Valamelyik nap Kópé Apucival vásárolt és hazaérkezésükkor Kópé szájából egy kis pálcika lógott ki. EGY NYALÓKAAAAAA! -kiáltottam szinte sikítva. Én még sohasem vettem ilyet a gyerekeknek, nem is fogok. Valahogy a fogak legaljasabb ellenségének tartom a nyalókákat. De még mielőtt "persze, persze" hangokat hallatva elkattintana innen bárki, töredelmesen bevallom, hogy azért csokit, kekszet szokott kapni Kópé, ha nem is sűrűn. Nem is mondott Apuci semmit, csak türelmesen várt. Nem is kellett sokat várnia, pár nap múlva előkerült a táskámból egy tic-tac-os doboz, amire Kópé azonnal rá is vetette magát. Már csak egy-két szem volt benne, el is pusztította gyorsan. És ekkor jött Apuci, -talán felesleges is leírnom-, hogy akkor hogy is van ez a nyalóka téma? Ekkor meg inkább én hallgattam.
De lett egy üres tic-tac-os dobozom. Tegnap, mikor Kópé és Apuci lementek balkonládákat festeni én Picúrral játszottam. Sok mindent játszottunk, de a legjobb játék azért a táskám kipakolása. Így került elő a kis narancssárga doboz. Ragtam bele pár szem rizst. Ekkor már majdnem odaadtam Picúrnak, de egy belső hang ismét vinnyogni kezdett bennem, így egy kis celluxszal leragasztottam. A kis vinnyogó hang valamit tudhat, mert Picúr azonnal a rizsek kiszabadítására tett kísérletet. Aztán meg csak csörgőztünk vele. Csak így, egyszerűen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése