Megnéztük. Nagyon jó volt. Ezúton is köszönet Kópénak, hogy megszületett és így ilyen gyerekprogramokra járhatok. Sokkal lelkesebben tapsoltam a végén, mint az itt vállalható lenne.
A közeli művházban is vannak gyerekdarabok, de az amatőr színészek playback dalaival teletűzdelt hobby előadásoktól besokalltam. (Egyrészt playback, másrészt nem is tudták sokszor a szöveget és ezért a tátogás alatt elfordultak, eltakarták az arcukat. Kész. Úgy éreztem magam, mintha a Csillag születik első fordulós válogatásába csöppentem volna, ahol a "celeb lehetsz" vonzó szerep ígérete minden magában művészi hajlamot feltételező nyomorultat arra késztet, hogy színpadra álljon. Mindegy mivel, mindegy hogyan, csak fellépjünk.)
Így inkább továbbléptem:
Örkény István színház. A mesélő, a Sötétben Látó Tündér Pogány Judit, akit gyerekkoromtól imádok. (Pinokkió, Vuk, Szaffi...) És ez a darab...
Néha a színház teljes sötétségbe borult és a Tündér csak mesélt, hogy képzeld el te is, lásd te is a sötétben a kimondott szavakat. A díszlet is nagyszerű volt, meg a kellékek. A végén a sárkány pedig a hab a tortán. Kópé meg van győződve azóta is, hogy igazi.
A világító gyűrűt és a felkacagó fényt pedig még Apucinak sem meséltük el, mert az titok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése