Bogarak

Bogyó és Babóca nagy rajongói voltunk/vagyunk. De Kópénak ezek a mesék sokszor már túl rövidek és én is úgy gondoltam, ideje továbblépni meseország ösvényein. Hosszabb meséket választok mostanában, amiknek nincs minden mozzanata lerajzolva. Szerintem így jobban fejlődik a képzelőerő. Ismér Lázár Ervin jutott eszembe, ki is vettem a Manógyárat, de mellette ráakadtam a lenti könyvre, ami Lázár Zsófia és Lázár Ervin neve alatt jelent meg. (A nagy meseíró lánya, apja nyomdokaiba lépett.) Tetszenek a kis szereplők, a Szivárványos, a Csillagszemű, Sakti-Bakti a varázsló katica meg a szeméthasznosító bogarkák. Vicces, érdekes kis történetek. Szerencsére van második rész is, így sokáig nem lesz kérdés, mit meséljek este.

Lázár Ervin napok

Lázár Ervin napokat hirdettem a gyerekeknek. Mindketten figyeltek. Picúr olyan kis édesen nézett a bejelentésemre, mintha értené. Pedig legtöbbször a esti mesénél ő már alszik.
Aztán a kezdeti lelkesedésem kissé lanyhult, mert rájöttem, sem a Négyszögletű kerek erdő, sem a Kapalba zárt lány nem igazán 4 évesnek való. Az első humorát szerintem még nem érti, unatkozott is, mikor olvastam. (félretettem és kint elolvastam magamnak) A Kalapba zárt lány története meg nekem is kissé kusza, olyan álomszerű. De a történet eleje nem rossz. Úgyhogy a végét átköltöttem.

A történet egy lányról szól, aki nem hord se kalapot, se sapkát, se kendőt. Fújhat a szél, szakadhat a hó, eshet az eső...Szóval semmilyen fejfedőt. Aztán egyszercsak a szél ráfúj egy kalapot, ami megnő és már teljes sötétségben van a lány. A kalap körülveszi és bezárja. Az a rész, amikor elkezd tapogatózni a vaksötétben és talál egy kertet, ahol gazolni kezd, na az már nálunk kimaradt. Inkább csak azt mondtam, elesett- ez benne van a mesében- és megbeszélik a kalappal, hogy ezentúl ha szükség lesz rá, hordani fogja a kalapot. (Egyszer a lány felkiált: Te rohadt kalap!- itt inkább csúnya kalapot mondok. Gondolom, néhány irodalmár szívgörcsöt kap, hogy az autentikus szöveget megváltoztattam, de nekem így jobban tetszik.)
Mindenesetre olyan jól sikerült a szöveg "átírása", hogy állandóan ezt kell mesélnem, naponta 10-szer.