2011. február 28., hétfő

Adele Enersen baba álmok

Adele Enersen egy Helsinkiben élő számítástechnikai programozó, aki a kisbabájával otthon töltött időszak alatt új hobbyt talált magának. Megpróbálja ábrázolni gyermekének álmait.
Minden délutáni alváskor újabb és újabb varázs-világot kreál a mélyen alvó kisbaba köré. Nemcsak alvós képek készülnek (itt a blogja), úgy tűnik a kisasszonynak is tetszik a játék.

Az első kép a kedvencem, lehet, hogy azért, mert ezt a mesét nagyon szeretem.
























2011. február 18., péntek

Kartonból várat 2.

A világ legegyszerűbben elkészíthető kartonvára. Könnyen vagdalkozom a "leg"-gel, mert itthon sem voltam. Így tényleg a legegyszerűbb. :D

Csak kivágták a 4 oldalát a várnak, a várfokokat bevagdosással és behajtással készítették. Az oldalak végein egy-egy bevágást csináltak és egymásba bújtatták őket. Leírva elég bonyolultnak hangzik, de a képek magukért beszélnek.




2011. február 16., szerda

Madzagos telefon


Megint egy kis nosztalgia. Gyerekkoromban a kert egyik végéből a másikba nagyszerűen lehetett így kommunikálni. Mondjuk többnyire a kiabálást is hallottam, nem kellett hozzá eszköz.

Hozzávalók:
2 konzervdoboz
néhány méternyi madzag
(a képen van egy narancs, na az pont nem kell hozzá)

A konzervdoboz alját kilyukasztottuk (Korábbi bejegyzéseimet olvasók meg sem lepődnek, hogy Apuci ehhez elővette a fúrógépet. Ha már csinálunk valamit, csináljuk tökéletesen.) és belefűztük a madzagot, csomót kötöttünk rá. Aztán próbálgattuk.
Kópé közölte ugyan, hogy van mobilunk, miért akarunk ezzel telefonálni, de Apucival és velem ezen a ponton már nem lehetett beszélni. Lelkesek és izgatottak voltunk. Amikor Kópéra rászóltam, hogy ne nyúljon a madzaghoz, mert ezzel most mi játszunk, akkor a mondat végén már én is elröhögtem magamat.

Az már biztos, hogy nem csinálunk konkurenciát a Nokiának, a Samsungnak, vagy a Sony Ericssonnak.

2011. február 15., kedd

Földalkó - Zenés Családi Nap


Egy nagyon kedves barátnőm kért meg, hogy népszerűsítsem ezt a rendezvényt. Igazán különleges lesz ez a családi nap. Ezen a linken megtaláljátok a részleteket. A facebookon eseményként is szerepel.

2011. február 13., vasárnap

Rajztanfolyam 3.- erdei állatok

Először az erdei állatokkal kezdtünk. Azért ezekkel, mert a vadon élő állatok munkafüzetnek még radírral neki kell esnem, ugyanis Kata- a húgom- belerajzolt. Mentségére szóljon, akkor 7 éves volt + akkor még nem volt otthon fénymásoló, hogy sokszorosítsuk a lapokat.

Jöjjenek az állatok:








2011. február 12., szombat

Marbushka játékok

Nehéz gazán jó játékot venni a gyerekeknek. Kreatív is legyen, érdekes, igényes stb.
Egy interjút olvastam a Meseutcán, így jutottam el a Marbushka játékokig. Eldöntöttem, innen választunk majd magunknak (Vagy legyek őszinte? Magamnak. Na jó, engedem a gyerekeket is játszani vele.)






Képek: marbushka.com

Farsangi jelmezek




-Kópé mi akarsz lenni a farsangon?
-Függöny.
-Függöny?
-Vagy babakocsi.
-Akkor rakjuk be a Maszkabál dvd-t!

Kis beszélgetés után, amit itt nem részleteznék, megegyeztünk, szakács lesz. Aztán, hogy bonyolítsam a dolgokat, beszereztem egy pók jelmezt. Sokkal jobb, mint a szakács. Szerencsére ezt nemcsak én, Kópé is így gondolta- nem beszélve arról, hogy nem kell semmit varrnom.
Másnap ovi után közölte Kópé, nem lehet pók, mert az nem szerepel egyik magyar népmesében sem. Ezt az óvónő meg is erősítette. Ebben az évben témája van a farsangnak.
Aki kicsit is ismer, tudja, engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjam a dolgokat. Így a lehető legkézenfekvőbb megoldást választottam: google, "pók magyar népmese". És kidobta Erdélyi János gyűjteményét, amit 1855-ben a híres Heckenast nyomdában nyomtattak. Az egyik mesében kulcsszereplő egy pók. "Nyomtatás"
És olyan büszke voltam magamra.

Kópé! Felolvasta óvónéni a pókos mesét?
Igen.
A többiek milyen jelmezt választottak?
Sárkány, tündér, cowboy, nyalóka.
Vá-vá-vááárj! Cowboy??? NYALÓÓÓKAAA??? Azok melyik magyar népmesében voltak?
Az óvónénik meggondolták magukat, nem muszáj népmese szereplőnek öltözni.

Két ötletes tavalyi jelmezt említenék azoknak, akik otthon készíthető dolgokban gondolkodnak:

KÉMÉNYSEPRŐ
Fekete nadrág, póló - kis fekete zakóval. Az egyik kezében feketére festett üvegmosó kefe volt a kisfiúnak és természetesen az arca is maszatos volt.

BÚVÁR
búvárszemüveg +
papírból békatalp, gumival erősítették a kisfiú bokájára !
Hátán egy műanyag palack, amit alufóliával vontak be, két gumival keresztben erősítették fel. Az oxigén palackból egy csövön keresztül lehetett levegőt venni. (arra már nem emlékszem, milyen volt a csutora)


2011. február 11., péntek

Rajztanfolyam 2.

Szinte az első dolog, amire rátaláltam, ez volt:


Ilyen egyszerű!
Aztán azért tovább keresgéltem.
Találtam, "hogyan rajzoljunk leoprárdot!!!" :D

Ezen az oldalon regisztráció után a következő magazinok tölthetőek le:

Hogyan rajzoljunk épületeket
Hogyan rajzoljunk járműveket
Hogyan rajzoljunk kutyákat
Hogyan rajzoljunk mesebeli lényeket
Hogyan rajzoljunk növényeket

Ezen pedig a következők:

Hogyan rajzoljunk növényeket
Hogyan rajzoljunk otthoni dolgokat
Hogyan rajzoljunk vadon élő állatokat (ebben lesz a leopárd!)

Holnap elkezdem felrakni a saját füzeteinket is, amit gyerekek is könnyebben követhetnek.

2011. február 10., csütörtök

Rajztanfolyam 1.



Vendégségben jártunk, a gyerekek rajzolni kezdtek, majd engem is bevontak. Rajzoltam, amit kértek, vagy inkább, amit tudtam.
A mini sokadalom felkeltette Kópé érdeklődését is. Tetszett neki a szituáció, hogy az anyukáját ilyen „sokan” figyelik, de aztán hamar rájött, mégsem jó az, ha más gyerekeket szórakoztatok és nem őt. Kezembe adott egy másik ceruzát, rajzoljak mostmár neki. Természetesen szívesen rajzoltam neki is.

Először karikákat kért, majd egy nyulat, majd egy oroszlánt. Ezen a ponton még
nem tudott megfogni, mert már megtanultam oroszlánt rajzolni egy korábbi esetből tanulva.
Megdicsért, vagyis inkább csak annyit mondott: Jó.
És itt követtem el azt a hibát, hogy megkérdeztem, rajzoljak-e még valamit. A válasz igen
volt, a feladat pedig: - Akkor most rajzolj anya egy leopárdot!
Bár megpróbáltam, fel kellett adnom. Mondtam neki, nem tudok leopárdot rajzolni.
-És gepárdot?
-Azt sem.
-És jaguárt?
-Azt sem.
-Na akkor ezt a rajzolást inkább hagyjuk. - és a legokészlet felé vette az irányt.
Gondolatban feljegyeztem magamnak, hogy egyrészt nézzek utána, a 3 fenti állat közt
mi a különbség (Szégyen, nem szégyen, csak gyanítom, hogy a foltok másmilyenek.),
másrészt valahogy le is kellene tudni rajzolni, nehogy a későbbiekben újra megbukjak egy
számonkérésen.

A neten is keresgéltem, de végül a saját könyvespolcunkon találtam meg a megoldást. Több rajzoktató munkafüzetünk van (Még a húgomé volt mind), amiből gyerekek tanulhatnak rajzolni. Gyakorlok, és be is szkennelem, hátha más is nekiállna. Csak leopárd nincs benne, meg gepárd és jaguár...

2011. február 9., szerda

Balázsolás

Ez a a poszt is olyan, hogy biztos lesz, aki azt mondja: Jókor szólsz!
Fel is jegyeztem magamnak, hogy máskor ELŐRE! Aztán a feljegyzésről remélem, nem az úttörő múltam jut majd eszembe.

Az ovisok minden évben Balázs napkor átmennek a templomba, ahol Balázs-áldást kapnak. Szent Balázs több gyógyítást vitt véghez. Egyszer egy gyereket 2 égő gyertyát keresztalakban a gyerek álla alá tartva mentett meg, aki a torkában akadt halszálka miatt fuldoklott.
Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben mindenféle torokbaj esetén Szent Balázs segítségét kérték az emberek. (Elég Babits Mihályra gondolni.)

Kópé lelkesen jött haza és két szülinapi gyertya segítségével balázsoltuk a babákat, macikat, amiket Picúr aggódva szállított a "dottóbácsi"-hoz.


Mindig a napján, azaz február 3-án és az azt követő vasárnapon osztják ezt az áldást a templomban. (Nemcsak gyerekeknek.)
Én azért adom a vitamint is, biztos, ami biztos.

2011. február 7., hétfő

Tapassz a csempére!


Nem engem, hanem ezeket a kis figurákat! Egy újszülöttnek minden vicc új= fellelkesedve ajánlottam két barátnőmnek is, hogy ilyet mindenképp vegyenek a gyereknek, mert mennyire nagyszerű, meg, kreatív, meg színes, meg...amire kedvesen mosolyogva közölték, nekik már rég van. Szóval előfordulhat, hogy már van a kedves olvasónak, mindenesetre ajánlom, ha még nincs. ;)


Amíg meg nem kaptuk, kevés olyan játék volt, amivel mindkét gyerkőc szívesen játszott. Főleg, hogy akkor Picúr még csak másfél éves volt (Kópé pedig 4,5). De bejött! Semmi mást nem kell tenni, csak beszórni a vízbe, majd felrakosgatni a csempére. Nyilvánvalóan Kópé már egész jó kis városrészeket épített, Picúr pedig csak pakolta, pakolta a csempére a darabokat. Azóta már ott tart, hogy a kis embergyerekeket mosdatja, meg altatja. Úgy tűnik, nem városépítész lesz a lelkem.