Terka és a varázscsizma

Picúr egyik kedvence Terka, aki ugyanúgy szőke, mint ő,kb ugyanannyi idős (4) és ugyanúgy állandóan gumicsizmában lenne, mint a mi Picúrunk. Amikor megláttam és belelapoztam ebbe a könyvbe, majdnem hangosan felnevettem, mert hasonó történt már nálunk is. (Ünneplőhöz gumicsima...)

Szerencsére Picúrnak azért nincs ekkora feje.

Jutalom és büntetés

Néhány hete jutottam el arra a megállapításra, hogy a jutalmazási és büntetési stratégiám hektikus, felesleges és "mitsemérő". Amikor Kópé a kilátásba helyeztett büntetés kapcsán megjegyezte, hogy "úgyis elfeljted anya", na akkor összeszűkült a szemem és a fogaim között csak annyit sziszegtem:- na majd meglátod Kisapám!

Elővettem a színesceruza készletet és felrajzoltam két házat. A szituáció olyan volt, mint a Szutyejev féle Kisegér meg a ceruza mesében. Ott sem sejti az egér, mi is sül ki a rajzból. (Majd írok arról is, de nem akarok elkalandozni.) Szóval felrajzoltam a házat, na nem a fentit. Illetve nem is egy házat, hanem mindjárt kettőt. Egyet Picúrnak, egyet pedig Kópénak. A házaknak 20-20 ablaka van. A felső 10-be szíveket lehet gyűjteni, az alsókba X-eket. A jóviselkedést, jócselekedetet szívvel honorálom, azt, amitől meg a hajam égnek áll, azt X-szel.
A szívek versenyeznek az X-ekkel. Ha a szívek győznek jutalom jár, ha az X-ek, akkor bünti. 10X=1 hétig nincs tv.
Általában egyszerre gyűlik ki az X, így nincs gond a koordinálással. A szívek is viszonyleg egyszerre sokasodnak. Nálunk működik a rendszer. Jól látható helyen vannak a házak, egyértelmű a jelölés. A szívek is győztek már néhányszor.

A büntivel meg két dolgot értem el: Egyrészt teljesen leszoktak a tv-ről. Akkor sem kapcsolják be, ha lehetne. A másik pedig, hogy mesejátékokat hallgatunk. (Pinokkiótól, Ózon át, Hamupipőkéig) Nem tagadom, örülök ennek, mert én is állandóan meséket hallgattam gyerekkoromban. Úgyhogy ebben a büntetésben valójában jutalom rejlik.

Az esőnek örülni

Imádom a meleget, még a döglesztő, idegörlő kánikulát is. Inkább, mint a színtelen, hosszantartó hideget. Egy nagy zuhé azért a hőségben jól jön. Örülök neki. De a képen látató esőfelhő is imádnivaló. Tesóméknál díszíti a gyerekszoba falát. Kimaradt egy adag színes esőcsepp csomag, így nálunk is hamarosan pufi esőfelhő és színes esőcseppek kerülenek a falra.

A párizsi mumus

Hirtelen ötlettől vezérelve tegnap moziba mentünk. Nem választottunk előre filmet, mesét akartunk. Így jött a képbe A párizsi mumus. Cuki kis mozi, szerethető szereplőkkel.
Kópé első 10 percét az kötötte le, hogy hol van már a mumus. Picúrt pedig a zene varázsolta el, mint mindig. Felállt és táncolni kezdett. A refrént ("La seine, la seine, la seine") hangosan énekelte a kezével pedig utánozta az énekesnő kezének mozgását, forgott, rázta a fenekét. Mi Apucival fuldokolva nevettünk. A szám végén Picúr meghajolt.

Különleges kokárda

Jópofa, egyedi kokárdákat láttam a Facebook-on (Dekor ABC). Igazándiból nem is kokárdák voltak, hanem különböző formájú kitűzők piros-fehér-zöld színben. Láttam kisautót, virágot, sőt papírsárkány alakút is. Nekem a szívecske tetszett a legjobban, így lelkesen el is készítettem kettőt. Az eredetin gombok voltak, én gyöngyökkel díszítettem.

Mutattam a gyerekeknek. Picúr imádta, főleg a gyöngyöset. Kópé közölte:- Na az kizárt dolog, hogy én ezt felvegyem. Nincs meg a tavalyi? 

Misi mókus vándorúton

Megnéztük a Misi mókust a bábszínházban. 

Eredetileg a Marcipán cicára volt jegyünk, de betegség miatt... Nem is baj, az egyik "Anna és Peti" könyvben pont ezt nézi meg Anna az anyukájával. Picúr mostanában mindig ebből a könyből kéri a mesét (Pedig sem én, sem Apuci nem rajongunk ezért a könyvért. Más az indokunk. Apuci utálja, mert a könyv nagyon büdös. Igaza van egyébként, borzasztó erős festékszaga van.).

Megnéztük Mihály mókus kalandjait, mindenkinek tetszett, tapsoltunk, hazajöttünk.

Este természetesen újra ezt kellett mesélnem. Picúr a mese végén megjegyezte, hogy mi mindent rosszul csináltunk, mert mi nem vettünk Misi mókus és Kékcica bábokat, mint az Annáék. A kis elégedetlen mindenit!

Persze én meg elkészítettem nekik a cicát, meg a mókust is.

Húsvéti dekoráció gyerekekkel 2.

Nyuszik már vigyorognak a cserepekben, enni is adni kell nekik. Játék nyulaknak játék répát.

Forrás: marthastuart.com

Mi kizárólag narancssárga répákat gyártottunk. Egy ceruzára feltekertük a kreppapírt, majd a ceruzát kihúztuk a tekercsből. Celluxszal rögzítettük és zöldjét is ragasztottunk rá. Íme a mi alkotásaink:

Húsvéti dekorációk gyerekekkel

A legjobb barátnőmtől karácsonyra Praktika előfizetést kaptam. Már akkor nagyon örültem, mikor ez kiderült, de a húsvéti szám kézhezvételekor ismét fülig ért a szám.

A nyuszik ruháit előre megvarrtam. Kb 20x45 cm-es téglalpból készültek, rávarrtam egy-egy kis zsebet. A füleket is előre kivágtam, a többit már a gyerekek maguk is meg tudták csinálni egy kis segítséggel. A ruhákat egyébként a zsenília dróttal erősítettük a fakanálra. Kópé nyula kékes lett, a füle is az, mint ahogy látszik. Ezzel próbáltam ellensúlyozni, hogy az ő nyulának nem  nadrágot varrtam. Nem a nadrágon akadt fenn egyébként- bár megjegyezte persze-, hanem, hogy nem elég ijesztő a nyúl arca, miért mosolyog?! (Pedig nem is látta a Gyalog galopp-ot!)

Tulipánháború

Ez a legújabb szerzeményem. Az első olyan mesekönyv, amire az illusztrátor miatt bukkantam. Takács Marit a Sötétben látó tündér miatt szerettük meg, annyira imádtam az ottani képeket, hogy nem volt kérdés, kell-e még tőle más is. Aztán főleg csak verses könyveket találtam. De tadááám, itt a Tulipánháború. Szerencsére nemcsak az illusztrációk jók, hanem a mesék is viccesek, ötletesek. Kicsit spoilerezek, egy királyfi a főhős, ezért Kópé különösen kedveli. Habakuk királyfi számtalan kisebb nagyobb problémát megold Felső-Petúniában. Pl. a kishugáról kiderül, hogy azért annyira rosszcsont, mert nem is a testvére, hanem egy manó, a tesót meg elrabolták a manók. Persze, hogy kiszabadítja. De a csodáshangú békának, Emmának is segít bejutni a helyi tehetségkutató válogatójára. 

Szülinapi zsúr a 3 évesünknek

A történet még januári, kicsit lemaradtam:
Buli volt. Annyira elfáradtam benne, hogy még beszélni is fáradt voltam. Aki ismer, most hüledezhet. Picúr 3 éves lett és az itthoni családi körben elfogyasztott torta, majd a szegedi ünneplés a Nagyiéknál és az ovis köszöntés (tortával természetesen) után kellett egy buli a barátnőknek is. Picúr nem is 3 éves Kópé szerint, hanem 7! Mert ez már a 4. szülinapja csak ebben a hónapban. Ő meg 9, mert hasonlóan kevés alkalommal sikerült megünnepelni októberben őt is. Repül az idő, na. Legalább én nem öregszem. 28 vagyok. (egy ideje)

És eljött az az idő, hogy Picúr megmondhatta, kiket akar a buliba. Megmondta, én meg meghívtam őket. És azt hittem, cselesen előre előkészítek mindent. Persze. Csak reggel 7től 3ig mást se csináltam, mint készülődtem, lufiért rohangáltam, dekoráltam a lakást, játékokat előkészítettem, nyereményeket elővettem. Ja és ne feledjem, tortát, sajtos rudat, sonkás kiflit, meg szilvás papucsot sütöttem. Ennyi mindent, mert a családtagjaim mind mást szerettek volna. Én meg rendes vagyok, hiába.

Terveztem programokat is:
1. Királylány kincseinek felkutatása (Muszáj volt királylányosnak hívni az ünnepelt miatt.)

Rajzoltam 3 kis térképrészletet a lakásról. A feladatokat a csapatnak együtt kellett végrehajtania, egy ekkora lakásban versenyt rendezni nem lett volna épeszű ötlet. Tehát a feladat: 1. térkép alapján eljutni a második térképig, míg feladatokat hajtanak végre (gurulni a füldön, guggolva járni...); a 2. térképrészleten rajta volt, hová kell eljutni....Végül megtalálták a kincseket. Ezeket mi készítettük a gyerekekkel előre: kavicsokra csillogó köveket ragasztottunk. 

Mindenkinek tetszett, már aki játszott. Ketten inkább kávét főztek a gyerekkonyhában. Lehet tippelni, ki volt az egyik.

Aztán volt táncverseny: a megállítottam a zenét, meg kellett állni, aki megmozdul, kiesett. Az első választatott először a nyereményekből és így tovább. Mindenki nyert. Ezt többször lejátszottuk.

Akartam még arcfestést, amihez a festéket eldugtam a fűszerek mögé. Másnap vettem észre.