A hétvégéket azért is szeretem, mert ilyenkor a férjem ágyba hozza a kávét. Most szombaton is ezt vártam. A kávé illata már bekúszott a hálószobába, mikor sikítozva megjelent a két porontyunk és beugrottak a dunnám alá. 4 hideg talp ragadt rám és hamarosan kiderült, mi is az oka az ÉN SZOMBAT REGGELI KÁVÉZÁSOM MEGHIÚSULÁSÁNAK!!!
Egy dongó repült be a nappaliba. Apuci, akit nevezhetünk ezentúl nyugodt szívvel HERO-nak (híró-hős) elkapta és a bogárlesőbe zárta, hogy a gyerekek meg tudják vizsgálni. A családom többi tagja örömujjongott, hogy itt a tavasz, én a látványtól is ideges lettem. A vizsgálat után természetesen kiengedték az erkélyen a betolakodót. Picúr pedig sírt, hogy elrepült darázska! Értitek??!! DarázsKA...Én meg visszahanyatlottam a párnára, és vártam a kávém.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
:o) Nálunk "csak" pókászás van apával, de a gyerek már tudja, hogy anya ilyenkor sikoltozva el.
gyáva humanoidok!
én szemébe kacagok póknak, és bármilyen bogárnak!
feltéve, hogy nem kezd el repülni.
bármitől ugyanis, ami repked, és nem szúnyog vagy légy, az idegösszeomlás szélére kerülök. Érzékenyebb pillanataimban a pillangó is ide sorolandó.
Piros! Ez dongó volt, szárnyakkal. Tehát repül! Most ez a kép lebeg a szemed előtt, gondolom, tönkretettem a napod :D.
az évem.
Megjegyzés küldése