A fészek lakói

Kész lettek az idei nyuszik. Egy kinőtt bébipulóver ujjaiból varrtam őket. Idén nem hagyományos csokinyuszi, csokitojás kerül melléjük, hanem nyuszi formájú linzereket fogok sütni és még egy pillangót készítek, amiben m&ms lesz. 

Babaklinika

fotó: http://itswrittenonthewalls.blogspot.hu/2012/02/organize-and-beautify-your-home-with.html

Panna babánk haja már nagyon kócos volt. Egy kis öblítőszer és víz kombinációjával próbáltunk javítani a helyzeten. A Barbie babák haját először forró vízbe mártottam, majd hajbalzsammal kezeltük.  

A Barbie képeket nem találom. Szebbek lettek. 

Egy dolgot soha ne csinálj babahajjal! Ne akard sütővassal besütni. Mamám egyszer megcsinálta a húgom Barbie-jának a haját...Most karácsonykor anyukám ugyanezt az ötletet vetette fel Picúrnak. Én hevesen tiltakoztam, mert még emélkszem arra a sírásra, ami anno követte a fodrászkodást.

Építsünk Aprajafalvát!

Előre szólok, hogy ebben a játékban semmi kreatívkodás nincs.

Okostelefonon...Már említettem, hogy Apucinak olyan van. És telepített rá egy játékot, amiben kis törpökkel fejlesztgetni lehet egy falut. Kópé imádja, túlzottan is. Málnát termeszt, meg borsót meg dinnyét.... Learatja, ebből új földet vesz, meg házat épít...És akkor én is megnéztem ezt a játékot. Tényleg cuki. Mondjuk Törpillát kitiltanám, mert csak sasszézik és "zsarol", feltételeket szab, hogy mikor költözik be a faluba. Mondjuk ennyi férfi mellett szabhat is feltételeket, de ez már más téma. Ugye. Szóval feltérképeztem a települést és megállapítottam, hogy nincs benne rendszer. Hogyne. Rendszer.
És elkezdtem átrendezni a falut. Kitöröltem egy tucat gyümölcskosarat, meg néhány nádcsomót, mert Kópé összevásárol mindent, amire épp van törparanya. A műveletet megmutattam Kópénak is. Ő folytatta. Apuci ekkor már a fejét fogta, hogy "mégis mit szólsz bele?". Jó, jó, csak a játék egy magasabb fokára okítom a gyereket. Na ekkor jött el az Armageddon. Kópé kitörölte a falu 90%-át egy kattintással, mert én megmutattam, hogy kell. Ergo én vagyok a hibás. Hogyne.
Csak néhány túlélő kószált a megmaradt földterületek és házak között. Na meg az idióta szőke picsa (értsd Törpilla), akinek még a nemzeti gyász pillanataiban is volt pofája hisztizni, hogy ő csak ekkor meg akkor fog beköltözni a faluba. Eridjé.

És még mindig nincs vége a sztorinak. Ugyanis Kópé a törléssel kinyírta Törpapát és Okoskát (egyik se dolgozott egy kapavonásnyit se). De, hogy ne érezze magát nagyon rosszul, inkább úgy beszélünk az esetről, mintha őket Hókuszpók vitte volna el.


Újjáépítés kezdődött, szigorú anyagi kontrollal, Apuci felügyelete és asszisztenciája mellett. Én nem nyúlhatok a játékhoz. Apucinak meg a munkahelyén 3 óránként borsót kell szüretelnie, hogy estére legyen lóvé, amit Kópé elkölt.

Dió kopogó

Dió kopogó, avagy miért nem alhatok?!

Ezeket a dió kopogókat gyártottuk itthon a gyerekekkel. Pontosítok: Apuci készítette velük ezeket a kis hangszereket. Egy kartondarabot félbehajtottak és mindkét oldalára ragasztottak fél-fé diót. Íme:

Hogy másnap reggel miért nem tetszett? Hát mert éjszaka egy idegen nálunk  kereste a nyuszikáját. És ez most komoly!!!! Tehát a helyzet: Én a hálóban aludtam, Apuci pedig a tv előtt felejtette magát, így a kanapén feküdt. Ez a telefonja miatt fontos, ami egyszercsak zenélni kezdett és így én voltam az a szerencsés, aki felébredt rá és kezelnie kellett. Apuci minden mozzanatra más zenét állított be, így én csak simán lenyomtam, nem foglalkoztam vele, hogy ébrsesztő zene, sms zene, hívás zene, nem hagylak aludni zene stb. Lenyomtam. Újra csörög, ekkor már kicsit éberebben rátekintettem az okos telefonra (igen az, hagyjuk, mert ez egy másik történet) és látom, egy ismeretlen szám hívja a férjem. Felveszem. Egy férfihang volt és egyre csak azt kérdezgette: te vagy az? te vagy az?
Mi van? Téves. Letettem.
Újra csörög. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Újra felveszem. Tessék! erre újra mantrázza a csávó: te vagy az? te vagy az?
Én már totál felébredtem, nézem, hajnali fél 3 van!!! De erre már a férjem is ott állt mellettem és átvette a nemes feladatot. Ismét elcsodálkoztam, mennyire türelmes egy ember is ő. Én úgy elhajtottam volna a pcsába a hívót, mint a sicc. A végén mondjuk már röhögtem. Mert ezek derültek ki:

A pasi az ő Nyuszikáját hívta. A szám ugyanaz, csak a szolgáltató más. De a pasi a Nyuszika gombot nyomja (érted??? A nyuszika gombot!!). Végül a férjem türelmesen arra a következtetésre jutott a hívóval, hogy valaki átírhatta a számot a pasi telefonjában és tényleg tiszta nyugisan megbeszélte a fószerrel, hogy ki férhetett hozzá a telefonjához. Aztán végre aludhattunk. Míg reggel valaki el nem kezdett kopogni a diókkal a fülemtől 2 cm-re.

Madzagos telefon

Megint egy kis nosztalgia. Gyerekkoromban a kert egyik végéből a másikba nagyszerűen lehetett így kommunikálni. Mondjuk többnyire a kiabálást is hallottam, nem kellett hozzá eszköz.

Hozzávalók:
2 konzervdoboz
néhány méternyi madzag
(a képen van egy narancs, na az pont nem kell hozzá)

A konzervdoboz alját kilyukasztottuk (Korábbi bejegyzéseimet olvasók meg sem lepődnek, hogy Apuci ehhez elővette a fúrógépet. Ha már csinálunk valamit, csináljuk tökéletesen.) és belefűztük a madzagot, csomót kötöttünk rá. Aztán próbálgattuk.
Kópé közölte ugyan, hogy van mobilunk, miért akarunk ezzel telefonálni, de Apucival és velem ezen a ponton már nem lehetett beszélni. Lelkesek és izgatottak voltunk. Amikor Kópéra rászóltam, hogy ne nyúljon a madzaghoz, mert ezzel most mi játszunk, akkor a mondat végén már én is elröhögtem magamat.

Az már biztos, hogy nem csinálunk konkurenciát a Nokiának, a Samsungnak, vagy a Sony Ericssonnak.

Marbushka játékok

Nehéz gazán jó játékot venni a gyerekeknek. Kreatív is legyen, érdekes, igényes stb.
Egy interjút olvastam a Meseutcán, így jutottam el a Marbushka játékokig. Eldöntöttem, innen választunk majd magunknak (Vagy legyek őszinte? Magamnak. Na jó, engedem a gyerekeket is játszani vele.)

Képek: marbushka.com