Rózsatündérek

(Forrás: Angry chiken)

Mamazon oldalán találtam ezt az aranyos megoldást. Ahogy ő is viccesen utal rá, nem volt itthon éppen rózsaszirmunk, főleg nem préselve. De az ötlet jó, úgy döntöttem megvalósítjuk. Már csak rózsaszirom kellett hozzá. Honnan is, honnan is...
A lopás bűn. Ugye. Isten szeme mindent lát, tehát akárhonnan csenek el szirmot, az előtte nem marad rejtve. Nosza, ne kelljen leskelődnie túlzottan, hazafelé a templomkerten át szoktunk jönni és kinéztem egy túlnyílt rózsát. És levettem (eufemizmus, hisz eltulajdonítottam) 4 db szirmot, valamint felszedtem a lehullottakat. Aztán a préselés és alkotás már nem is volt olyan izgalmas a fentiekhez képest. Nem tudom, mit szólna a Plébános úr, ha a fenti problémakört tálalnám neki.


A mi alkotásaink:

Téli fagyi

Fadzsi.- ez Picúr egyik kedvenc szava. És egy esős délután nem akarta abbahagyni és csak hajtogatta. Nem hatotta meg, hogy most nem olyan az idő, meg folyik az orrod, meg egyéb szülős cuccok. Nekem meg más dolgom is lett volna, így fogtam egy papírt (egy politikai szórólap volt egyébként) és beleraktam egy zoknigombócot. Ezzel szaladgált és játékból nyalogatta. Én meg legalább folytathattam a dolgom. Ezek szerint vannak olyanok, akiknek a politika jó szórakozás.

Óvodamúzeum

Néhány kép a már említett Óvodamúzeumból:

























És a legviccesebb kép, ilyen volt a régi óvodákban a wc :D:

Nyomozás egy mese után

Egyik előző bejegyzésemben már tettem említést arról, hogy nem is volt olyan egyszerű megtalálni a pillangós mesét. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív szokta mondogatni, hogy majd a szürke agysejtek megteszik helyettünk a nehéz munkát, mon ami. Koszi Hercule! De aztán igaza lett.
Azon gondolkodtam, hogy hol olvastam ezt a mesét. És akkor beugrott. Kb. 2 éve voltunk Martonvásáron a Brunszvik kastélyban és a parkjában. Gyönyörű hely, érdemes elmenni. (Ezért is rakom a programajánlók közé ezt a bejegyzést) Amit szintén nem szabad kihagyni, az a parkban található Óvodamúzeum. Ott volt kifüggesztve ez a kis mese, a hozzá tartozó kis drótszínházzal. Még szerencse, hogy lefényképeztem, így Kópénak is elmesélhettem.

gesztenyefigurák

Minden évben gyártunk Kippkoppot, Tipptoppot, meg a gyerekeiket Kipikopikat. (A mesében mindegyik gyereknek adtak neveket, csak már nem emlékszem pontosan. Meg lényegtelen is. Szerencsére Kópé nem szőrszálhasogató és megelégszik azzal, hogy ezek Kipikopik és kész.)

A mi gesztenyefáink már ledobálták magukról a gesztenyéik többségét, de azért sok alkotásunk született. Amilyen sokat gyártottunk, olyan kevés kép készült róluk. Ötleteket saját kútfőből és innen merítettünk.



Fotó: dietetikamindenkinek.hu

Néhány a mieinkből:

Süni


Katica

A katicát csak rajzoltuk, de R. a szomszédunk gyártott olyat, hogy fogpiszkálókat szúrkált a gesztenyébe és beletördelte, így keletkeztek a pöttyök.

Kukac

Makk Marci és Makk Marcsi

Erdőt jártunk, avart rugdostunk és felszedtünk jópár dolgot a földről. De nem jó a táskába rakni, nem jó zacskóba, vagy a gyerekek zsebébe tenni. Hogy miért nem, azt nekem sem sikerült kitalálnom még eddig, de akkora tapasztalatom már van, hogy tudtam kinek kell a kezében, zsebeiben, sapkájában hazahozni a szerzeményeket. Hát persze hogy nekem.

Hazahoztam és hadsereget gyártottunk. Mivel a makk kalapokat és makkokat már külön- külön szedtük fel, nem biztos, hogy a delikvens ruhadarabját sikerült hazacipelni, némelyik makkfiú fején lötyögött a kalap. Ezért kis gyurmagolyót raktunk a kalapba és makkembereket abba nyomtuk bele. Gyurmából készült a lábuk is, így meg tudtak állni.

Hamupipőke

Picúr kézműveskedése igen hamar a "mindent ledobok a földre" játékba fullad. Mivel nem akartam rohangálni a guruló diók, gesztenyék, babok és makkok után, inkább Hamupipőkéset játszottunk. Letettem három kistányért az asztalkájára és szét kellett válogatnia a terméseket. Na azért hamut nem szórtam a tálcájára.

Három pillangó

A mai bejegyzésem szóljon Viktóriának, aki annak ellenére, hogy nem írok már vagy...hagyjuk is mióta, minden nap rákattint az oldalra és türelmesen várja a folytatást. És csak kicsit noszogat.

Az egyik foglalkoztató füzetünk felidézett egy régi emlékemet. Egy mesét három pillangóról. Hogy a gyerek képben legyen majd én elmesélem neki. Hopp. Hogy is van? Van három pillangó, meg három tulipán. (Bravó anyuka, látjuk.) Szóval… Egy piros, egy fehér és egy…talán sárga. Nem színvak vagyok, hanem Kópénak kellett kiszínezni a képet a mesének megfelelően. Na ez így nem lesz jó. Anya el, internet be, google,”mese, három pillangó”. És számtalan oldalt kidobott a gép. De ez a mese nem az volt, amire én emlékeztem. Jékely Zoltán meséje szintén három pillangóról szól, de én úgy emlékeztem, nem ilyen szívtelenek a tulipánok, legalábbis az egyik beengedi az ázott lepkéket. Végül körülményesen, de megtaláltam a keresett verses mesét. Mivel az interneten nincs fenn (legalábbis én nem találtam), bemásolom, hátha másnak is hiányzik az életéből.

Peres Sándor: A három pillangó (1906)

Piros pillangó: Esik eső, csepereg,
Gyertek haza gyerekek!
Sárga pillangó: Esik eső, már szakad,
Mért nem szóltál hamarabb?
Fehér pillangó: Repüljünk egy kis házig,
Ott a ruhánk nem ázik!
Piros pillangó: Piros tuli, barátom,
Vizes már a kabátom,
Eressz be no, ha kérlek,
Hárman vagyunk testvérek!
Piros tulipán: Te bejöhetsz, piros vagy,
Többieknek kint tágasabb!
Piros pillangó: Kistestvérim, nem megyek,
Együtt ázom veletek!
Sárga pillangó: Sárga tuli, ha lehet,
Csupa víz a köpönyeg,
Nyisd ki házad, én kérlek,
Hárman vagyunk testvérek.
Sárga tulipán: Te vagy, te vagy a sárga?
No lépj be a szobámba!
Sárga pillangó: Kistestvérim, nem megyek,
Együtt ázom veletek!
Fehér pillangó: Fehér tuli, lásd te is,
Csupa víz az ingem is,
Szánj meg minket, ha kérlek,
Hárman vagyunk testvérek.
Fehér tulipán: Szeretem a vendéget,
Jöjjetek jó testvérek!
A kuckóra üljetek,
Száradjon az ingetek.
Egy kis mézet is adok,
No csak hamar, nyaljatok.

Csillagok

"Augusztus 12-én éjszaka várható a Perseida meteorraj idei maximuma, de már a hét elején is érdemes figyelni a hullócsillagokat, különösen a késő éjszakai, hajnali órákban."

Aztán egy ismerős ezt írta:

"láttátok már a nemzetközi űrállomást?
másfél óránként kerüli meg a Földet, spuriznia kell, mert csak kb 360 km
magasságban, van, ami a geostacionárius pálya kb ezrede! eszméletlen látvány, repülőgépre vagy hullócsillagra emlékeztet, de a
repülőnél gyorsabb és fényesebb, és a legtöbb hullócsillagnál is
van egy oldal, ahol mindenféle infó elérhető róla, pl, hogy épp hol
tartózkodik, és ha az első sorban a configuration-nál a select from map-en
bejelölitek, hogy épp hol vagytok, táblázatban kiírja (az AllPasses
of the ISS-nél), hogy mikor vonul el az adott földrajzi pont felett,
milyen irányból, merre, és a látóhatár felett hány fokkal... érdemes minél
nagyobb, lehetőleg 40-50 fokosnál nagyobb átvonulást választani, ilyenkor
van közelebb, és ilyenkor fényesebb... "
Az oldal egyébként a www.heavens-above.com

És oké, oké én sem teljesen értettem a fent leírtakat, de a lényeg átjött. Mindenesetre sokat néztük nyáron az eget, de a fenti jelenségekkel nem találkoztunk.


És akkor végre azt is leírom, hogy jönnek ehhez a gyerekek.
Kópé: -Anya elmondjam, mit álmodtam?
Én:-Persze.
Kópé:- Egy hullócsillagról álmodtam!
Én: Tényleg? És mit kívántál?
(ekkor nagyra nyitotta a szemét.)
Kópé:- Semmit. Csak néztem.

A kis tudományos megfigyelői vénával megáldott kisfiam adott egy ötletet. Készítsünk hulló csillagot.
Először vastag kartonból kivágtam a csillagokat, aztán a gyerekek befestették sárgára. Cérnát fűztünk bele és felerősítettük egy fakanálra. Dobáltuk a csillagot és néztük, ahogy hullik. Aztán a gyerekek rohangáltak vele, hogy repüljön utánuk a csillag. Én magam is meglepődtem, milyen sokáig elvoltak vele.

Lemaradtam

fotó: http://kreativ-technikak.cikkezz.hu


Igyekeztem, igyekeztem, csak sosem értem ide. Elég rég nem írtam, de remélem, senkiben nem merült fel annak gyanúja, hogy a gyerekeimet beültettem egy székbe és ötlet híjján a falat néztük egész nyáron. Hát nem, nem a falat néztük. Sok mindent csináltunk, de be kellett látnom, mindenre nincs idő. Így a blog háttérbe szorult.

Azért leírok pár érdekességet, jövőre is jól jön az ötlet. Mert lesz nyár. (már várom :D)