Gyereksziget 2011.

Ha nem utálnám a tömeget...
Ha nem utálnám a tömeget, akkor biztos, hogy már januárban bevésném a naptáramba ennek a programnak az időpontját. De utálom. Ezért eszembe se jutott tömörülni. Na, de apró pontocska vagyok én a világegyetemben ahhoz, hogy megmondjam, mi legyen.
Úgyhogy vidáman indultunk piknikezni és bicajozni a Hajógyári szigetre vasárnap. Leesett az állunk a hömpölygő tömeg  láttán. Apuci viszont jól átlátta a helyzetet. Szerinte a tömeg nem oszlik el a szigeten, mert mindenki a Gyereksziget rendezvényre jött. A rendezvény központjánál végeláthatatlan sorok a népszerűbb helyszíneknél. És igen, igaza lett (7 év, az 7 év- mondta. Szerintetek kijavítottam? :D). A sziget többi részén észre sem lehetett venni, hogy most gigarendezvény van. Szerencsére. Így pihentünk, labdáztunk, kavicsoztunk, bringáztunk, piknikeztünk, ahogy terveztük. Aztán fél 6kor odamerészkedtünk. Gond nélkül feljutottunk a Túrórudi kalózhajóra, aztán az  egyik ugrálóvárra is.

Ha valakit nem rémiszt el a tömeg, akkor mindenképpen érdemes kinézni. Rengeteg program és sok-sok élmény várja a gyerekeket. (koncertek, kézműveskedés, állatsimogató stb- jobb, ha átböngészitek a programokat itt.)

Gólyák és békák

Kép:ujasag.allatvilag.net

Az oviból hazafelé általában megállunk játszani a templomkertben. Kópé megtanított egy kis játékot nekem és Picúrnak. (Utóbbi aztán inkább kavicsokat rakosgatott, így csak én maradtam a csapatban.) Ezt igazából sokkal többen kellene játszani. Egy gyerek a gólya a többi a béka. A többi most csak én voltam. Békaugrásban kell menekülni a gólya elől. Persze épp brekegve próbáltam eliszkolni, mikor jött a Plébános, így minden méltóságomat elvesztve rebegtem egy dicsértessék-et. Láttam, hogy röhög, hiába fordult el.

Tehát a játék:
Gólya:- Volt-e itt az úr?
Békák:- Volt.
-Vitt-e valakit?
-Vitt.
-Kit?
-Sárit és Katit.
-Sirattátok-e?
-Sirattuk.
-Hogy?
-Így, úgy, amúgy. Szentkirályi kuttykurutty.

Amint vége a felelgetésnek, a gólya féllábon ugrálva, megpróbál elkapni egy ugrándozó békát. Ha sikerült, a békából gólya lesz és már ketten próbálják elkapkodni az ugrálókat.
Mivel Picúr nem játszott, így mi csak szerepet cseréltünk.

Rózsatündérek

(Forrás: Angry chiken)

Mamazon oldalán találtam ezt az aranyos megoldást. Ahogy ő is viccesen utal rá, nem volt itthon éppen rózsaszirmunk, főleg nem préselve. De az ötlet jó, úgy döntöttem megvalósítjuk. Már csak rózsaszirom kellett hozzá. Honnan is, honnan is...
A lopás bűn. Ugye. Isten szeme mindent lát, tehát akárhonnan csenek el szirmot, az előtte nem marad rejtve. Nosza, ne kelljen leskelődnie túlzottan, hazafelé a templomkerten át szoktunk jönni és kinéztem egy túlnyílt rózsát. És levettem (eufemizmus, hisz eltulajdonítottam) 4 db szirmot, valamint felszedtem a lehullottakat. Aztán a préselés és alkotás már nem is volt olyan izgalmas a fentiekhez képest. Nem tudom, mit szólna a Plébános úr, ha a fenti problémakört tálalnám neki.


A mi alkotásaink:

Meseország megelevenedik

Mint ahogy az előző bejegyzésemben már írtam, meséket is eljátszunk a gyerekekkel. Ahhoz, hogy működjön a rendszer, én, vagy egy másik anyuka részt veszünk a történetben és egyben rendezők is vagyunk. (Ide menj, oda menj, mondd ezt, mond azt, közben ezt csináld, azt csináld) Többnyire a legkevésbé népszerű szerepeket kapjuk mi, anyukák. Így lettem a múltkor a szépségét gyilkosság árán is megóvni kívánó, gonosz mostoha a Hófehérkéből.

A végén olyan jól eljátszottam, hogy szörnyethaltam attól, hogy Hófehérke feléledt, hogy a gyerekek odajöttek megnézni, mi van velem. Feküdtem a füvön, ők meg fölém hajoltak.

Halacskás fogócska

Mivel nem akartam már tizedszer is eljátszani a három kismalac meséjét a gyerekekkel (egyébként ez is jó ötlet: kiosztjuk a szerepeket és végigjátsszuk a mesét) utánanéztem, milyen népi játékokat lehetne még velük játszani a szabadban. Ez a halacskás nagy sikert aratott. Csak arra kellett figyelnem, hogy a leggyorsabb halacskákat kellett elkapnom az elején, mert, ha az 1-2 évesek fogják a kezem, akkor az életben nincs vége ennek a játéknak. Megtanítottam nekik ezt a verset is:

Hol lakik a halacska?
Lakása a tavacska,
tenger,folyó,kék patak
ott lakik a víz alatt.
Vízben alszik,vízben kel.
Vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
buborék a labdája.

A játék pedig:
A játék előtt kijelöljük a játékteret, hogy meddig lehet szaladni, és kiválasztjuk a fogót: ő a halász. (ez általában én vagyok...)A többiek a halak, ők szaladnak a halász elől, mert akit megfog, az is halász lesz. Ketten összefogott kézzel futnak tovább, majd a következő megfogott is csatlakozik hozzájuk. Ahogy hosszabbodik a lánc, könnyebb lesz, és az utolsó halakat már kényelmesen bekeríthetik és megfoghatják.

Hol laknak az állatok?

Anya van kedved játszani velünk?
Na lássuk csak! Játsszunk állatkerteset!
(Erre több anyuka felnevetett. Nyilván az otthoni események befolyásolták nevetésüket. Nyilván nekem is eszembe jutott egy-egy eset.)
Lerajzoltam krétával két nagy kört a járdára. Az egyik lett az állatkert, a másik pedig a tanya. Mondtam egy állatnevet, a gyerekeknek pedig el kellett dönteni, hol él. Ha eldöntötték, abba a karikába kellett beállniuk.
Oroszlán, zsiráf, tyúk, fóka, disznó, liba stb.
Az egyik anyuka rögtön felhívta a figyelmem, hogy az oroszlán azért nem az állatkertben él + az állatkertben is vannak háziállatok. Hát igen. Igaza van, de 3-4 éveseknek (+ kapcsolódó tömeg= az 1-2 éves kistesók) nehéz lett volna, ha lerajzolom a kontinenseket és úgy kellett volna lavírozniuk. Mondjuk iskolás gyerekeknek, akik már tanultak ilyesmit, nem rossz ötlet úgy játszani. Az állatkerti háziállatokra meg nem kérdezett rá egyik gyerek sem- azt úgy védtem volna ki, hogy az állatkertnek az a része nem számít, és kész. De nem szóltak, csak szaladgáltak egyik karikától a másikig.

Fotó:danubiusmagazin.hu

Komámasszony, hol az olló?

Szintén több gyerekkel lehet ezt játszani. Olyan helyet érdemes kiválasztani, ahol annyi fa van, ahány gyerek. Mivel még kicsik a gyerekek én is játszani szoktam, hogy kicsit segítsek nekik. Felteszem a kérdést:
-Komámasszony, hol az olló? (és tapsolok egyet. A tapsra minden gyereknek új fát kell keresnie, közben én megpróbálok elkapni egy gyereket. Ha sikerül, ő lesz a kérdező.)

Mi a suliban úgy játszottuk, hogy a kédéssel egy fához állóhoz mentünk, ő rámutatott valakire. A kérdezőnek oda kellett mennie és attól kellett ugyanezt megkérdeznie. Közben pedig a játékosok folyamatosan fát cseréltek. A kérdezőnek leleményesen figyelnie kellett és megpróbálnia megkaparintania egy fát. A fa nélkül maradónak kell keresnie tovább azt a bizonyos ollót.

És ennél a játéknál megint eszembe jut, honnan alakulhatott ki. Valami szerencsétlen ember a szomszédain, rokonain keresi az ollóját, de azok csak egymásra mutogatnak, és ha nem figyel oda a háta mögött még ki is cselezik. Még jó, hogy megőrizzük az ilyen hagyományokat :D.

Gyertek haza ludaim

Fotó: biokontroll.hu

Ezt a kis játékot akkor szoktuk játszani, ha több kisgyerek összegyűlik a füvön. Kópé egyik kis barátja Á. igazi kis színész. Szereti ő játszani a farkast és olyankor teljesen beleéli magát a szerepbe, mosakszik, leskelődik a ludak után. A múltkor rá is szólt a ludakra, nem jól tartják a szárnyaikat. Én vagy egy másik anyuka szoktunk lenni a lúdanyók.

-Gyertek haza ludaim!
-Nem jövünk.
-Miért nem jöttök?
-Félünk!
-Mitől féltek?
-Farkastól.
-Hol a farkas?
-Bokorban.
-Mit csinál?
-Mosdik.
-Miben mosdik?
-Arany medencében.
-Mibe törölközik?
-Kiscica farkába.
-Most gyertek, gyertek, gyertek!
Errre a kisludak odaszaladnak a nagylúdhoz, a farkas pedig megpróbál egyet elkapni közülük. Ha sikerül, az lesz a farkas a következő körben.

Ehető?

Arra már elég korán megtanítottam Kópét (és jelenleg folyamatban van a téma Picúrnál is), hogy nem lehet megenni akármit, amit találunk, még akkor sem, ha az nagyon hasonlít valamire, ami ehető. Magyarul: nem szabad megenni bogyókat, füveket stb, csak, ha én megengedem.
Az erkélyen minden nyáron fűszernövényeket termesztek, amiket nagy élvezettel kóstolgatnak a gyerekek. (Anya ehető a slidling?- snidling a szerk.) Apuci nem állt meg a bazsalikom, kakukkfű, oregano és egyéb fűszernövények termesztésénél. Ő paradicsomot, retket és spenótot akart, ja meg répát. Hogy teljes legyen a kép 2négyzetméternyi erkélyünk van. De miért is kellene nekem ezért vitatkozni, vagy lázadozni. Megegyeztünk, maximum mekkora lehet az ő kertje és onnantól rá volt bízva a téma.
Azóta Kópéval ápolgatják a kis kertet. Locsolnak és lesik, hogy nőnek a finomságok. És minden második kérdés: és ez ehető?
(Remélem! Ha összeszámoljuk, mennyibe került a láda, a föld, a palánták, abból már egy biokertész hetente házhoz szállítaná a termékeket, de ez legalább a miénk.)

A homokvár téglái

Amikor a nyári homokvár építést is felvettem a szünidős listámra, akkor még nem is sejtettem, hogy Kópé igazi várat akar majd építeni. Az IKEA-ban akadtam rá (pontosabban a barátnőm vette észre, hogy nehogy learassam az babérokat:) erre a téglakészítő szettre. Igaz kispasis játék. Gyártjuk a téglákat és "igazi erőd lesz katonáknak"- ahogy Kópé fogalmazott.

Bodzaszörp és párafigurák

kép:archiv.magyarszo.com

Mit nekünk meteorológusok! Napok óta mondogatják, hogy hétvégén esni fog, mintha dézsából öntenék, mi nem hittünk nekik.
Elindultunk az éves rendes bodza-beszerzőkörútra. A Pilisben szedtük tavaly is, ezt a hagyományt nem akartam felrúgni. Már izgatottan készültem, mert a tavalyi szörp nagyon jó lett. A bodzaszörp számomra a nyár íze.
Sajnos a meteorológusok ezúttal nem tévedtek. Esett. De az erdőben, a fák közt 2 órát sétáltunk, mert csak csöpörgött. Aztán az elemózsiánkat már a kocsiban fogyasztottuk el, mert zuhogott. És zuhogott. És zuhogott. Jobb ötletem nem lévén, az ablaküvegre figurákat rajzoltam, bal kézzel, mert úgy viccesebbek lettek. Kópé szerint nem vicces, hanem csúnya. Aztán cipő nélkül mászkáltak benn a kocsiban egyik ülésről a másikra. Kópé közölte, nagyon jól érzi magát. Legalább ennyi.
És a bodza: A hegyekben hidegebb van, mint a városban. Stimm? Kevesesebb napfény éri a magas fák miatt a bodzabokrokat. Stimm?
Nekem ez nem jutott eszembe. A bodza épphogy csak bimbódzik. 2 hét múlva újra megpróbáljuk.

Bogárleső

Ha Kópé elalszik a kocsiban és nem tudja kialudni magát addig, míg odaérünk, igen morcos tud lenni. Szombaton is így tett. Minden türelemmorzsámat össze kellett gyűjtenem, hogy nyugodt maradjak. Aztán fogtunk egy bogarat és beraktuk a bogárlesőbe. Szerencsétlen bogár próbált kiszabadulni, vergődött, míg mi megvizsgáltuk. Vagy azért mert eltereltük a figyelmét, vagy azért mert rájött, van olyan teremtmény a világon, aki még nála is jobban szenved, de Kópé vidáman jött a túra hátralévő részében. A bogarat persze elengedtük a vizsgálat után.



Több nagyító és egy periszkópszerű tükör segítségével a bogarat minden oldalról meg lehet vizsgálni.

Gryllus Vilmos: Kidőlt fa

Égig érő tölgyfa volt, kidőlt a viharban. Harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban. Harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban.

Benövi a zöld moha, gomba terem rajta. Belé bogár költözik, alája meg hangya. Belé bogár költözik, alája meg hangya.

Égig érő tölgyfa volt, kidőlt a viharban. Harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban. Harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban.

Benövi a zöld moha, gomba terem rajta. Belé bogár költözik, alája meg hangya. Belé bogár költözik, alája meg hangya.

S eltűnik a fű között, mintha nem lett volna, de majd újra égig ér, ha mesélek róla. De majd újra égig ér, ha mesélek róla.

De majd újra égig ér, ha mesélek róla.

kavicsfa

Napjaink leginkább a különböző játszóterek vonzáskörzetében telnek. Közben lessük a fenyegető esőfelhőket.

Ma Picúrral kavicsfát ültettünk. Ovi után olyan hatalmas felhők jöttek, hogy kész bolondságnak tűnt akárcsak a játszótér felé kanyarodni is, de mégis megtettük és milyen jól döntöttünk. Viszont az ügy hirtelenségléből adóódóan nem volt nálunk homokozójáték. Mikor Picúr bemászott a homokozóba, nem estem kétségbe, fogtam egy kis botot, azzal rajzolgattam figurákat neki. Majd kis gödröket ástunk és kavicsot ültettünk. Erre persze rögtön ott termett egy kislány, hogy mit csinálunk- biztos érdekes volt, hogy játék nélkül játszunk. Mondtam neki, hogy kavicsfát ültettünk. Aztán odajött a barátnője is. Kitaláltam egy kis mesét a kavicsfáról, aminek a terméseit kis manók szüretelik, hogy kis kavicskastélyt építsenek belőle.

Illusztrációnak nem kavicsfát, hanem egy vicces képet csatolok. Nagyon tetszenek ennek a művésznek a képei:



Fotó: Mark Meyers

Tűkön ülsz?

Ha tűkön ültél eddig, mikor kerülnek már fel a képek az anyák napi csodáinkhoz, akkor nem kell tovább rajtuk ülnöd! Szállj le! Feltettem őket. (Ez a mondás azért elindítja a fantáziámat. Ugyan kinek jutna eszébe tűkre ülni?)

És néhányan érdeklődtek, hogy hogyan is kell koszorút fonni. Mert csak annyit írtam rőla, hogy készítettünk egyet. Én kétféleképpen szoktam:
- fogok 3 szál virágot. Úgy igazítom őket, hogy a virágok egymás alatt legyenek. 3as fonással összefonom őket, folyamatosan pakolom hozzá az új és új virágokat, de végig 3as fonással fonom a szárakat. (néha több szár megy együtt)
- a virágokat úgy rendezem, mint az előbb, de nem fonom őket, hanem egy jó hosszú fűszállal körbetekergetem a szálakat. Új virágokat adok hozzá, tovább tekerem a fűszálat. A fűszálhoz odacsomózok egy újat, ha már kezd rövidülni + a virágszálakra is rácsomózom ilyenkor.

Koszorú fonás

Apucinak van biciklije, nekem nincs. Így a hétvégi kirándulásunkra kölcsönöztünk egyet nekem, felcsatoltuk a másik mellé a kocsi hátuljára és irány Visegrád. Nálunk semmi sem egyszerű, főleg, ha a képletben én is szerepelek. Nem vagyok elég edzett. Hegynek felfelé, mögöttem Picúrral csak pár száz métert sikerült megtenni. És feladtam. De kiderült, az én kölcsönzött bicajom városi canga és nincs is annyi fokozat rajta, mint Apucién. Kipróbáltam, azt tényleg könnyebb volt tekerni, de az meg egy férfibicaj. Feladtam. Visszafordultunk és nagy vagányan legurultunk a központig. Csak a féket kellett húzni. Az ment. Ott a nagy túra jutalmaként fagyiztunk, sütiztünk, kávéztunk. Később Apuci Picúrral visszatekert fel a hegyre, hogy aztán a kocsival jöjjön értünk.

Sütött a nap, időnk is volt, így koszorút fontunk Kópéval. Ő szállította a virágokat, én meg fontam. Sok Pitypang is virított mindenfelé, de nekem ezek jobban tetszettek. Itt leírtam, hogyan is csináltam.





Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú?
Azért vagyok szomorú, mert a nevem koszorú.

Dobd a labdát!

A jóidőnek hála, egyre több időt töltünk a szabadban. (Hú ez aztán a frappáns kezdés. Nagyon eredeti mondhatom...) Tegnap ovi után játszótereztünk és az egyik anyuka ösztönzésére labdáztak a gyerekek. Állatos, továbbdobós játék volt, vagyis mielőtt valaki továbbdobta, egy állatnevet kellet mondania. Jól is működött volna a játék, ha ebbe Picúr a maga 1 évével és pár szavas szókicsével (apa, anya, hamm, isz, szia, "adide" stb.) nem akart volna beállni a játékosok közé. A fiúk mind 4,5 évesek és előzékenyek. Csak nézték, ahogy Picúr azt mondta, "adide", majd fogta a labdát és elszaladt vele.

Szoktuk ezt a játékot gyümölcsökkel, színekkel, járművekkel is játszani. Szobai megoldás a labdagurítás + kistestvér járókába helyezése.