Kiskukta levest főz, de melegszendvics lesz belőle

Az én konyhai pályafutásom némi zökkenőkkel indult. Mikor megismerkedtünk Apucival még csak egyfajta alapszinten mozogtam a konyhában. Tudtam ezt-azt főzni, de nagy bravúrokra nem igazán vállalkoztam. Aztán megjelent a színen Apuci,akiről akkoriban ugye csak sejtettem, hogy ő lesz a nagyő. Hogy ő is így gondolkodjon rólam, megpróbáltam elkápráztatni konyhai tudományommal.
Ez úgy volt, hogy felhívtam Viki barátnőmet, hogy most azonnal adjon valami olyan receptet, amit könnyű elkészíteni, de mikor kész, bonyolultnak látszik. Ő, aki már akkoriban is simán kenterbe verte volna Jamie Olivert meg Gordon Ramsay-t együtt, azonnal prezentált nekem egy besamelmártásos sültet. Egy hiba volt, a mennyiségeket elfelejtette pontosítani. Így fordult elő, hogy egy egész fazéknyi besamelmártást készítettem, amibe egy PÚPOS!!!! evőkanálnyi szerecsendiót borítottam. Hogy biztos jó legyen. És kóstolás nélkül tálaltam. És Apuci megette, és még egyszer szedettt, pedig az arcán láttam, borzasztó kínokat él át. Én nagyon meghatódtam és eldöntöttem, igen Ő lesz az.

Hogy Kópé és Picúr ne járjon így (bár nagyon romantikus, mégis kulináris rémálom volt), sűrűn játszunk főzőcskét. Kópéval már általában élesben, tehát tényleg meg is esszük, amit főztünk, sütöttünk. De tegnap Kópé egyedül készített a szobában egy kis vacsorát. Lelkesen pakolta a műanyag tányérokat, kanalakat. És megettük Villám Mc Queent, feldarabolva. Az egyik puzzle volt a lábasban, és melegszendvicsnek hívták. Bele kell húznom a továbbképzésbe!