Húsvéti dekorációk gyerekekkel

A legjobb barátnőmtől karácsonyra Praktika előfizetést kaptam. Már akkor nagyon örültem, mikor ez kiderült, de a húsvéti szám kézhezvételekor ismét fülig ért a szám.

A nyuszik ruháit előre megvarrtam. Kb 20x45 cm-es téglalpból készültek, rávarrtam egy-egy kis zsebet. A füleket is előre kivágtam, a többit már a gyerekek maguk is meg tudták csinálni egy kis segítséggel. A ruhákat egyébként a zsenília dróttal erősítettük a fakanálra. Kópé nyula kékes lett, a füle is az, mint ahogy látszik. Ezzel próbáltam ellensúlyozni, hogy az ő nyulának nem  nadrágot varrtam. Nem a nadrágon akadt fenn egyébként- bár megjegyezte persze-, hanem, hogy nem elég ijesztő a nyúl arca, miért mosolyog?! (Pedig nem is látta a Gyalog galopp-ot!)

Tulipánháború

Ez a legújabb szerzeményem. Az első olyan mesekönyv, amire az illusztrátor miatt bukkantam. Takács Marit a Sötétben látó tündér miatt szerettük meg, annyira imádtam az ottani képeket, hogy nem volt kérdés, kell-e még tőle más is. Aztán főleg csak verses könyveket találtam. De tadááám, itt a Tulipánháború. Szerencsére nemcsak az illusztrációk jók, hanem a mesék is viccesek, ötletesek. Kicsit spoilerezek, egy királyfi a főhős, ezért Kópé különösen kedveli. Habakuk királyfi számtalan kisebb nagyobb problémát megold Felső-Petúniában. Pl. a kishugáról kiderül, hogy azért annyira rosszcsont, mert nem is a testvére, hanem egy manó, a tesót meg elrabolták a manók. Persze, hogy kiszabadítja. De a csodáshangú békának, Emmának is segít bejutni a helyi tehetségkutató válogatójára. 

Szülinapi zsúr a 3 évesünknek

A történet még januári, kicsit lemaradtam:
Buli volt. Annyira elfáradtam benne, hogy még beszélni is fáradt voltam. Aki ismer, most hüledezhet. Picúr 3 éves lett és az itthoni családi körben elfogyasztott torta, majd a szegedi ünneplés a Nagyiéknál és az ovis köszöntés (tortával természetesen) után kellett egy buli a barátnőknek is. Picúr nem is 3 éves Kópé szerint, hanem 7! Mert ez már a 4. szülinapja csak ebben a hónapban. Ő meg 9, mert hasonlóan kevés alkalommal sikerült megünnepelni októberben őt is. Repül az idő, na. Legalább én nem öregszem. 28 vagyok. (egy ideje)

És eljött az az idő, hogy Picúr megmondhatta, kiket akar a buliba. Megmondta, én meg meghívtam őket. És azt hittem, cselesen előre előkészítek mindent. Persze. Csak reggel 7től 3ig mást se csináltam, mint készülődtem, lufiért rohangáltam, dekoráltam a lakást, játékokat előkészítettem, nyereményeket elővettem. Ja és ne feledjem, tortát, sajtos rudat, sonkás kiflit, meg szilvás papucsot sütöttem. Ennyi mindent, mert a családtagjaim mind mást szerettek volna. Én meg rendes vagyok, hiába.

Terveztem programokat is:
1. Királylány kincseinek felkutatása (Muszáj volt királylányosnak hívni az ünnepelt miatt.)

Rajzoltam 3 kis térképrészletet a lakásról. A feladatokat a csapatnak együtt kellett végrehajtania, egy ekkora lakásban versenyt rendezni nem lett volna épeszű ötlet. Tehát a feladat: 1. térkép alapján eljutni a második térképig, míg feladatokat hajtanak végre (gurulni a füldön, guggolva járni...); a 2. térképrészleten rajta volt, hová kell eljutni....Végül megtalálták a kincseket. Ezeket mi készítettük a gyerekekkel előre: kavicsokra csillogó köveket ragasztottunk. 

Mindenkinek tetszett, már aki játszott. Ketten inkább kávét főztek a gyerekkonyhában. Lehet tippelni, ki volt az egyik.

Aztán volt táncverseny: a megállítottam a zenét, meg kellett állni, aki megmozdul, kiesett. Az első választatott először a nyereményekből és így tovább. Mindenki nyert. Ezt többször lejátszottuk.

Akartam még arcfestést, amihez a festéket eldugtam a fűszerek mögé. Másnap vettem észre. 

Építsünk Aprajafalvát!

Előre szólok, hogy ebben a játékban semmi kreatívkodás nincs.

Okostelefonon...Már említettem, hogy Apucinak olyan van. És telepített rá egy játékot, amiben kis törpökkel fejlesztgetni lehet egy falut. Kópé imádja, túlzottan is. Málnát termeszt, meg borsót meg dinnyét.... Learatja, ebből új földet vesz, meg házat épít...És akkor én is megnéztem ezt a játékot. Tényleg cuki. Mondjuk Törpillát kitiltanám, mert csak sasszézik és "zsarol", feltételeket szab, hogy mikor költözik be a faluba. Mondjuk ennyi férfi mellett szabhat is feltételeket, de ez már más téma. Ugye. Szóval feltérképeztem a települést és megállapítottam, hogy nincs benne rendszer. Hogyne. Rendszer.
És elkezdtem átrendezni a falut. Kitöröltem egy tucat gyümölcskosarat, meg néhány nádcsomót, mert Kópé összevásárol mindent, amire épp van törparanya. A műveletet megmutattam Kópénak is. Ő folytatta. Apuci ekkor már a fejét fogta, hogy "mégis mit szólsz bele?". Jó, jó, csak a játék egy magasabb fokára okítom a gyereket. Na ekkor jött el az Armageddon. Kópé kitörölte a falu 90%-át egy kattintással, mert én megmutattam, hogy kell. Ergo én vagyok a hibás. Hogyne.
Csak néhány túlélő kószált a megmaradt földterületek és házak között. Na meg az idióta szőke picsa (értsd Törpilla), akinek még a nemzeti gyász pillanataiban is volt pofája hisztizni, hogy ő csak ekkor meg akkor fog beköltözni a faluba. Eridjé.

És még mindig nincs vége a sztorinak. Ugyanis Kópé a törléssel kinyírta Törpapát és Okoskát (egyik se dolgozott egy kapavonásnyit se). De, hogy ne érezze magát nagyon rosszul, inkább úgy beszélünk az esetről, mintha őket Hókuszpók vitte volna el.


Újjáépítés kezdődött, szigorú anyagi kontrollal, Apuci felügyelete és asszisztenciája mellett. Én nem nyúlhatok a játékhoz. Apucinak meg a munkahelyén 3 óránként borsót kell szüretelnie, hogy estére legyen lóvé, amit Kópé elkölt.

Karácsonyi színezők

Már csak egyet kell aludni és itt a Szenteste! A gyerekeket mintha besóztam volna :D, legalább egy vödör sóval.
Ma vendégeink voltak délelőtt, akiknek Kópé teljes beleéléssel ecsetelte, hogy a Jézuska idén le fog bukni, mert ő tuti meglesi éjszaka. (Nem reggelre vannak itt a meglepetések, hanem már este, mint a legtöbb családban, dehát mit szóljak bele?!) A vendég kislánynak felcsillant a szeme, hogy akkor ő holnap tuti itt alszik, mert ezt ő is látni szeretné. Arra, hogy a szülei mit szólnak, hogy nem otthon lesz, annyit mondott, majd átnézünk oda is.
Aztán a fiúk szörnyes kártyáztak (no comment) a lányok meg karácsonyi színezőket kértek. Kaptak. Hello Kitty-set is. Persze...

Mikulás

Kép: http://bradfordrenner.blogspot.com

Picúr még hiszi, Kópé pedig sejti. Szerintem inkább nem vesz róla tudomást, hogy ez csak mese. Szegeden a Nagyinál már odasúgta, hogy ugye anya te se hiszed el? Ezeket a Nagyi vette, de a felnőttek mindig becspják a gyerekeket. Aztán a  szkeptikus kijelentései után úgy csinált, mintha tényleg...

Azt hittem, Picúrra van tekintettel. Ja persze. 

5-én este a szökőkútnál találkoztunk a Mikulással. Kópé hangosan verset mondott az ajándékért, aztán felvilágosította Picúrt, hogy csak a János bácsi öltözött be. 6-án pedig ez:

Kópé:- Anya nálunk I. atya volt a Mikulás.

Picúr: -Igen anya, I. atya volt.

Kópé: -Hozzátok nem ő ment, hanem H. atya.

Picúr:- Ja igen anya, H. atya.

(Olyan cuki, ahogy nézi Kópét hatalmasra nyitott szemekkel, miközben az felvilágosítja az élet dolgairól.)

Még emlékszem, Kópé kiscsoportban lelkesen mesélte, hogy a Mikulás még azt is tudta, ő mennyire szeret rajzolni. Mintha tegnap lett volna. Na, elég a szentimentalizmusból!

Mikulás és angyalka díszt készítettünk a gyerkekkel:

Adventi naptár

Már sokszor megfordult a fejemben, hogy veszek egy kész adventi naptárat, telerakom ezzel azzal és nincs vele gondom. Aztán mindig eszembe jut valami, és meg akarom valósítani. Csak nem kellene az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat. Persze, hogy halogattam. 30-án akartam elkészíteni. 29-én este fájni kezdett a bölcsességfogam. 30-án már összegömbölyödve vártam az 1 órát, amikor mehetek a fogorvoshoz. Délben csörgött a telefon, hogy menjek Picúrért az oviba, mert lázas. Telefon Apucinak, menjen ő, mert én épp indulnék a fogorvoshoz. Ő indult, én indultam. Foghúzás. Másnap migrén. Pozitívan próbálom szemlélni a dolgokat, de azért Murphynek is volt némi igaza.

Szóval csúszott a naptár összeállítás. De már kész van!!! Az oldalán két csillogó skatulya lóg, abba rejtik az angyalok a kis meglepetéseket (szaloncukor, matrica, mogyoró). A fának pedig hosszú a szára, azt vagdossuk naponta, számolgatva, mennyit kell még aludni.

ABC süti

Azt hiszem, írtam már, hogy gyűjtöm a kiszúró formákat. Ezt a sütőformát egy ilyen beszerzés alkalmából szereztem. Megláttam a kiszúró formák mellett és ...

Ha írni akarunk a betűkből, akkor viszont egy adag nem elég. Meg el is fogyott egy pillanat alatt, a második adagnak esélye se lett volna annyi idő alatt kisülni. 

A recept:

25g cukor

1/2 tk vaníliás cukor

40g vaj

1/2 tojás (középméretű tojás)

65g liszt

1tk vaj a forma kikenéséhez 

Terveimben szerepelt, hogy csokiba mártjuk és leszórjuk színes dekorcukorral a betűket, számokat, de ez, a fent leírtak miatt, csak terv maradt.

Dió kopogó

Dió kopogó, avagy miért nem alhatok?!

Ezeket a dió kopogókat gyártottuk itthon a gyerekekkel. Pontosítok: Apuci készítette velük ezeket a kis hangszereket. Egy kartondarabot félbehajtottak és mindkét oldalára ragasztottak fél-fé diót. Íme:

Hogy másnap reggel miért nem tetszett? Hát mert éjszaka egy idegen nálunk  kereste a nyuszikáját. És ez most komoly!!!! Tehát a helyzet: Én a hálóban aludtam, Apuci pedig a tv előtt felejtette magát, így a kanapén feküdt. Ez a telefonja miatt fontos, ami egyszercsak zenélni kezdett és így én voltam az a szerencsés, aki felébredt rá és kezelnie kellett. Apuci minden mozzanatra más zenét állított be, így én csak simán lenyomtam, nem foglalkoztam vele, hogy ébrsesztő zene, sms zene, hívás zene, nem hagylak aludni zene stb. Lenyomtam. Újra csörög, ekkor már kicsit éberebben rátekintettem az okos telefonra (igen az, hagyjuk, mert ez egy másik történet) és látom, egy ismeretlen szám hívja a férjem. Felveszem. Egy férfihang volt és egyre csak azt kérdezgette: te vagy az? te vagy az?
Mi van? Téves. Letettem.
Újra csörög. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Újra felveszem. Tessék! erre újra mantrázza a csávó: te vagy az? te vagy az?
Én már totál felébredtem, nézem, hajnali fél 3 van!!! De erre már a férjem is ott állt mellettem és átvette a nemes feladatot. Ismét elcsodálkoztam, mennyire türelmes egy ember is ő. Én úgy elhajtottam volna a pcsába a hívót, mint a sicc. A végén mondjuk már röhögtem. Mert ezek derültek ki:

A pasi az ő Nyuszikáját hívta. A szám ugyanaz, csak a szolgáltató más. De a pasi a Nyuszika gombot nyomja (érted??? A nyuszika gombot!!). Végül a férjem türelmesen arra a következtetésre jutott a hívóval, hogy valaki átírhatta a számot a pasi telefonjában és tényleg tiszta nyugisan megbeszélte a fószerrel, hogy ki férhetett hozzá a telefonjához. Aztán végre aludhattunk. Míg reggel valaki el nem kezdett kopogni a diókkal a fülemtől 2 cm-re.

Alma, alma, alma

Hazafelé az oviból szoktuk Kópéval megváltani a világot, de erről már írtam, azt hiszem. Megkérdezte a minap, hogy ugye az 5-öt nem olyan könnyű elosztani. Nekem elkerekedett a szemem és már majdnem belefogtam a prím számok rejtelmeinek ecsetelésébe, mikor kiderült, a sajtos masnikról van szó és Kópé már megoldotta a saját rejtvényét. Egyet elfelezett. De, hogy a téma ne merüljön feledésbe, elővettünk otthon egy almát és osztottunk.

Mostanában csak a hagyományos őszi praktikákat toljuk. (gesztenyefigurák, levélképek, őszi versek stb.) Az oviban viszont csináltak néhány igazán különlegeset a gyerekek. Úgyhogy most más tollával fogok ékeskedni, nagyon jó ötlet almára:

A kukacot harmonika hajtással készítették. "Tiszta cuki"- Picúr szerint.