2011. június 23., csütörtök

Sün Balázs

Nagyiéknál nyaraltunk, hurrá itt a nyár. Minden nagyszerűen ment, kivéve az éjszakák. Azt gondoltam, egy hatalmas franciaágy elég lesz nekem és a két gyereknek (Apuci dolgozik, most nem jött). Miután lefeküdtünk és mindkét gyerek megkapta a meséjét, azt reméltem, alhatunk nyugodtan.
Első éjszaka: Én a szélén, hogy le ne guruljanak. Középen Kópé, a falnál Picúr. Hajnal 1 óra- Picúr tigrisugrással középre fúrja magát. Hajnal 2- a lábunknál alszik. Hajnal 3 ráfekszik Kópéra, aki így nem kap levegőt.
Második éjszaka: Én a szélén, hogy le ne guruljanak.Középen Picúr, a falnál Kópé. Éjfél- Picúr leesik az ágyról a lábamnál. Hajnal2- Helyet kell cserélni. Hajnal3- vissza kell cserélni. Ezen kisebb vita. Én majdnem leesek az ágyról, annyira kitúrnak.
Harmadik éjszaka: Én külön alszok. 10 perccel később mellettem áll Picúr és 5 cm-ről ellenőrzi, elaludtam-e. 5 perccel ezután megjelenik Kópé a kispárnájával és az egyszemélyes ágyon befúrja magát mellém, hogy neki mindegy, hol, de velem alszik. Mindenki visszahurcolkodik a franciaágyra. Az éjszaka további eseményeit nem taglalom, összefoglalva az első és második éjszaka történései tetszőleges sorrendben és megszámlálhatatlan gyakorisággal.

Negyedik éjszaka: Én külön alszok. Mindkét gyerek sivít, sír, agonizál, fenyegetőzik. Én vissza, szigorúan csak, míg elalszanak. És elmesélem nekik Sün Balázs (Csukás István) történetét. Ha nem menne át a mondanivaló, kihangsúlyozom nekik a végén, hogy most úgy érzem magam, mint Sün Balázs.
Elalszanak. Én visszakúszok az egyszemélyes ágyra. Hajnal 3- arra ébredek, hogy majd szétszakad a fejem és innentől reggel 7ig kiabálok a nagy fehér mikrofonba (=hányok), mert napszúrást kaptam a strandon.

Nincsenek megjegyzések: