-Nem.
...
-Játsszunk boltosat?
-Igeeen!
- Hihi (magamban)
Előkészítettem a csemegepultot. Én voltam a boltos.
Sokszor játszunk boltosat, ezért a Sparban és a Tescoban is gyűjtöm a matricákat. Meg mindenhol, ahol felajánlják, hogy gyűjthetem. Jelenleg sem a minimalista kerámiakészlet, sem pedig a drágakőnek álcázott bizsura nincs szükségem, így a matricákat a boltos játékhoz kérem el. A Sparban az egyik pénztárosnak említettem is a múltkor (máskor olyan kedves), de a "játékhoz kell" kijelentésemre nagyon furcsán nézett rám. Mondhatni ellenségesen. Már majdnem megvettem inkább a minimalista készletet. Nem is egyet, rögtön kettőt, de nagy volt a sor mögöttem, nem akartam feltartani senkit, meg reménykedtem, hamar túlteszem magam a Sparkisasszony lesújtó pillantásain. És így is lett. Egész jól aludtam.
Tehát, hogy ne csináljak túl nagy kacskaringót a történetben, van matricánk is elég sok. Úgy döntöttem, ezek a matricák fognak pénzként funkcionálni, ezzel fog fizetni a vásárló (a szerepet Kópéra osztottam). Ha vesz valamit, ragasztani kell a kis füzetbe néhány matricát. Ezzel a számolást is gyakoroltuk, mert én csak megmondtam mennyi matrica ez, mennyi matrica az és neki be kellett ragasztania a fizetséget. Picúr csak nézett, hogy mi ez a nagy felfordulás már megint. De Kópé nagyvonalúan vett neki 2 szál ropit ( szálanként 1 matricáért) és az almájából is adott (4 matrica, de ebben benne van a pucolás és darabolás is). Úgyhogy ettek almát, Beni a pisztáciát is lelkesen vásárolgatta. Rám maradt viszont az összes mogyoró- Picúr még nem ehet ilyet, Kópé meg az ingyenes kóstoló után maradt a pisztáciánál. Még szerencse, hogy az én kedvencem a mogyoró. Így mindenki jól járt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése