Már csak egyet kell aludni és itt a Szenteste! A gyerekeket mintha besóztam volna :D, legalább egy vödör sóval.
Ma vendégeink voltak délelőtt, akiknek Kópé teljes beleéléssel ecsetelte, hogy a Jézuska idén le fog bukni, mert ő tuti meglesi éjszaka. (Nem reggelre vannak itt a meglepetések, hanem már este, mint a legtöbb családban, dehát mit szóljak bele?!) A vendég kislánynak felcsillant a szeme, hogy akkor ő holnap tuti itt alszik, mert ezt ő is látni szeretné. Arra, hogy a szülei mit szólnak, hogy nem otthon lesz, annyit mondott, majd átnézünk oda is.
Aztán a fiúk szörnyes kártyáztak (no comment) a lányok meg karácsonyi színezőket kértek. Kaptak. Hello Kitty-set is. Persze...
Picúr még hiszi, Kópé pedig sejti. Szerintem inkább nem vesz róla tudomást, hogy ez csak mese. Szegeden a Nagyinál már odasúgta, hogy ugye anya te se hiszed el? Ezeket a Nagyi vette, de a felnőttek mindig becspják a gyerekeket. Aztán a szkeptikus kijelentései után úgy csinált, mintha tényleg...
Azt hittem, Picúrra van tekintettel. Ja persze.
5-én este a szökőkútnál találkoztunk a Mikulással. Kópé hangosan verset mondott az ajándékért, aztán felvilágosította Picúrt, hogy csak a János bácsi öltözött be. 6-án pedig ez:
Kópé:- Anya nálunk I. atya volt a Mikulás.
Picúr: -Igen anya, I. atya volt.
Kópé: -Hozzátok nem ő ment, hanem H. atya.
Picúr:- Ja igen anya, H. atya.
(Olyan cuki, ahogy nézi Kópét hatalmasra nyitott szemekkel, miközben az felvilágosítja az élet dolgairól.)
Még emlékszem, Kópé kiscsoportban lelkesen mesélte, hogy a Mikulás még azt is tudta, ő mennyire szeret rajzolni. Mintha tegnap lett volna. Na, elég a szentimentalizmusból!
Mikulás és angyalka díszt készítettünk a gyerkekkel:
Már sokszor megfordult a fejemben, hogy veszek egy kész adventi naptárat, telerakom ezzel azzal és nincs vele gondom. Aztán mindig eszembe jut valami, és meg akarom valósítani. Csak nem kellene az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat. Persze, hogy halogattam. 30-án akartam elkészíteni. 29-én este fájni kezdett a bölcsességfogam. 30-án már összegömbölyödve vártam az 1 órát, amikor mehetek a fogorvoshoz. Délben csörgött a telefon, hogy menjek Picúrért az oviba, mert lázas. Telefon Apucinak, menjen ő, mert én épp indulnék a fogorvoshoz. Ő indult, én indultam. Foghúzás. Másnap migrén. Pozitívan próbálom szemlélni a dolgokat, de azért Murphynek is volt némi igaza.
Szóval csúszott a naptár összeállítás. De már kész van!!! Az oldalán két csillogó skatulya lóg, abba rejtik az angyalok a kis meglepetéseket (szaloncukor, matrica, mogyoró). A fának pedig hosszú a szára, azt vagdossuk naponta, számolgatva, mennyit kell még aludni.
Azt hiszem, írtam már, hogy gyűjtöm a kiszúró formákat. Ezt a sütőformát egy ilyen beszerzés alkalmából szereztem. Megláttam a kiszúró formák mellett és ...
Ha írni akarunk a betűkből, akkor viszont egy adag nem elég. Meg el is fogyott egy pillanat alatt, a második adagnak esélye se lett volna annyi idő alatt kisülni.
A recept:
25g cukor
1/2 tk vaníliás cukor
40g vaj
1/2 tojás (középméretű tojás)
65g liszt
1tk vaj a forma kikenéséhez
Terveimben szerepelt, hogy csokiba mártjuk és leszórjuk színes dekorcukorral a betűket, számokat, de ez, a fent leírtak miatt, csak terv maradt.
Ezeket a dió kopogókat gyártottuk itthon a gyerekekkel. Pontosítok: Apuci készítette velük ezeket a kis hangszereket. Egy kartondarabot félbehajtottak és mindkét oldalára ragasztottak fél-fé diót. Íme:
Hogy másnap reggel miért nem tetszett? Hát mert éjszaka egy idegen nálunk kereste a nyuszikáját. És ez most komoly!!!! Tehát a helyzet: Én a hálóban aludtam, Apuci pedig a tv előtt felejtette magát, így a kanapén feküdt. Ez a telefonja miatt fontos, ami egyszercsak zenélni kezdett és így én voltam az a szerencsés, aki felébredt rá és kezelnie kellett. Apuci minden mozzanatra más zenét állított be, így én csak simán lenyomtam, nem foglalkoztam vele, hogy ébrsesztő zene, sms zene, hívás zene, nem hagylak aludni zene stb. Lenyomtam. Újra csörög, ekkor már kicsit éberebben rátekintettem az okos telefonra (igen az, hagyjuk, mert ez egy másik történet) és látom, egy ismeretlen szám hívja a férjem. Felveszem. Egy férfihang volt és egyre csak azt kérdezgette: te vagy az? te vagy az?
Mi van? Téves. Letettem.
Újra csörög. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Újra felveszem. Tessék! erre újra mantrázza a csávó: te vagy az? te vagy az?
Én már totál felébredtem, nézem, hajnali fél 3 van!!! De erre már a férjem is ott állt mellettem és átvette a nemes feladatot. Ismét elcsodálkoztam, mennyire türelmes egy ember is ő. Én úgy elhajtottam volna a pcsába a hívót, mint a sicc. A végén mondjuk már röhögtem. Mert ezek derültek ki:
A pasi az ő Nyuszikáját hívta. A szám ugyanaz, csak a szolgáltató más. De a pasi a Nyuszika gombot nyomja (érted??? A nyuszika gombot!!). Végül a férjem türelmesen arra a következtetésre jutott a hívóval, hogy valaki átírhatta a számot a pasi telefonjában és tényleg tiszta nyugisan megbeszélte a fószerrel, hogy ki férhetett hozzá a telefonjához. Aztán végre aludhattunk. Míg reggel valaki el nem kezdett kopogni a diókkal a fülemtől 2 cm-re.
Hazafelé az oviból szoktuk Kópéval megváltani a világot, de erről már írtam, azt hiszem. Megkérdezte a minap, hogy ugye az 5-öt nem olyan könnyű elosztani. Nekem elkerekedett a szemem és már majdnem belefogtam a prím számok rejtelmeinek ecsetelésébe, mikor kiderült, a sajtos masnikról van szó és Kópé már megoldotta a saját rejtvényét. Egyet elfelezett. De, hogy a téma ne merüljön feledésbe, elővettünk otthon egy almát és osztottunk.
Mostanában csak a hagyományos őszi praktikákat toljuk. (gesztenyefigurák, levélképek, őszi versek stb.) Az oviban viszont csináltak néhány igazán különlegeset a gyerekek. Úgyhogy most más tollával fogok ékeskedni, nagyon jó ötlet almára:
A kukacot harmonika hajtással készítették. "Tiszta cuki"- Picúr szerint.
Van néhány lelkes olvasóm, az egyik a férjem. Megjegyezte egyrészt, hogy a nyári dolgainkról nem raktam fel semmit (igaz), másrészt az ő kreatív ötleteit sem rakom fel soha. Rögtön rácáfoltam, mert a kartonvárat is felraktam, de persze szeretnék a kedvében járni, ezért íme néhány zizi kép, amit ő készített a gyerekekkel.
Megszűnt a Szünidödő. Nem tátong hatalmas űr az életemben, nem kezdem sírva az asztalt csapkodni és előszedni a régi fotókat, mivel nem Budapesten nőttem fel, nem érintett a dolog. Most viszont elkezdtem nézelődni a neten, hogy mit is lehetne csinálni a nyári szünetben anélkül, hogy több ezer forintba kerülne. Így jutottam a Szünidödő nyomára. Tavalyi programokkal. Valószínűleg megszűnt. Azért összeszedtem néhány ingyenes programot, lehetőséget, helyszínt, amik érdekesek lehetnek a gyerekeknek.
Kérek mindenkit, akinek van még ötlete, küldje el!
Városliget:
KRESZ park
játszótér
szoborkiállítás a Városligeti-tavon
fotó:origo.hu
Közlekedési Múzeum (minden hónap utolsó vasárnapján ingyenes)
Szabadság tér interaktív szökőkút
Margitsziget állatkert
Művészetek Palotája melletti kilátó + a Nemzeti Színház előtti szökőkút (vagy csak díszmedence?)
Orzy-kert (Hangulatos kis tó, hatalmas park, játszótér. Az egyik fára kis házikót építettek, sajnos nem lehet felmenni, de megnézni érdemes. http://www.orczypark.hu/)
Kirándulás Normafára
Citadella
Természettudományi Múzeum (minden hónap első vasárnapján ingyenes)
Hadtörténeti Múzeum (a belépés ingyenes)
Ha már a Hadtörténeti múzeumba eljutottunk, akkor érdemes a várban is tenni egy sétát, gyönyörködni a kilátásban.
Tűzoltó Múzeum (?)
Mezőgazdasági Múzeum (meg kell érdeklődni, mikor ingyenes.)
Tavaly nyáron kertmoziba vittük Kópét. Imádta. Egy probléma volt. Amilyen jó buli nekünk a kertmozi, pont olyan jó buli a szúnyogonak is. Elképzeltem, ahogy közös piálásra invitálják egymást és csapatostól özönlenek a kertmoziban üldögélő nézők felé. Apuci keresztülhúzta a számításukat. Beültünk a kocsiba. Ez olyan kertmozi, ahol oldalt beállhatnak az autók és a rádión jön a mozi hangja is. Tehát beültünk. Kópénak így is nagyon tetszett a film, bár másnap azt mondta, legjobban az tetszett neki, hogy csillagos az ég. Puff. Tényleg, ő már többnyire alszik, mikor igazán csillagos az ég. Ha ezt tudjuk, nem kellett volna harcolni a szúnyogokkal, egyszerűen csak kiülhettünk volna a teraszra és meggyújtottunk volna egy riasztógyertyát.
A film egyébként aranyos volt. A sárkány és a kisfiú barátkozása a Kisherceg és a Rózsa barátságát idézte nekem.
Nagyiéknál nyaraltunk, hurrá itt a nyár. Minden nagyszerűen ment, kivéve az éjszakák. Azt gondoltam, egy hatalmas franciaágy elég lesz nekem és a két gyereknek (Apuci dolgozik, most nem jött). Miután lefeküdtünk és mindkét gyerek megkapta a meséjét, azt reméltem, alhatunk nyugodtan.
Első éjszaka: Én a szélén, hogy le ne guruljanak. Középen Kópé, a falnál Picúr. Hajnal 1 óra- Picúr tigrisugrással középre fúrja magát. Hajnal 2- a lábunknál alszik. Hajnal 3 ráfekszik Kópéra, aki így nem kap levegőt.
Második éjszaka: Én a szélén, hogy le ne guruljanak.Középen Picúr, a falnál Kópé. Éjfél- Picúr leesik az ágyról a lábamnál. Hajnal2- Helyet kell cserélni. Hajnal3- vissza kell cserélni. Ezen kisebb vita. Én majdnem leesek az ágyról, annyira kitúrnak.
Harmadik éjszaka: Én külön alszok. 10 perccel később mellettem áll Picúr és 5 cm-ről ellenőrzi, elaludtam-e. 5 perccel ezután megjelenik Kópé a kispárnájával és az egyszemélyes ágyon befúrja magát mellém, hogy neki mindegy, hol, de velem alszik. Mindenki visszahurcolkodik a franciaágyra. Az éjszaka további eseményeit nem taglalom, összefoglalva az első és második éjszaka történései tetszőleges sorrendben és megszámlálhatatlan gyakorisággal.
Negyedik éjszaka: Én külön alszok. Mindkét gyerek sivít, sír, agonizál, fenyegetőzik. Én vissza, szigorúan csak, míg elalszanak. És elmesélem nekik Sün Balázs (Csukás István) történetét. Ha nem menne át a mondanivaló, kihangsúlyozom nekik a végén, hogy most úgy érzem magam, mint Sün Balázs.
Elalszanak. Én visszakúszok az egyszemélyes ágyra. Hajnal 3- arra ébredek, hogy majd szétszakad a fejem és innentől reggel 7ig kiabálok a nagy fehér mikrofonba (=hányok), mert napszúrást kaptam a strandon.
