Lázár Ervin napokat hirdettem a gyerekeknek. Mindketten figyeltek. Picúr olyan kis édesen nézett a bejelentésemre, mintha értené. Pedig legtöbbször a esti mesénél ő már alszik.
Aztán a kezdeti lelkesedésem kissé lanyhult, mert rájöttem, sem a Négyszögletű kerek erdő, sem a Kapalba zárt lány nem igazán 4 évesnek való. Az első humorát szerintem még nem érti, unatkozott is, mikor olvastam. (félretettem és kint elolvastam magamnak) A Kalapba zárt lány története meg nekem is kissé kusza, olyan álomszerű. De a történet eleje nem rossz. Úgyhogy a végét átköltöttem.
A történet egy lányról szól, aki nem hord se kalapot, se sapkát, se kendőt. Fújhat a szél, szakadhat a hó, eshet az eső...Szóval semmilyen fejfedőt. Aztán egyszercsak a szél ráfúj egy kalapot, ami megnő és már teljes sötétségben van a lány. A kalap körülveszi és bezárja. Az a rész, amikor elkezd tapogatózni a vaksötétben és talál egy kertet, ahol gazolni kezd, na az már nálunk kimaradt. Inkább csak azt mondtam, elesett- ez benne van a mesében- és megbeszélik a kalappal, hogy ezentúl ha szükség lesz rá, hordani fogja a kalapot. (Egyszer a lány felkiált: Te rohadt kalap!- itt inkább csúnya kalapot mondok. Gondolom, néhány irodalmár szívgörcsöt kap, hogy az autentikus szöveget megváltoztattam, de nekem így jobban tetszik.)
Mindenesetre olyan jól sikerült a szöveg "átírása", hogy állandóan ezt kell mesélnem, naponta 10-szer.
2010. február 6., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése