Gyerek lottó

Miközben első ping-pong edzéséről hazafelé tartottunk Kópéval, megbeszéltük, hogy ezt még igen sokat kell gyakorolni. Meg azt is megtárgyaltuk, hogy a ping-pong nem szerencse kérdése, hanem sok gyakorlás eredménye.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy az edzés csak egy költői túlzás. Egyrészt én "tartottam", másrészt a parkban lévő beton asztalon próbálkoztunk, harmadrészt próbáltuk Picúrt a pocsolyáktól távol tartani. Komolytalan volt az egész, de Kópé mégis megpróbált beleadni apait-anyait.)

Tehát hazaérve arra gondoltam, most inkább a szerencsére apellálunk. Az egyik betűtanuló eszközt már korábban darabjaira szedtük, így nem volt nehéz újra ízekre szedni. Kiválasztottam 20 figurát és azokat lerajzoltam. Volt olyan, amelyik felismerhetetlen volt, de azt megmutattam előre Kópénak: -Ez egy juh.
-Juh?
-Igen.
-Hát jó.
Kópé kapott 5 zsetont és ráhelyezte 5 kis képre. A kisasszony pedig húzta a kis képeket egy tálból. Sikítoztunk, ha végre olyat húzott, ami Kópénál meg volt jelölve. Aztán végül bingo lett a játék, nem lottó, mert nemcsak 5-öt húztunk, hanem addig sorsoltunk, míg Kópé összes figuráját ki nem halásztuk.