Nemzetközi táncnap

Imádok táncolni. Szoktam is szórakoztatni kis családomat. Megsértődhetnék, mikor könnyesre röhögi magát Apuci egy-egy produkcióm után, de inkább úgy fogom fel, én jót táncoltam, neki meg jókedve lett = mindenki jól járt. Fő a pozitív hozzáállás.

Azt olvastam, már 1982 óta megtartják ezt a nemzetközi táncnapot. Egy híres francia balett- táncos születésnapján, azaz ma ünneplik.

Kis zene-bonát és táncot tervezek csak Picúrral, fellépés nem lesz. Kolompost fogunk hozzá "fogyasztani".

Anyák napjára 2.

Olyan szeszélyes ez a tavasz, hogy nem tudom, mikor fogjunk valami kreatív otthoni dologba és mikor menjünk ki a szabadba. Ma olyan esőfelhők jöttek, hogy ovi után hazapucoltunk. Nekifogtunk egy új kép elkészítésének. Aztán persze kisütött a nap, még jó, hogy az alkotás már elkészült.

Itthonra készült, de anyák napjára is jó ajándék lenne. (Már nagyon kíváncsi vagyok, mit csináltak az oviban. Kópén látom, alig bírja, hogy ne mondja el. Már célozgat, de mindig hozzáteszi, hogy az anyák napi dolgok, titkok.) Csíkokra vágott papírdarabokat hengergettünk fel és ragasztottunk a papírra.





Nézelődtem tegnap este a neten és találtam néhány nagyon jó ötletet. Ezt egyfajta csomagolásnak ajánlják, de üresen is aranyos:


fotó: familyfun.go.com

Tűkön ülsz?

Ha tűkön ültél eddig, mikor kerülnek már fel a képek az anyák napi csodáinkhoz, akkor nem kell tovább rajtuk ülnöd! Szállj le! Feltettem őket. (Ez a mondás azért elindítja a fantáziámat. Ugyan kinek jutna eszébe tűkre ülni?)

És néhányan érdeklődtek, hogy hogyan is kell koszorút fonni. Mert csak annyit írtam rőla, hogy készítettünk egyet. Én kétféleképpen szoktam:
- fogok 3 szál virágot. Úgy igazítom őket, hogy a virágok egymás alatt legyenek. 3as fonással összefonom őket, folyamatosan pakolom hozzá az új és új virágokat, de végig 3as fonással fonom a szárakat. (néha több szár megy együtt)
- a virágokat úgy rendezem, mint az előbb, de nem fonom őket, hanem egy jó hosszú fűszállal körbetekergetem a szálakat. Új virágokat adok hozzá, tovább tekerem a fűszálat. A fűszálhoz odacsomózok egy újat, ha már kezd rövidülni + a virágszálakra is rácsomózom ilyenkor.

Anyák napjára

Arra gondoltam tegnap, hogy hátha van olyan olvasóm, aki innen szeretne ötletet meríteni az anyák napi készülődéshez. Ez a gondolatom olyan erős lett, hogy le is ültem gépelni. Persze nem ahhoz a géphez, amelyiken a képek vannak, így előrebocsátom, képet majd csak este csatolok hozzá. És nagyon remélem, Nagyi ezen a héten elfelejti a mókapolcot, különben nem lesz meglepetés.

Az ötletet az oviból csentem, a mellettünk lévő csoport csinált ilyet, és megtetszett. Kartonlapot félbehajtottam. Belülről tulipánt rajzoltam rá, majd kivágtam. A karton belső oldalára vegyes színekből filcdarabokat ragasztottunk. Végül összeragasztottuk a két oldalt, így egy színes tulipánt kaptunk.

Íme a képek:







Tavaly, (vagy tavalyelőtt?) filcvirágot csináltunk. A szárába hurkapálcát fűztünk és Kópé a virágot teletömte vattával, hogy jó pufi legyen. A varrás persze az én tisztem volt, de mégiscsak együtt készítettük.

Íme ők azok:

Koszorú fonás

Apucinak van biciklije, nekem nincs. Így a hétvégi kirándulásunkra kölcsönöztünk egyet nekem, felcsatoltuk a másik mellé a kocsi hátuljára és irány Visegrád. Nálunk semmi sem egyszerű, főleg, ha a képletben én is szerepelek. Nem vagyok elég edzett. Hegynek felfelé, mögöttem Picúrral csak pár száz métert sikerült megtenni. És feladtam. De kiderült, az én kölcsönzött bicajom városi canga és nincs is annyi fokozat rajta, mint Apucién. Kipróbáltam, azt tényleg könnyebb volt tekerni, de az meg egy férfibicaj. Feladtam. Visszafordultunk és nagy vagányan legurultunk a központig. Csak a féket kellett húzni. Az ment. Ott a nagy túra jutalmaként fagyiztunk, sütiztünk, kávéztunk. Később Apuci Picúrral visszatekert fel a hegyre, hogy aztán a kocsival jöjjön értünk.

Sütött a nap, időnk is volt, így koszorút fontunk Kópéval. Ő szállította a virágokat, én meg fontam. Sok Pitypang is virított mindenfelé, de nekem ezek jobban tetszettek. Itt leírtam, hogyan is csináltam.





Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú?
Azért vagyok szomorú, mert a nevem koszorú.

Bobozás és fényképezés

Bizonyára minden olvasónak feltűnt, hogy mostanában saját készítésű képet nem raktam fel. Ha nem tűnt fel, akkor inkább nem is akarom tudni. Micsoda figyelmetlen banda! Nagyon profán oka van a dolognak. Elromlott a fényképezőgépünk. Ki volt a hibás? Mert ilyen mindig van. Hát persze, hogy én. Az már csak mellékes, hogy azért esett ki a zsbemből, mert Picúr épp egy szökőkút felé vette az irányt, én meg el akartam kapni, mielőtt "célba ér". A gép pedig leesett. Bekrepált. Szervízbe vándorolt. Meggyógyult. Itthon van.
A hétvégi kiruccanásunkra már magunkkal is vittük.

Voltunk bobozni Visegrádon. Érdekes volt, hogy nagyon jó idő volt, mégis alig voltak. Szokatlan még a jóidő, vagy nem tudom, mi az oka.
Lényeg, hogy csúszkáltunk, mulattunk. Még Picúr is lecsúszott egyszer Apucival. Képek alig készültek, mert már elszoktunk a fényképezéstől. Apuci csinált egyet rólam és Kópéról, de Picúr ügyködései miatt igencsak "jól" sikerült a kép.



Egy kis segítség: ott a tábla mögött.

Tic-tac csörgő

Valamelyik nap Kópé Apucival vásárolt és hazaérkezésükkor Kópé szájából egy kis pálcika lógott ki. EGY NYALÓKAAAAAA! -kiáltottam szinte sikítva. Én még sohasem vettem ilyet a gyerekeknek, nem is fogok. Valahogy a fogak legaljasabb ellenségének tartom a nyalókákat. De még mielőtt "persze, persze" hangokat hallatva elkattintana innen bárki, töredelmesen bevallom, hogy azért csokit, kekszet szokott kapni Kópé, ha nem is sűrűn. Nem is mondott Apuci semmit, csak türelmesen várt. Nem is kellett sokat várnia, pár nap múlva előkerült a táskámból egy tic-tac-os doboz, amire Kópé azonnal rá is vetette magát. Már csak egy-két szem volt benne, el is pusztította gyorsan. És ekkor jött Apuci, -talán felesleges is leírnom-, hogy akkor hogy is van ez a nyalóka téma? Ekkor meg inkább én hallgattam.



De lett egy üres tic-tac-os dobozom. Tegnap, mikor Kópé és Apuci lementek balkonládákat festeni én Picúrral játszottam. Sok mindent játszottunk, de a legjobb játék azért a táskám kipakolása. Így került elő a kis narancssárga doboz. Ragtam bele pár szem rizst. Ekkor már majdnem odaadtam Picúrnak, de egy belső hang ismét vinnyogni kezdett bennem, így egy kis celluxszal leragasztottam. A kis vinnyogó hang valamit tudhat, mert Picúr azonnal a rizsek kiszabadítására tett kísérletet. Aztán meg csak csörgőztünk vele. Csak így, egyszerűen.

Költészet napja és a pizzaszelet tálcája

Tegnap az egyik barkácsáruház kerti bútor részlegén a hintaágyban pihentünk Kópéval, míg Apuci vásárolt (Picúrral). Megbeszéltük, hogy nekünk kellenek ezek a bútorok, majd Kópé felugrott és az egyik kerti szekrényhez ment és ajánlagatta nekem, hogy ez nagyon hasznos lenne. Olyan lelkes volt, majdnem megvettem :D. Aztán visszaült és megkérdeztem, van-e kedve holnap (azaz ma) bejönni velem a szavazófülkébe. Azt mondta, még átgondolja. Végülis annyira tetszett neki, hogy Apucival is bement, úgyhogy Kópé kétszer szavazott. Lelkesedése kicsit lanyhult, mikor rájött, hogy ennyi az egész, vége van.
Aztán rávettem, csináljunk valami érdekesebbet otthon. Nemcsak szavazunk, hanem a költészet napja is van, ezért gondoltam, csináljunk egy képet az egyik versről. A kép egy kis kartontálcából készült. Valamelyik nap ebben kaptam azt a szelet pizzát, ami épp akkor az életem mentette meg- legalábbis úgy éreztem akkor.

Nem is volt egyszerű, melyik verset válasszuk. Végül egy Weöres Sándor vers mellett döntöttünk (mint később kiderült, nem véglegesen):

Hold és felhő

Árok mellett
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a Holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyi cápát
horgásznék.
Föl ne mássz, mert
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.



És festeni kezdtünk. Én nagyon leleksen cápát festettem az égre, meg korhadt fát is sikerült. Kópé eközben már egy teljes mezőt festett. Hallgattuk a Regélőt, meg Vitai Ildikó Varázstárdalait. Így Kópé eltért az eredeti tervtől, inkább állatkertet akart festeni, mert egyre több állatot juttattak eszébe a versek (dalok). Aztán már csak a színekkel játszott. Keverte a tálban és a kartonon is. Elővettem vattát és a ragadós festékbe nyomkodta Kópé a felhőutánzatokat. Ezért volt jó választás a pizzatálca, nagyon sokszor átfestette, mégsem ázott át a papír.
Legalább nem lesz lelkiismeretfurdalásom többé, ha a bevásárlás után megjutalmazom magam egy szelet pizzával, hisz kell a tálca az alkotásokhoz!

Dobd a labdát!

A jóidőnek hála, egyre több időt töltünk a szabadban. (Hú ez aztán a frappáns kezdés. Nagyon eredeti mondhatom...) Tegnap ovi után játszótereztünk és az egyik anyuka ösztönzésére labdáztak a gyerekek. Állatos, továbbdobós játék volt, vagyis mielőtt valaki továbbdobta, egy állatnevet kellet mondania. Jól is működött volna a játék, ha ebbe Picúr a maga 1 évével és pár szavas szókicsével (apa, anya, hamm, isz, szia, "adide" stb.) nem akart volna beállni a játékosok közé. A fiúk mind 4,5 évesek és előzékenyek. Csak nézték, ahogy Picúr azt mondta, "adide", majd fogta a labdát és elszaladt vele.

Szoktuk ezt a játékot gyümölcsökkel, színekkel, járművekkel is játszani. Szobai megoldás a labdagurítás + kistestvér járókába helyezése.

Tavaszi kirándulás 3.- Éjszakai őrjárat

A most következő bejegyzésemben nem kívánok tippeket adni a gyerekekkel történő hasznos időtöltésre. Mert az éjszaka leghasznosabb időtöltése az alvás. Kár, hogy ezt nem minden gyerek tudja...
Egy kis életkép:

Helyszín: a szállodai szoba
időpont: éjfél után
Szereplők: Anya-én
Apa- Apuci
kisfiú- Kópé
és a beszpídezett kislány- Picúr
hallgatólagos résztvevők: a szálloda többi lakója. átlagéletkor 75 év

Mindenki alszik. A kisfiú a sátrában (igen, ez egy szobai sátor és ő ott alszik. Nyaralunk, mindent szabad.) A zárójeles utolsó mondatot a kislány komolyan veszi. Szülei közt felébred és úgy dönt, vége van az éjszakának. Teljesen vége. Szülei arra ébrednek, hogy a kislány fennhangon magyaráz, Csippcsipp csókát játszik és egyéb, számára szórakoztató tevékenységbe kezd. Az apa első megdöbbenése után rögtön az anyát kezdi hibáztatni:
- Mit adtál neki vacsorára? Kávét?
Az anya nem tud magához térni a döbbenettől, mert időközben a kislány az ágyról lemászva testvérét, a kisfiút veszi célba. Szerencsére csak mutogat rá, nem nyúl hozzá. Igaz, a sátrat rendesen megrángatja. Mindezek után a cipők, bakancsok mellé telepszik és azokat a szoba távoli szegleteibe próbálja hajigálni.Sikerrel. Kacag.
Apuka új verziót eszel ki:
-Biztos a sütemény, amit adtál neki.
Anyuka: -3 falat? És mi volt benne gyorsító?
Apuka berakja a kislányt a saját ágyába. A szülők együttes erővel próbálják csitítgatni.
A kislány torkaszakadtából üvölteni kezd. Ezt a szülők 2 percig tűrik.
Majd apuka kiveszi a kislányt az ágyból. Nagyon ideges. (az apuka) Megfenyegeti a kislányt, hogy kirakja az erkélyre. Ez a kislányt nem hatja meg, az Apuka kezében ülve a függönnyel kezd játszani. Mikor ennek apuka végetvet, ordít. És kiabál és reklamál.
Aztán apuka énekelni kezd. Sajnos a repertoárja a Bóbitára korlátozódik és ezt a kislány nehezményezi. Ordít.
Aztán apukának eszébe jut még egy dal, a kiskarácsony. (nem röhögni!!!!) és azt kezdi dalolni. Kislány megnyugszik, kicsit még nyöszörög, végül elalszik.
8ig szunya. Király.