Tegnap semmi extra játékot nem terveztem. Hazaért Kópé az oviból és azzal kezdtem, hogy takarítsa le a szekrényét, amit előtte nap egy kis barátjával összefirkáltak. Gyanúsak voltak, mert becsuktk az ajtót, de mikor bementem, hogy mit terveznek, akkor még csak zseblámpával dínónyomokat kutattak. (igen, a szobában, és? Miért ne lehetne ott dínónyom.) Aztán 20 perc múlva már láttam, hogy színes ceruzákkal összefirkálták a szekrényt. És ártatlan szemekkel közölték, hogy ez nem firka, hanem dínólábnyom.
Aznap este már nem akartam foglalkozni a dologgal, de tegnap ovi után gondoltam, megnevelem a gyereket. Szappanos szivacsot nyomtam a kezébe és ösztönöztem: Rajta!
Elég gyorsan végzett. Ügyes volt. Végül közölte, máskor is szappanozzuk be a szekrényt.
Hát nem éppen ez volt a nevelési cél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése