Ha már azt hiszed, valamire egyáltalán nincs szükséged és megválsz tőle, néhány nap, vagy hét múlva biztos lehetsz benne, hogy pont az a dolog kellene.
Pár hete átválogattam a gyerekek játékait és egyik-másik a kukában landolt. Így járt például egy kockakirakós is. Az egyik kocka hiányzott, egy másik félbetört, a harmadikról letépte valaki a képet, a dobozát nem lehetett becsukni, mert letört a kis kapocs róla, egyszóval mentehetetlen és használhatatlan volt. Kuka.
Második bekezdés:
Tegnap készítettünk egy kis társasjátékot Kópéval. Picúr Apucival játszott: ha csak tehette, levette Apuci szemüvegét és ez egy egyévesnek igen szórakoztató elfoglaltság. Kópénak viszont kevésbé lebilincselő. Így inkább rajzolt egy virágot, aminek a szirmait különböző színűre színezte ki. Először ő talált ki szabályt:
- A kis figurák végigugrálnak a szirmokon, majd beugranak a virág közepébe. Ha beugrottak, akkor mi felállunk a játék mellől, futunk egy kört a lakásban, majd visszaülünk. Feltettem azt a badar kérdést, hogy így ki fog nyerni. A válasz egyértelmű és határozott volt. Természetesen Kópé. Játszottunk egy kört és áttértünk az én játékszabályomra.
- Készítsünk egy dobókockát, az oldalaira ragasszunk egy-egy színt ( a szirmok színének megfelelőt). Akkor lehet lépni, ha a következő szirom színének megfelelőt dobsz. Ha körbeért a kis figura, újra az első szirom színét kell dobni, akkor lehet beugrani a virág közepébe. És kész.
Miből készítsünk dobókockát? És már meg is van az összefüggés az első bekezdés és a második között. Igen, nagyon jól jött volna egy kopott kiskocka, amire rá lehet ragasztani a színeket. Így csak húztunk a lefordított kiskártyákból. Ma veszek egy dobókockát és átalakítjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése