Picúr nemrégiben nyert egy könyvet: Miú és Vaú. Estéről estére gondolkozom, hogy tetszik-e nekem ez a könyv. Azért dilemmázok, mert a történetek egyátalán nem a megszokott mederben folynak. A szituációk általában hétköznapiak, de a mese végén nem tudod csak úgy letenni a könyvet. Szerintem kell egy kicsit beszélgetni róla. Tehát ezt az időd is érdemes belekalkulálni az esti időszámításba. Írok egy példát, hogy értsétek. A tegnapi történetben Miú és Vau megbeszélik, hogy Hápogitól vissza kellene kérni azt a sok-sok holmit, amit kölcsönkért, de nem hozott vissza. Meghívják vendégségbe. Hápogi hoz egy sütit, amit pont azzal a sütőformával sütött, amit kölcsönkért. Nem akarják megbántani a vendéget, így a sok-sok udvariaskodás után végül nem szólnak a holmikról egy szót sem. Sőt Hápoginak külcsönadnak még jópár cuccot.
Megkérdeztem Kópét, szerinte jól tették-e, hogy nem szóltak? Hogyan kellett volna megoldani ezt a helyzetet? Került-e már ő hasonló helyzetbe?
Kicsit szokatlan, mégis szerethető a könyv. Helyzetek, amik veled is megtörténhetnek, felnőttként is elgondolkodtató.
Kópé (7) nagyon szereti. Picúr (4) többé-kevésbé.
A meseutca ajánlója:
Timo Parvela író és Virpi Talvitie illusztrátor nem mindennapi alkotópáros. A két kortárs finn művész új kötete a napokban került ki a nyomdából. A rövid, humoros, mindennapinak tűnő helyzetekből építkező, többrétegű meséket Finnországban családterápiás célokra használják, ezért mi is bátran ajánljuk minden családnak.
Ezen a linken egy részletet is olvashattok:
http://meseutca.hu/2012/11/27/miu-es-vau/
