat lerajzoltam. Volt olyan, amelyik felismerhetetlen volt, de azt megmutattam előre Kópénak: -Ez egy juh.
-Juh?
-Igen.
-Hát jó.
Kópé kapott 5 zsetont és ráhelyezte 5 kis képre. A kisasszony pedig húzta a kis képeket egy tálból. Sikítoztunk, ha végre olyat húzott, ami Kópénál meg volt jelölve. Aztán végül bingo lett a játék, nem lottó, mert nemcsak 5-öt húztunk, hanem addig sorsoltunk, míg Kópé összes figuráját ki nem halásztuk.