Hétvégén reggel lehet mesét nézni, aztán átmegyünk diktátorba. Nincs tv és kész. Nem kell igazán diktátorkodni, mert ha van helyette program, játék, elfoglaltság, akkor észre sem veszik. Ma Kópé legózott, Picúr pedig a mágnestáblára pakolta fel a figurákat, míg én háttér szórakoztatásként zenét akartam bekapcsolni nekik.
A cd-re, amit tavaly kaptam egy barátnőmtől, a zenéken kívül meséket is felmásolt nekem. Eddig valahogy nem hallgattuk meg ezeket. Beléptem a mesék könyvtárába és megláttam a kedvencemet, Óz, a csodák csodája. Elkezdtük hallgatni és még könny is szökött a szemembe. Gyerekkoromban 2 kazettán volt meg nekem ez a mese és rongyosra hallgattam. Innen az első részt , innen pedig a második részt lehet letölteni, ha valakit még érdekel.
A múltkor még a könyvtárból is kivettem, hogy újra elolvassam, de ez a mesejáték számomra az igazi. "Mindig a sárga úúúton, mindig a sárga téééglán...."
2011. február 5., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése