Marék Veronika

Szeretem a beszélő neveket. Mert kitalálok mindenfélét arról, akihez tartozik. De Marék Veronikának nemcsak beszélő neve van, hanem sok-sok meséje, amik még most is le tudnak kötni annyira, hogy ne kelljen a nevén agyalnom. (Rögtön a "Marék Rozs" jut eszembe. Nem egy gyerekbarát történet. Bár az is igaz, a krimiben is egy gyerekvers segíti Miss Marple-t a megoldáshoz.)

Kópé szereti, ha úgy rajzolok neki, hogy ki kell találni, mi lesz belőle. Persze igyekszem ezt úgy megtenni, hogy ne jöjjön rá az első vonalakból, mi is lesz a végeredmény.

És itt jön a képbe Marék Veronika. A honlapján találtam néhány ilyen rajzolós játékot, amikhez mondóka is tartozik. Pl:
Paradicsom, paprika
Ropogós a zöldhagyma.
Nini! Van itt négy kis láb
Elszaladt a vacsorád!
(kisegér)

Márton napi lámpás felvonulás

November 11. Márton nap. Kópé ovija minden évben a templomkertben lámpás felvonulást szervez, hogy megemlékezzünk Szent Mártonról, a gyengék oltalmazójáról. Az ovisok a lámpásaikkal végigvonulnak a kerten (már sötétedik olyankor) aztán az óvónénik valamilyen formában előadják Szent Márton életét. Tavaly árnyjátékoztak, nagyon látványos volt.
Izgalmas a gyerekeknek, de a legjobban mégis a zsíroskenyér és tea tetszik nekik a végén.

A mi lámpásunk egy kis dunsztos üvegből készült. Egy ludat ragasztottunk rá decoupage festékkel.



Szent Márton legendája

Szent Márton a kora középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. 15 éves volt, amikor a császár rendeletére apja helyett kellett lovagi szolgálatba lépnie. Lovag korában történt, hogy Amiens városába kellett lovagolni kis csapatával. Hideg tél volt, a sűrű hóhullásban késő este érkeztek a város falaihoz. A kapuban egy koldus didergett. Márton nekiadta fél köpenyét.

Azon az éjszakán Márton különös álmot látott. Ott állt az Úr trónusánál, körül a fényes angyali sereg. Az Úr vállán Márton megpillantotta azt a fél köpenyt, amelyet az este adott a szegény koldusnak. Az Úr pedig így szólt:

- Tudd meg, Márton, ha bármi jót teszel a legkisebb testvéreddel is, azt mindig velem teszed.

Mikor Márton reggel felébredt, szilárd elhatározás született szívében:

- Nem akarok katona lenni, Jézus barátja vagyok. Nem kell a kard, a páncél, ami eddig védett. Nincs rá szükségem, mert tudom, hogy engem Jézus segít és erősít. Elmegyek és a szegényeket, árvákat, gyengéket fogom védeni.

Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől. Úgy gondolta, egyszerű remete életével tudja igazán szolgálni az Urat, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így "kénytelen volt" a püspökséget elvállalni.

Ettől kezdve Márton a nép szeretett és hűséges pásztora lett. Mindenki tisztelte és szerette. A Márton-napi lovaglás a köpenyét megosztó katonát idézi, a ludakkal történő ábrázolás a püspökség elől bujkáló szerzetes árulóira emlékeztet.

Rózsatündérek

(Forrás: Angry chiken)

Mamazon oldalán találtam ezt az aranyos megoldást. Ahogy ő is viccesen utal rá, nem volt itthon éppen rózsaszirmunk, főleg nem préselve. De az ötlet jó, úgy döntöttem megvalósítjuk. Már csak rózsaszirom kellett hozzá. Honnan is, honnan is...
A lopás bűn. Ugye. Isten szeme mindent lát, tehát akárhonnan csenek el szirmot, az előtte nem marad rejtve. Nosza, ne kelljen leskelődnie túlzottan, hazafelé a templomkerten át szoktunk jönni és kinéztem egy túlnyílt rózsát. És levettem (eufemizmus, hisz eltulajdonítottam) 4 db szirmot, valamint felszedtem a lehullottakat. Aztán a préselés és alkotás már nem is volt olyan izgalmas a fentiekhez képest. Nem tudom, mit szólna a Plébános úr, ha a fenti problémakört tálalnám neki.


A mi alkotásaink:

Téli fagyi

Fadzsi.- ez Picúr egyik kedvenc szava. És egy esős délután nem akarta abbahagyni és csak hajtogatta. Nem hatotta meg, hogy most nem olyan az idő, meg folyik az orrod, meg egyéb szülős cuccok. Nekem meg más dolgom is lett volna, így fogtam egy papírt (egy politikai szórólap volt egyébként) és beleraktam egy zoknigombócot. Ezzel szaladgált és játékból nyalogatta. Én meg legalább folytathattam a dolgom. Ezek szerint vannak olyanok, akiknek a politika jó szórakozás.

Óvodamúzeum

Néhány kép a már említett Óvodamúzeumból:

























És a legviccesebb kép, ilyen volt a régi óvodákban a wc :D:

Nyomozás egy mese után

Egyik előző bejegyzésemben már tettem említést arról, hogy nem is volt olyan egyszerű megtalálni a pillangós mesét. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív szokta mondogatni, hogy majd a szürke agysejtek megteszik helyettünk a nehéz munkát, mon ami. Koszi Hercule! De aztán igaza lett.
Azon gondolkodtam, hogy hol olvastam ezt a mesét. És akkor beugrott. Kb. 2 éve voltunk Martonvásáron a Brunszvik kastélyban és a parkjában. Gyönyörű hely, érdemes elmenni. (Ezért is rakom a programajánlók közé ezt a bejegyzést) Amit szintén nem szabad kihagyni, az a parkban található Óvodamúzeum. Ott volt kifüggesztve ez a kis mese, a hozzá tartozó kis drótszínházzal. Még szerencse, hogy lefényképeztem, így Kópénak is elmesélhettem.

gesztenyefigurák

Minden évben gyártunk Kippkoppot, Tipptoppot, meg a gyerekeiket Kipikopikat. (A mesében mindegyik gyereknek adtak neveket, csak már nem emlékszem pontosan. Meg lényegtelen is. Szerencsére Kópé nem szőrszálhasogató és megelégszik azzal, hogy ezek Kipikopik és kész.)

A mi gesztenyefáink már ledobálták magukról a gesztenyéik többségét, de azért sok alkotásunk született. Amilyen sokat gyártottunk, olyan kevés kép készült róluk. Ötleteket saját kútfőből és innen merítettünk.



Fotó: dietetikamindenkinek.hu

Néhány a mieinkből:

Süni


Katica

A katicát csak rajzoltuk, de R. a szomszédunk gyártott olyat, hogy fogpiszkálókat szúrkált a gesztenyébe és beletördelte, így keletkeztek a pöttyök.

Kukac

Makk Marci és Makk Marcsi

Erdőt jártunk, avart rugdostunk és felszedtünk jópár dolgot a földről. De nem jó a táskába rakni, nem jó zacskóba, vagy a gyerekek zsebébe tenni. Hogy miért nem, azt nekem sem sikerült kitalálnom még eddig, de akkora tapasztalatom már van, hogy tudtam kinek kell a kezében, zsebeiben, sapkájában hazahozni a szerzeményeket. Hát persze hogy nekem.

Hazahoztam és hadsereget gyártottunk. Mivel a makk kalapokat és makkokat már külön- külön szedtük fel, nem biztos, hogy a delikvens ruhadarabját sikerült hazacipelni, némelyik makkfiú fején lötyögött a kalap. Ezért kis gyurmagolyót raktunk a kalapba és makkembereket abba nyomtuk bele. Gyurmából készült a lábuk is, így meg tudtak állni.

Hamupipőke

Picúr kézműveskedése igen hamar a "mindent ledobok a földre" játékba fullad. Mivel nem akartam rohangálni a guruló diók, gesztenyék, babok és makkok után, inkább Hamupipőkéset játszottunk. Letettem három kistányért az asztalkájára és szét kellett válogatnia a terméseket. Na azért hamut nem szórtam a tálcájára.

Három pillangó

A mai bejegyzésem szóljon Viktóriának, aki annak ellenére, hogy nem írok már vagy...hagyjuk is mióta, minden nap rákattint az oldalra és türelmesen várja a folytatást. És csak kicsit noszogat.

Az egyik foglalkoztató füzetünk felidézett egy régi emlékemet. Egy mesét három pillangóról. Hogy a gyerek képben legyen majd én elmesélem neki. Hopp. Hogy is van? Van három pillangó, meg három tulipán. (Bravó anyuka, látjuk.) Szóval… Egy piros, egy fehér és egy…talán sárga. Nem színvak vagyok, hanem Kópénak kellett kiszínezni a képet a mesének megfelelően. Na ez így nem lesz jó. Anya el, internet be, google,”mese, három pillangó”. És számtalan oldalt kidobott a gép. De ez a mese nem az volt, amire én emlékeztem. Jékely Zoltán meséje szintén három pillangóról szól, de én úgy emlékeztem, nem ilyen szívtelenek a tulipánok, legalábbis az egyik beengedi az ázott lepkéket. Végül körülményesen, de megtaláltam a keresett verses mesét. Mivel az interneten nincs fenn (legalábbis én nem találtam), bemásolom, hátha másnak is hiányzik az életéből.

Peres Sándor: A három pillangó (1906)

Piros pillangó: Esik eső, csepereg,
Gyertek haza gyerekek!
Sárga pillangó: Esik eső, már szakad,
Mért nem szóltál hamarabb?
Fehér pillangó: Repüljünk egy kis házig,
Ott a ruhánk nem ázik!
Piros pillangó: Piros tuli, barátom,
Vizes már a kabátom,
Eressz be no, ha kérlek,
Hárman vagyunk testvérek!
Piros tulipán: Te bejöhetsz, piros vagy,
Többieknek kint tágasabb!
Piros pillangó: Kistestvérim, nem megyek,
Együtt ázom veletek!
Sárga pillangó: Sárga tuli, ha lehet,
Csupa víz a köpönyeg,
Nyisd ki házad, én kérlek,
Hárman vagyunk testvérek.
Sárga tulipán: Te vagy, te vagy a sárga?
No lépj be a szobámba!
Sárga pillangó: Kistestvérim, nem megyek,
Együtt ázom veletek!
Fehér pillangó: Fehér tuli, lásd te is,
Csupa víz az ingem is,
Szánj meg minket, ha kérlek,
Hárman vagyunk testvérek.
Fehér tulipán: Szeretem a vendéget,
Jöjjetek jó testvérek!
A kuckóra üljetek,
Száradjon az ingetek.
Egy kis mézet is adok,
No csak hamar, nyaljatok.