Megint egy kis nosztalgia. Gyerekkoromban a kert egyik végéből a másikba nagyszerűen lehetett így kommunikálni. Mondjuk többnyire a kiabálást is hallottam, nem kellett hozzá eszköz.
Hozzávalók:
2 konzervdoboz
néhány méternyi madzag
(a képen van egy narancs, na az pont nem kell hozzá)
A konzervdoboz alját kilyukasztottuk (Korábbi bejegyzéseimet olvasók meg sem lepődnek, hogy Apuci ehhez elővette a fúrógépet. Ha már csinálunk valamit, csináljuk tökéletesen.) és belefűztük a madzagot, csomót kötöttünk rá. Aztán próbálgattuk.
Kópé közölte ugyan, hogy van mobilunk, miért akarunk ezzel telefonálni, de Apucival és velem ezen a ponton már nem lehetett beszélni. Lelkesek és izgatottak voltunk. Amikor Kópéra rászóltam, hogy ne nyúljon a madzaghoz, mert ezzel most mi játszunk, akkor a mondat végén már én is elröhögtem magamat.
Az már biztos, hogy nem csinálunk konkurenciát a Nokiának, a Samsungnak, vagy a Sony Ericssonnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése