2011. június 23., csütörtök

Sün Balázs

Nagyiéknál nyaraltunk, hurrá itt a nyár. Minden nagyszerűen ment, kivéve az éjszakák. Azt gondoltam, egy hatalmas franciaágy elég lesz nekem és a két gyereknek (Apuci dolgozik, most nem jött). Miután lefeküdtünk és mindkét gyerek megkapta a meséjét, azt reméltem, alhatunk nyugodtan.
Első éjszaka: Én a szélén, hogy le ne guruljanak. Középen Kópé, a falnál Picúr. Hajnal 1 óra- Picúr tigrisugrással középre fúrja magát. Hajnal 2- a lábunknál alszik. Hajnal 3 ráfekszik Kópéra, aki így nem kap levegőt.
Második éjszaka: Én a szélén, hogy le ne guruljanak.Középen Picúr, a falnál Kópé. Éjfél- Picúr leesik az ágyról a lábamnál. Hajnal2- Helyet kell cserélni. Hajnal3- vissza kell cserélni. Ezen kisebb vita. Én majdnem leesek az ágyról, annyira kitúrnak.
Harmadik éjszaka: Én külön alszok. 10 perccel később mellettem áll Picúr és 5 cm-ről ellenőrzi, elaludtam-e. 5 perccel ezután megjelenik Kópé a kispárnájával és az egyszemélyes ágyon befúrja magát mellém, hogy neki mindegy, hol, de velem alszik. Mindenki visszahurcolkodik a franciaágyra. Az éjszaka további eseményeit nem taglalom, összefoglalva az első és második éjszaka történései tetszőleges sorrendben és megszámlálhatatlan gyakorisággal.

Negyedik éjszaka: Én külön alszok. Mindkét gyerek sivít, sír, agonizál, fenyegetőzik. Én vissza, szigorúan csak, míg elalszanak. És elmesélem nekik Sün Balázs (Csukás István) történetét. Ha nem menne át a mondanivaló, kihangsúlyozom nekik a végén, hogy most úgy érzem magam, mint Sün Balázs.
Elalszanak. Én visszakúszok az egyszemélyes ágyra. Hajnal 3- arra ébredek, hogy majd szétszakad a fejem és innentől reggel 7ig kiabálok a nagy fehér mikrofonba (=hányok), mert napszúrást kaptam a strandon.

2011. június 16., csütörtök

A macskaherceg kilencedik élete (Gimesi Dóra – Tóth Eszter)


Ha én filmet nézek, vagy könyvet olvasok, megszűnik körülöttem a világ. Ezért a moziban sikítok, ha megijedek- ezen persze sokan röhögnek- , a könyveket néha le kell raknom az ölembe, hogy tudatosítsam, hol is vagyok. Nem meglepő ezek után, hogy sírok egy mesén.

Véletlenül-ha van egyáltalán ilyen- akadtam bele ebbe a mesébe. Simogatta a lelkem a történet, mert szegedi vagyok én is, ha becsukom a szemem, bár messze van, de érzem a Tisza illatát. A mesében szereplő Szentháromság utcában van a gimnázium, ahová jártam. A Boszorkány-szigetre mindig is féltem bemenni.


"Van egy város a Tisza partján.
Illetve a Tisza és a Maros partján.
Egészen pontosan a Tisza és a Maros szögletében.
Úgy is hívják furcsabeszédű lakói: Szöged.
Idegenek, felnőttek, gyüttmöntek szemének épp olyan, mint a többi: ugyanolyan emberek szállnak le nap, mint nap a pályaudvarán, zötyögnek villamosain, rohannak, sietnek, fontoskodnak az utcáin, anélkül, hogy tudnák, hova is érkeztek, hol is zötyögnek, hol is fontoskodnak valójában.
Ezek a felnőttek, idegenek és gyüttmöntek sohasem hallottak a Móravárosi Manók Titkos Társaságáról, például. Soha sem láttak még tarjáni tízemeletesben fájós lábú óriást. Soha nem vették komolyan a Boszorkány-sziget nagyon is beszédes nevét, nem lestek meg tiszavirágot, és fogalmuk sincs, miről pletykáltak egy kora márciusi hajnalon a hajdanvolt hölgyekből lett gesztenyefák."

2011. június 15., szerda

Nyári naptár

Kópé már számolta a napokat, hogy mikor lesz a "hosszú szünet", most meg azt nézegeti, még mennyi van belőle. Van a falon egy Toy Storys naptár, de találtam színesebbet. Csináltunk is narancskarikás, esernyős limonádét. A naptár lapjai havonta tölthetőek le innen. 

julissamora.com

2011. június 14., kedd

Gyereksziget 2011.

Ha nem utálnám a tömeget...
Ha nem utálnám a tömeget, akkor biztos, hogy már januárban bevésném a naptáramba ennek a programnak az időpontját. De utálom. Ezért eszembe se jutott tömörülni. Na, de apró pontocska vagyok én a világegyetemben ahhoz, hogy megmondjam, mi legyen.
Úgyhogy vidáman indultunk piknikezni és bicajozni a Hajógyári szigetre vasárnap. Leesett az állunk a hömpölygő tömeg  láttán. Apuci viszont jól átlátta a helyzetet. Szerinte a tömeg nem oszlik el a szigeten, mert mindenki a Gyereksziget rendezvényre jött. A rendezvény központjánál végeláthatatlan sorok a népszerűbb helyszíneknél. És igen, igaza lett (7 év, az 7 év- mondta. Szerintetek kijavítottam? :D). A sziget többi részén észre sem lehetett venni, hogy most gigarendezvény van. Szerencsére. Így pihentünk, labdáztunk, kavicsoztunk, bringáztunk, piknikeztünk, ahogy terveztük. Aztán fél 6kor odamerészkedtünk. Gond nélkül feljutottunk a Túrórudi kalózhajóra, aztán az  egyik ugrálóvárra is.

Ha valakit nem rémiszt el a tömeg, akkor mindenképpen érdemes kinézni. Rengeteg program és sok-sok élmény várja a gyerekeket. (koncertek, kézműveskedés, állatsimogató stb- jobb, ha átböngészitek a programokat itt.)

2011. június 11., szombat

Beindultunk

http://ellencrimitrent.typepad.com/my_weblog/

Kópénak tegnap már nem volt ovi. Úgyhogy fagyit gyártottunk- összenyomkodott eperből, meg vanília pudingból-, és játszótereztünk, hőbörögtünk, hogy miért nincs strandidő, meg szétpakoltuk az összes fellelhető játékot a lakásban. Meg összevesztünk, meg kibékültünk, meg elpakoltunk, aztán építettünk várat. Néztük a növekedő paradicsomokat, locsoltunk, aztán kakukkfüvet és mentát ettünk és elnyaltuk a fagyit és hazajött Apuci. És nélkülem a család elment a TESCO-ba és én meg élveztem a csendet. Hosszú lesz a nyár.

2011. június 10., péntek

Hajstúdió

A BKV járműveivel utazni nemcsak felemelő élmény, de akár tanulmányútnak sem utolsó. Tegnap útban hazafelé,-én kissé fásultan, Picúr annál élénkebben- felszállt a buszra egy fiatalember, akinek oldalt majdnem kopaszra volt nyírva a haja, fenn, a feje tetején egy 5cm-es sávban hosszabb volt. Picúr felkiáltott:- A bácsinak kikopott a haja!!
Ezek után itthon csak fésűvel tépte a babák haját, meg Kópé fejét simogatta. Szerintem nézte, mit lehetne kihozni belőle.