A nyaralás alatt tengerrel, nyárral kapcsolatos mondókákat tanítgattam a gyerekeknek:
Hullámzik a tenger, tutajon egy ember. Ez a tenger viharos, gyere ki te tutajos. Egy-kettő, egy-kettő, így evez az evező.
Egyszer volt egy ember,
szakálla volt kender.
Bikkfa tarisznyája,
égerfa csizmája.
Közel volt a tenger,
beleesett fejjel,
kiapadt a tenger,
kimászott az ember.
És közkívánatra körülbelül százszor énekeltem el a Tátikát:
Nem tátog a tátika,
Nincsen rajta pántlika,
Tévedés a tátogás tyúk tojásból strucc tojás.
Tátika a tóparton azt suttogja: Óh, pardon
Elnézést, hogy zavartam,
S tipeg tovább zavartan.
Aztán Picúr a maga másfél évével előállt az első kis versikéjével:
Hajó, hajó, hajó, ha
Hajó, hajó, hajó, ha
Hajó, hajó, hajó, hajó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése