A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene-bona. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene-bona. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 15., kedd

Földalkó - Zenés Családi Nap


Egy nagyon kedves barátnőm kért meg, hogy népszerűsítsem ezt a rendezvényt. Igazán különleges lesz ez a családi nap. Ezen a linken megtaláljátok a részleteket. A facebookon eseményként is szerepel.

2010. május 10., hétfő

Bogárleső

Ha Kópé elalszik a kocsiban és nem tudja kialudni magát addig, míg odaérünk, igen morcos tud lenni. Szombaton is így tett. Minden türelemmorzsámat össze kellett gyűjtenem, hogy nyugodt maradjak. Aztán fogtunk egy bogarat és beraktuk a bogárlesőbe. Szerencsétlen bogár próbált kiszabadulni, vergődött, míg mi megvizsgáltuk. Vagy azért mert eltereltük a figyelmét, vagy azért mert rájött, van olyan teremtmény a világon, aki még nála is jobban szenved, de Kópé vidáman jött a túra hátralévő részében. A bogarat persze elengedtük a vizsgálat után.



Több nagyító és egy periszkópszerű tükör segítségével a bogarat minden oldalról meg lehet vizsgálni.

Gryllus Vilmos: Kidőlt fa

Égig érő tölgyfa volt, kidőlt a viharban. Harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban. Harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban.

Benövi a zöld moha, gomba terem rajta. Belé bogár költözik, alája meg hangya. Belé bogár költözik, alája meg hangya.

Égig érő tölgyfa volt, kidőlt a viharban. Harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban. Harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban.

Benövi a zöld moha, gomba terem rajta. Belé bogár költözik, alája meg hangya. Belé bogár költözik, alája meg hangya.

S eltűnik a fű között, mintha nem lett volna, de majd újra égig ér, ha mesélek róla. De majd újra égig ér, ha mesélek róla.

De majd újra égig ér, ha mesélek róla.

2010. április 29., csütörtök

Nemzetközi táncnap

Imádok táncolni. Szoktam is szórakoztatni kis családomat. Megsértődhetnék, mikor könnyesre röhögi magát Apuci egy-egy produkcióm után, de inkább úgy fogom fel, én jót táncoltam, neki meg jókedve lett = mindenki jól járt. Fő a pozitív hozzáállás.

Azt olvastam, már 1982 óta megtartják ezt a nemzetközi táncnapot. Egy híres francia balett- táncos születésnapján, azaz ma ünneplik.

Kis zene-bonát és táncot tervezek csak Picúrral, fellépés nem lesz. Kolompost fogunk hozzá "fogyasztani".

2010. április 1., csütörtök

Tavaszi kirándulás 3.- Éjszakai őrjárat

A most következő bejegyzésemben nem kívánok tippeket adni a gyerekekkel történő hasznos időtöltésre. Mert az éjszaka leghasznosabb időtöltése az alvás. Kár, hogy ezt nem minden gyerek tudja...
Egy kis életkép:

Helyszín: a szállodai szoba
időpont: éjfél után
Szereplők: Anya-én
Apa- Apuci
kisfiú- Kópé
és a beszpídezett kislány- Picúr
hallgatólagos résztvevők: a szálloda többi lakója. átlagéletkor 75 év

Mindenki alszik. A kisfiú a sátrában (igen, ez egy szobai sátor és ő ott alszik. Nyaralunk, mindent szabad.) A zárójeles utolsó mondatot a kislány komolyan veszi. Szülei közt felébred és úgy dönt, vége van az éjszakának. Teljesen vége. Szülei arra ébrednek, hogy a kislány fennhangon magyaráz, Csippcsipp csókát játszik és egyéb, számára szórakoztató tevékenységbe kezd. Az apa első megdöbbenése után rögtön az anyát kezdi hibáztatni:
- Mit adtál neki vacsorára? Kávét?
Az anya nem tud magához térni a döbbenettől, mert időközben a kislány az ágyról lemászva testvérét, a kisfiút veszi célba. Szerencsére csak mutogat rá, nem nyúl hozzá. Igaz, a sátrat rendesen megrángatja. Mindezek után a cipők, bakancsok mellé telepszik és azokat a szoba távoli szegleteibe próbálja hajigálni.Sikerrel. Kacag.
Apuka új verziót eszel ki:
-Biztos a sütemény, amit adtál neki.
Anyuka: -3 falat? És mi volt benne gyorsító?
Apuka berakja a kislányt a saját ágyába. A szülők együttes erővel próbálják csitítgatni.
A kislány torkaszakadtából üvölteni kezd. Ezt a szülők 2 percig tűrik.
Majd apuka kiveszi a kislányt az ágyból. Nagyon ideges. (az apuka) Megfenyegeti a kislányt, hogy kirakja az erkélyre. Ez a kislányt nem hatja meg, az Apuka kezében ülve a függönnyel kezd játszani. Mikor ennek apuka végetvet, ordít. És kiabál és reklamál.
Aztán apuka énekelni kezd. Sajnos a repertoárja a Bóbitára korlátozódik és ezt a kislány nehezményezi. Ordít.
Aztán apukának eszébe jut még egy dal, a kiskarácsony. (nem röhögni!!!!) és azt kezdi dalolni. Kislány megnyugszik, kicsit még nyöszörög, végül elalszik.
8ig szunya. Király.

2010. február 11., csütörtök

Buborékok

A buborékokban nem a színek a legjobbak, hanem a kipukkasztásuk. És azért jó a nagyobb gyereknek, mert nagyobb. Ha nagyobb, hamarabb eléri és hamarabb széttapsolja a buborékokat.
A kisebb meg először nézi, aztán sír, aztán belenyugszik, aztán örül, aminek lehet, annak, hogy nézheti. Így.

A már emlegetett zenebölcsit a Málna zenekar egyik tagja tartja, természetesen Málna dalokat is éneklünk. Például a Buborékokat. Tegnap ezt adtuk elő a szokásos esti fürdős produkció alatt. A szomszédok bizonyára székeket toltak a fal mellé, hogy jobban hallják.

Buborékok

Itt van a buborék,
Itt van újra!
Kapd el, ha valaki újra fújja.

Fújom a dalomat én is szépen,
Míg csak a buborék száll a szélben.



2010. február 9., kedd

Édes havazás

Vasárnap délután (délelőtt színhában volt Kópé) lementünk a cukrászdába. Halmozzuk az élvezeteket, színház is, cukrászda is. Gondoltam, ha lúd legyen kövér! Hogy én ne jussak az ilyen ludak sorsára,a süti után szánkózni is elmentünk. A közeli kis dombról számtalanszor lecsúsztunk.

Vitai Ildikó megzenésítette ezt a verset (imádom a lemezeit), ezt énekeltük:

Hajnal Anna: Szánkón

Húzza a szánkót hegynek fel,
szuszog a Jankó hegynek fel.
Siklik a szánkó hegyről le,
Ujjong a Jankó hegyről le!

De puha fehér dunna a hó!
Még felborulni is jaj de jó!
Vörös az orra, a füle ég,
szuszog a Jankó, de húzza még.


és hazudnék, ha azt mondanám nem volt jó Jankónak lenni.

A túlbuzgó szülőnek mi a jutalma? Egy zokogó gyerek, aki azt hüppögi, nem akar másnap oviba menni, mert itthon olyan jó, olyan jó dolgokat csinálunk.

2010. február 5., péntek

Kicsi zenekar



Zenei ízlésem fejlesztése és karbantartása mostanában hagy némi kívánnivalót, felnőtt szemmel biztosan. Gyerekzenéket viszont elég sokat hallgatunk. Nem mindig sikerül az éppen aktuális ünnephez, évszakhoz kapcsolódót hallgatnunk, énekelnünk (utalnék itt a pár napja történt "Süss fel nap" esetre), de azért igyekszem.
Alapítottunk egy zenekart. Olyan kicsit, hogy csak ketten voltunk benne: én és Picúr. Már gondolkoztam is, milyen PR kampánnyal, botránysorozattal tehetnénk híressé magunkat. Pl.: Csörgős Picúr titkos élete: Valóban csak egy éves?; - de aztán inkább csak a ritmushangszerekre koncentráltam. Hallgattunk egy cd-t (Jeles napok 2.), az év első felének jeles napjaihoz kapcsolódó dalok vannak rajta. Tegnapelőtt Balázs nap volt, a balázsolásról is van rajta egy ének. Nem volt kéznél gyertya, meg Picúr ezt még nem értékelné úgysem. Úgyhogy csak zenéltünk, csörögtünk-zörögtünk. Nem találtam meg minden kis hangszert. Ahogy elkezdtük a koncertet, Picúr felállt és előhozta azt a kis bohócos csörgőt, amit én nem leltem sehol. Lehet, hogy elásta, mint kiskutya a csontot, hogy majd az ínséges időben előássa egy kis zenéléshez.

2010. február 2., kedd

Hosszú lesz még a tél

Hosszú lesz, legalábbis a medvék biztos ezt jósolják. A néphagyomány szerint ma kijönnek a medvék a barlangjukból, ha látják az árnényukat, hosszú télre számíthatunk. Nemhiába rendeltünk extrameleg új kesztyűket a gyerekeknek a neten.


(fotó: parameter.sk)

Tegnap bunkert építettünk. Bemásztam én is Picúr járókájába. Először Kópé az új autójával volt elfoglalva, de aztán neki is megtetszett a játékunk és bemászott hozzánk. Pokrócot terítettünk a járókára és mi voltunk a kismackók. Bezsúfoltunk magunk mellé még néhény plüssmedvét és eljátszottuk, mit csinálnak a medvék, ha kibújtak a barlangból. Hol úgy játszottuk, hogy láttuk az árnyékunkat, hol meg nem. Közben mackós dalokat, mondókákat skandáltunk.

Dirmeg, dörmög a medve,
Nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban.

Mackó mackó ugorjál, mackó mackó forogjál,
Tapsolj egyet, ugorj ki.

Dirmeg dörmög kismackó:
Málnát szedni izzasztó!
Mind befaltad kismackó?
Mind, ha egyszer nincs zacskó!

Brum-brum Brúnó, mókás medve,
Van-e neki éppen táncos kedve?
Brum-brum pajtás, szépen kérem,
Az óvoda-bálba jöjj el vélem!
Ott eljárhatsz minden táncot,
Orrodba se füznek, meglásd, láncot!
Irgum-burgum, én nem bánom,
Ezt a csoda táncot én eljárom!
Kippen-koppan, dibben-dobban,
Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!

2010. január 31., vasárnap

Ha-ha-ha havazik

Ezen a télen igazán jó dolgunk van, hóesés szempontjából biztosan. Tavaly, ha jól emlékszem, egyetlen egyszer vettük elő a szánkót. Akkor is azért, mert nem árt, ha Kópé minden évben látja. El ne felejtse, mi is az.
Tegnap mikor felébredtünk, és kinéztünk az ablakon, örömmel konstatáltuk, nemhogy nem olvadt el a hó, hanem jókora adag érkezett a kórábbi rétegre. Gyors reggeli, készülődés. Picúr kidőlt. Minden délelőtt alszik, úgyhogy annyira nem lepett meg a dolog. Szerencsére- vagy sajnos- apucinak dolgozni a kellett itthon, így ráhagytuk alvó Picúrt, mi pedig Kópéval szánra szálltunk. Pontosabban ő ráült, én meg húztam. Még itthon megtárgyatuk, hogy ebben a nagy hóban szegény kismadarak nem nagyon találnak ennivalót, mert mindent belep a hó. Gyorsan fabrikáltunk egy műanyag flakonból etetőt, és felpakoltuk magunkat magokkal. Meg egy csokimikulással. Ezt magunknak, a nagy útra. Aztán az első bokros, fás résznél, ahol csiripeltek a madarak- szerintem kiabáltak, hogy éhesek, Kópé szerint csak jókedvük volt- megálltunk és üzembe helyeztük az etetőnket.



Nemcsak nekünk jutottak eszünkbe a kis éhezők, az úton láttunk más megoldást is.



És a hó csak hullott, hullott. Én szentimentális hangulatba kerültem. (volna) Elkezdtem énekelni a havas, téli repertoárom. Elénekeltük az "Ember, ember december..." kezdetűt, igaz január van, de a refrénben énekeljük, hogy ha-ha-a havazik, he-he-he hetekig, hu-hu-hu hull a hó, hi-hi-hi jaj, de jó. És ezt Kópé is énekli. Jött a hóemberes. (Hóembernek se keze, se lába...) A végén közölte Kópé, hogy mostmár hagyjam abba. Mélyen magamba szálltam, hogy talán a hangom nem az igazi, de aztán közölte: Ne ezt énekeljük, mert ettől csak még jobban esik a hó. (és tényleg) Hát akkor mit énekeljünk? A válasz magától értetődik: a Süss fel napot!
Azért rákérdeztem, miért is jó nekünk, hogy most ezt énekeljük, mikor ilyen szépen esik a hó? És Kópé jó lassan, hogy én is megértsem, elmondta:
-ha süt a nap, elolvad a hó.
-ha elolvadt, jöhet a jóidő.
-ha jóidő van, lehet fagyit enni.
Oké, így már értem. Rázendítettünk. És nem volt elég egyszer! Vagy 100x elénekeltük. Aki látott, csak nagy szemeket meresztett. A sportpályánál megálltunk kicsit. Játszottunk célbadobósat úgy, hogy ástam a hóban egy gödröt és hógolyóval bele kellett találni. Aztán olyat is, hogy az én nyomomba lépett és nem lehetett így látni az ő lábnyomát. És megettük a csokimikulást, amiben Smarties cukrok voltak. És hazahúztam a jól kifáradt gyereket. Nem, én nem voltam fáradt és álmos! Dehogy!

2010. január 28., csütörtök

Zenebölcsi

Mindig csak arról írok, miket varázsolunk Kópéval. Picúr kedvenc elfoglaltságairól pedig még nem is szóltam. Hétfőnként zenebölcsibe járunk. Ebben a korban még főleg ölbeli játékokat, ringatókat énekelünk a gyerekeknek. Énekelni énekelem én, meg ringatnám én, meg lovacskáztatnám én, ha nem mászna el mindig. És szinte mindig csak ő. A többi gyerkőc, azok is, akik sokkal nagyobb biztonsággal tudnak már két lábon közlekedni, ülnek szépen anyukájuk ölében. De nem panaszkodom, Kópé nekem is "szépenölbenülős" kisgyerek volt. Akkoriban az ilyen elkóricáló gyrekeket néztem és arra gondoltam, az én fiam mikor lesz bátrabb és önállóbb. Idővel. Bár most sem viszi túlzásba. És akkor jött Picúr, aki megmutatja nekem az érem másik oldalát.
Tehát hétfőnként lelkesen dalolok, ütögetem a saját térdem és próbálom visszacsalogatni, hol szép szóval, hol meg csak egyszerűen gyors megkaparintással visszaviszem a helyünkre.
Az az érdekes, hogy ha itthon éneklem, kántálom neki a gyerekdalokat, mondókákat, akkor sokkal jobban figyel és tűri a műveleteket.

Tegnap vonatoztunk. Lefektetem Picúrt a hátára és a két bokáját megfogom, úgy mozgatom a lábait a hasához és le. Felváltva. Közben ezt mondókázom, jó tagoltan egyre gyorsabban, ahogy a vonat beindul:
S, sz
Beh sok súly!
Meg se mozdul!
Friss szenet ha bekapok:
messze-messze szaladok, szaladok.

(Illyés Gy.)
Mikor erre ráunt, elővettük a vonatos könyvét, amiben a kisvonatot megnyomhatjuk és csipog (vagy dudál, mindenesetre hangot ad ki). Azt nyomogattuk ütemre.





2010. január 22., péntek

Farsang közelít

Nemsokára farsangi bál lesz az oviban. Szerencsére Kópé jelmeze már megvan. A ráhangolódást is elkezdtük. Ma is bekapcsoltuk a Maszkabál dvd-t. Nagyon szeretjük a Gryllus zenéket. Megtaláltam a youtubon néhányat a dvd-ről. Ha valaki nem ismerné, egy farsangi bálról szól a történet. Minden szám egy-egy farsangi jelmezről mesél. A lemezen szerepel például a bohóc, a banya és a skót is.
Picúr aludt, így csendes játékot választottunk. Kópénak színezni volt kedve. Mivel az egyik kedvence a lemezről a gomba, így kerestünk egy színezésre váró gombát.


Gryllus Vilmos: Gomba (Maszkabál)

Pöttyös kalapban csodálhattok engem,
nem tud megázni tiszta, fehér ingem.
Pöttyös kalaphoz hófehér a gallér,
minden galóca igazi gavallér.

Pöttyös kalapban gyönyörű az élet,
mégis feszít és majd meg esz a méreg.
Pöttyös kalapban táncolnék a bálban
jaj, csak ne járna bocskorban a lábam.