Őszi rózsa

Mamucni oldalán találtam a fentihez hasonló rózsacsokrot még tavaly. Megcsináltam, fotóztuk, de valahogy elfelejtettem felrakni. Eszembe jutott újra, mert mostanában nagyon sok helyen látom, így én is megmutatom a világnak a csokrunkat. Kis késéssel pakolom a képeket, de márciusban, áprilisban, mikor legutóbb rátévedt a szemem a képekre nem lett volna túl aktuális.

Dió kopogó

Dió kopogó, avagy miért nem alhatok?!

Ezeket a dió kopogókat gyártottuk itthon a gyerekekkel. Pontosítok: Apuci készítette velük ezeket a kis hangszereket. Egy kartondarabot félbehajtottak és mindkét oldalára ragasztottak fél-fé diót. Íme:

Hogy másnap reggel miért nem tetszett? Hát mert éjszaka egy idegen nálunk  kereste a nyuszikáját. És ez most komoly!!!! Tehát a helyzet: Én a hálóban aludtam, Apuci pedig a tv előtt felejtette magát, így a kanapén feküdt. Ez a telefonja miatt fontos, ami egyszercsak zenélni kezdett és így én voltam az a szerencsés, aki felébredt rá és kezelnie kellett. Apuci minden mozzanatra más zenét állított be, így én csak simán lenyomtam, nem foglalkoztam vele, hogy ébrsesztő zene, sms zene, hívás zene, nem hagylak aludni zene stb. Lenyomtam. Újra csörög, ekkor már kicsit éberebben rátekintettem az okos telefonra (igen az, hagyjuk, mert ez egy másik történet) és látom, egy ismeretlen szám hívja a férjem. Felveszem. Egy férfihang volt és egyre csak azt kérdezgette: te vagy az? te vagy az?
Mi van? Téves. Letettem.
Újra csörög. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Újra felveszem. Tessék! erre újra mantrázza a csávó: te vagy az? te vagy az?
Én már totál felébredtem, nézem, hajnali fél 3 van!!! De erre már a férjem is ott állt mellettem és átvette a nemes feladatot. Ismét elcsodálkoztam, mennyire türelmes egy ember is ő. Én úgy elhajtottam volna a pcsába a hívót, mint a sicc. A végén mondjuk már röhögtem. Mert ezek derültek ki:

A pasi az ő Nyuszikáját hívta. A szám ugyanaz, csak a szolgáltató más. De a pasi a Nyuszika gombot nyomja (érted??? A nyuszika gombot!!). Végül a férjem türelmesen arra a következtetésre jutott a hívóval, hogy valaki átírhatta a számot a pasi telefonjában és tényleg tiszta nyugisan megbeszélte a fószerrel, hogy ki férhetett hozzá a telefonjához. Aztán végre aludhattunk. Míg reggel valaki el nem kezdett kopogni a diókkal a fülemtől 2 cm-re.

Alma, alma, alma

Hazafelé az oviból szoktuk Kópéval megváltani a világot, de erről már írtam, azt hiszem. Megkérdezte a minap, hogy ugye az 5-öt nem olyan könnyű elosztani. Nekem elkerekedett a szemem és már majdnem belefogtam a prím számok rejtelmeinek ecsetelésébe, mikor kiderült, a sajtos masnikról van szó és Kópé már megoldotta a saját rejtvényét. Egyet elfelezett. De, hogy a téma ne merüljön feledésbe, elővettünk otthon egy almát és osztottunk.

Mostanában csak a hagyományos őszi praktikákat toljuk. (gesztenyefigurák, levélképek, őszi versek stb.) Az oviban viszont csináltak néhány igazán különlegeset a gyerekek. Úgyhogy most más tollával fogok ékeskedni, nagyon jó ötlet almára:

A kukacot harmonika hajtással készítették. "Tiszta cuki"- Picúr szerint.

Rózsatündérek

(Forrás: Angry chiken)

Mamazon oldalán találtam ezt az aranyos megoldást. Ahogy ő is viccesen utal rá, nem volt itthon éppen rózsaszirmunk, főleg nem préselve. De az ötlet jó, úgy döntöttem megvalósítjuk. Már csak rózsaszirom kellett hozzá. Honnan is, honnan is...
A lopás bűn. Ugye. Isten szeme mindent lát, tehát akárhonnan csenek el szirmot, az előtte nem marad rejtve. Nosza, ne kelljen leskelődnie túlzottan, hazafelé a templomkerten át szoktunk jönni és kinéztem egy túlnyílt rózsát. És levettem (eufemizmus, hisz eltulajdonítottam) 4 db szirmot, valamint felszedtem a lehullottakat. Aztán a préselés és alkotás már nem is volt olyan izgalmas a fentiekhez képest. Nem tudom, mit szólna a Plébános úr, ha a fenti problémakört tálalnám neki.


A mi alkotásaink:

gesztenyefigurák

Minden évben gyártunk Kippkoppot, Tipptoppot, meg a gyerekeiket Kipikopikat. (A mesében mindegyik gyereknek adtak neveket, csak már nem emlékszem pontosan. Meg lényegtelen is. Szerencsére Kópé nem szőrszálhasogató és megelégszik azzal, hogy ezek Kipikopik és kész.)

A mi gesztenyefáink már ledobálták magukról a gesztenyéik többségét, de azért sok alkotásunk született. Amilyen sokat gyártottunk, olyan kevés kép készült róluk. Ötleteket saját kútfőből és innen merítettünk.



Fotó: dietetikamindenkinek.hu

Néhány a mieinkből:

Süni


Katica

A katicát csak rajzoltuk, de R. a szomszédunk gyártott olyat, hogy fogpiszkálókat szúrkált a gesztenyébe és beletördelte, így keletkeztek a pöttyök.

Kukac

Makk Marci és Makk Marcsi

Erdőt jártunk, avart rugdostunk és felszedtünk jópár dolgot a földről. De nem jó a táskába rakni, nem jó zacskóba, vagy a gyerekek zsebébe tenni. Hogy miért nem, azt nekem sem sikerült kitalálnom még eddig, de akkora tapasztalatom már van, hogy tudtam kinek kell a kezében, zsebeiben, sapkájában hazahozni a szerzeményeket. Hát persze hogy nekem.

Hazahoztam és hadsereget gyártottunk. Mivel a makk kalapokat és makkokat már külön- külön szedtük fel, nem biztos, hogy a delikvens ruhadarabját sikerült hazacipelni, némelyik makkfiú fején lötyögött a kalap. Ezért kis gyurmagolyót raktunk a kalapba és makkembereket abba nyomtuk bele. Gyurmából készült a lábuk is, így meg tudtak állni.