A kisegér és a ceruza

Kópé imád ceruzát hegyezni. Még egyszer sem találtam a tolltartójában kopott hegyűt. Azt mondja, azokkal nem lehet rendesen dolgozni. (!) Ha nem bizonygatná, hogy ő hegyezi, azt hinném az egér rágta meg.

Ha valaki nem emlékezne rá, itt a mese:

Egyszer volt, hol nem volt, volt Vova asztalán egy ceruza. Vova gyakran rajzolt vele képeket, és a Ceruza engedelmesen lerajzolt mindent, amit Vova akart. Egyszer, amikor Vova aludt, egy egérke mászott az asztalra. Meglátta a ceruzát, felkapta, és vonszolni lezdte az egérlyuk felé.
- Engedj el, kérlek! - könyörgött a Ceruza. - Mire kellek én neked, hiszen fából vagyok: nem lehet engem megenni!
- Rágcsálni akarlak - mondta a Kisegér. - Bizseregnek a fogaim, s emiatt folyton rágcsálnom kell valamit. Így ni! - és a Kisegér úgy megharapta a Ceruzát, hogy az feljajdult belé.
- Jaj! - kiáltotta a Ceruza. - Akkor legalább hadd rajzoljak valamit utoljára, aztán tégy amit akarsz.
- No jó - egyezett bele az Egérke -, rajzolj hát! Utána úgyis apró darabokra ráglak!
Nagyot sóhajtott a Ceruza, és rajzolt egy kört.

- Ez sajt ? - kérdezte az Egérke.
- Lehez sajt is - mondta a Ceruza, és még három kis karikát rajzolt.

- Hát persze, hogy sajt! Ezek itt benne a lyukak - találgatta az Egérke.
- Lehetnek lyukak is - egyezett bele a Ceruza, és még egy nagy kört rajzolt.

- Ez alma! - kiáltott fel az Egérke.
- Lehet alma is - mondta a Ceruza, és néhány ilyen hosszú kifliformát rajzolt.
- Már tudom! Ez itt kifli, ezek meg kenyerek! - kiáltotta szája szélét nyalogatva a Kisegér. - No, fejezd be gyorsan, mert már nagyon bizseregnek a fogaim !

- Várj egy pillanatig - szólt a Ceruza, s amikor ezeket a háromszögeket kezdte rajzolni, a Kisegér felkiáltott:
- Hiszen ez olyan, mint egy macs...! Ne rajzold tovább !

A Ceruza azonban már hosszú bajuszt is rajzolt.
- Igen, ez egy igazi macska! - cincogott a megrémült Egérke. - Segítség!
És bemenekült az egérlyukba. Azóta az orrát sem dugta ki onnan. Vova ceruzája még most is megvan, csak ilyen kicsi lett.
Te is próbálj ceruzáddal ilyen macskát rajzolni, hadd féljenek az egerek!

Terka a piacon

A minap már írtam Terkáról, hogy nagy kedvenc lett nálunk a csizmája miatt. A piacos részt is beszereztük. A sztori kicsit morbid, legalábbis felnőttszemmel. Nem szereti a kiscsaj a zöldségeket, de a piacon összebarátkozik velük, közösen megmentik a zsonglőr borsókat, majd Terka és anyukája megveszik őket, este pedig mind megeszik. A kislány új barátait. Értitek. Merthogy a zöldségek minden vágya, hogy egy forró levesben megfőjenek és kisgyerekek tányérján landoljanak.

És erre mit találok a piacon?

Megszúrkáltuk, megsütöttük, tökmagolajjal, fokhagymával, sóval, borssal összekevertük. Pirítóssal ettük, ahogy kell. Most akkor kannibálok vagyunk?

Ki kér?

Kópé nem szereti a virslit, talán így ő is megenné:

Terka és a varázscsizma

Picúr egyik kedvence Terka, aki ugyanúgy szőke, mint ő,kb ugyanannyi idős (4) és ugyanúgy állandóan gumicsizmában lenne, mint a mi Picúrunk. Amikor megláttam és belelapoztam ebbe a könyvbe, majdnem hangosan felnevettem, mert hasonó történt már nálunk is. (Ünneplőhöz gumicsima...)

Szerencsére Picúrnak azért nincs ekkora feje.

Jutalom és büntetés

Néhány hete jutottam el arra a megállapításra, hogy a jutalmazási és büntetési stratégiám hektikus, felesleges és "mitsemérő". Amikor Kópé a kilátásba helyeztett büntetés kapcsán megjegyezte, hogy "úgyis elfeljted anya", na akkor összeszűkült a szemem és a fogaim között csak annyit sziszegtem:- na majd meglátod Kisapám!

Elővettem a színesceruza készletet és felrajzoltam két házat. A szituáció olyan volt, mint a Szutyejev féle Kisegér meg a ceruza mesében. Ott sem sejti az egér, mi is sül ki a rajzból. (Majd írok arról is, de nem akarok elkalandozni.) Szóval felrajzoltam a házat, na nem a fentit. Illetve nem is egy házat, hanem mindjárt kettőt. Egyet Picúrnak, egyet pedig Kópénak. A házaknak 20-20 ablaka van. A felső 10-be szíveket lehet gyűjteni, az alsókba X-eket. A jóviselkedést, jócselekedetet szívvel honorálom, azt, amitől meg a hajam égnek áll, azt X-szel.
A szívek versenyeznek az X-ekkel. Ha a szívek győznek jutalom jár, ha az X-ek, akkor bünti. 10X=1 hétig nincs tv.
Általában egyszerre gyűlik ki az X, így nincs gond a koordinálással. A szívek is viszonyleg egyszerre sokasodnak. Nálunk működik a rendszer. Jól látható helyen vannak a házak, egyértelmű a jelölés. A szívek is győztek már néhányszor.

A büntivel meg két dolgot értem el: Egyrészt teljesen leszoktak a tv-ről. Akkor sem kapcsolják be, ha lehetne. A másik pedig, hogy mesejátékokat hallgatunk. (Pinokkiótól, Ózon át, Hamupipőkéig) Nem tagadom, örülök ennek, mert én is állandóan meséket hallgattam gyerekkoromban. Úgyhogy ebben a büntetésben valójában jutalom rejlik.

Az esőnek örülni

Imádom a meleget, még a döglesztő, idegörlő kánikulát is. Inkább, mint a színtelen, hosszantartó hideget. Egy nagy zuhé azért a hőségben jól jön. Örülök neki. De a képen látató esőfelhő is imádnivaló. Tesóméknál díszíti a gyerekszoba falát. Kimaradt egy adag színes esőcsepp csomag, így nálunk is hamarosan pufi esőfelhő és színes esőcseppek kerülenek a falra.

A párizsi mumus

Hirtelen ötlettől vezérelve tegnap moziba mentünk. Nem választottunk előre filmet, mesét akartunk. Így jött a képbe A párizsi mumus. Cuki kis mozi, szerethető szereplőkkel.
Kópé első 10 percét az kötötte le, hogy hol van már a mumus. Picúrt pedig a zene varázsolta el, mint mindig. Felállt és táncolni kezdett. A refrént ("La seine, la seine, la seine") hangosan énekelte a kezével pedig utánozta az énekesnő kezének mozgását, forgott, rázta a fenekét. Mi Apucival fuldokolva nevettünk. A szám végén Picúr meghajolt.

Különleges kokárda

Jópofa, egyedi kokárdákat láttam a Facebook-on (Dekor ABC). Igazándiból nem is kokárdák voltak, hanem különböző formájú kitűzők piros-fehér-zöld színben. Láttam kisautót, virágot, sőt papírsárkány alakút is. Nekem a szívecske tetszett a legjobban, így lelkesen el is készítettem kettőt. Az eredetin gombok voltak, én gyöngyökkel díszítettem.

Mutattam a gyerekeknek. Picúr imádta, főleg a gyöngyöset. Kópé közölte:- Na az kizárt dolog, hogy én ezt felvegyem. Nincs meg a tavalyi? 

Misi mókus vándorúton

Megnéztük a Misi mókust a bábszínházban. 

Eredetileg a Marcipán cicára volt jegyünk, de betegség miatt... Nem is baj, az egyik "Anna és Peti" könyvben pont ezt nézi meg Anna az anyukájával. Picúr mostanában mindig ebből a könyből kéri a mesét (Pedig sem én, sem Apuci nem rajongunk ezért a könyvért. Más az indokunk. Apuci utálja, mert a könyv nagyon büdös. Igaza van egyébként, borzasztó erős festékszaga van.).

Megnéztük Mihály mókus kalandjait, mindenkinek tetszett, tapsoltunk, hazajöttünk.

Este természetesen újra ezt kellett mesélnem. Picúr a mese végén megjegyezte, hogy mi mindent rosszul csináltunk, mert mi nem vettünk Misi mókus és Kékcica bábokat, mint az Annáék. A kis elégedetlen mindenit!

Persze én meg elkészítettem nekik a cicát, meg a mókust is.

Húsvéti dekoráció gyerekekkel 2.

Nyuszik már vigyorognak a cserepekben, enni is adni kell nekik. Játék nyulaknak játék répát.

Forrás: marthastuart.com

Mi kizárólag narancssárga répákat gyártottunk. Egy ceruzára feltekertük a kreppapírt, majd a ceruzát kihúztuk a tekercsből. Celluxszal rögzítettük és zöldjét is ragasztottunk rá. Íme a mi alkotásaink: