Ingyenes nyári programok gyerekeknek Budapesten

Megszűnt a Szünidödő. Nem tátong hatalmas űr az életemben, nem kezdem sírva az asztalt csapkodni és előszedni a régi fotókat, mivel nem Budapesten nőttem fel, nem érintett a dolog. Most viszont elkezdtem nézelődni a neten, hogy mit is lehetne csinálni a nyári szünetben anélkül, hogy több ezer forintba kerülne. Így jutottam a Szünidödő nyomára. Tavalyi programokkal. Valószínűleg megszűnt. Azért összeszedtem néhány ingyenes programot, lehetőséget, helyszínt, amik érdekesek lehetnek a gyerekeknek.
Kérek mindenkit, akinek van még ötlete, küldje el!

• Városliget: 

1. KRESZ park
2. játszótér
3. szoborkiállítás a Városligeti-tavon

fotó:origo.hu

• Közlekedési Múzeum (minden hónap utolsó vasárnapján ingyenes)
• Szabadság tér interaktív szökőkút 
• 
• Margitsziget állatkert
• Művészetek Palotája melletti kilátó + a Nemzeti Színház előtti szökőkút (vagy csak díszmedence?)
• Orzy-kert (Hangulatos kis tó, hatalmas park, játszótér. Az egyik fára kis házikót építettek, sajnos nem lehet felmenni, de megnézni érdemes. http://www.orczypark.hu/)
• Kirándulás Normafára
• Citadella
• Természettudományi Múzeum (minden hónap első vasárnapján ingyenes)
• Hadtörténeti Múzeum (a belépés ingyenes)
• Ha már a Hadtörténeti múzeumba eljutottunk, akkor érdemes a várban is tenni egy sétát, gyönyörködni a kilátásban.
• Tűzoltó Múzeum (?)
• Mezőgazdasági Múzeum (meg kell érdeklődni, mikor ingyenes.)
• Ezen a linken megtaláljátok az összes ingyenes múzeumot.
• Számtalan játszótér elérhető kis utazással.
• Érdemes érdeklődni a közeli könyvtárban is! (www.fszek.hu)
• Erdei tornapálya (http://www.parkerdo.hu/index.php?pg=news_1_326)

 Az otthoni kreatív tevékenységekről, játékokról tavaly már írtam egy listát, hamarosan felrakom a kiegészített verziót is.

Így neveld a sárkányodat!

Tavaly nyáron kertmoziba vittük Kópét. Imádta. Egy probléma volt. Amilyen jó buli nekünk a kertmozi, pont olyan jó buli a szúnyogonak is. Elképzeltem, ahogy közös piálásra invitálják egymást és csapatostól özönlenek a kertmoziban üldögélő nézők felé. Apuci keresztülhúzta a számításukat. Beültünk a kocsiba. Ez olyan kertmozi, ahol oldalt beállhatnak az autók és a rádión jön a mozi hangja is. Tehát beültünk. Kópénak így is nagyon tetszett a film, bár másnap azt mondta, legjobban az tetszett neki, hogy csillagos az ég. Puff. Tényleg, ő már többnyire alszik, mikor igazán csillagos az ég. Ha ezt tudjuk, nem kellett volna harcolni a szúnyogokkal, egyszerűen csak kiülhettünk volna a teraszra és meggyújtottunk volna egy riasztógyertyát.

A film egyébként aranyos volt. A sárkány és a kisfiú barátkozása a Kisherceg és a Rózsa barátságát idézte nekem.

Sün Balázs

Nagyiéknál nyaraltunk, hurrá itt a nyár. Minden nagyszerűen ment, kivéve az éjszakák. Azt gondoltam, egy hatalmas franciaágy elég lesz nekem és a két gyereknek (Apuci dolgozik, most nem jött). Miután lefeküdtünk és mindkét gyerek megkapta a meséjét, azt reméltem, alhatunk nyugodtan.
Első éjszaka: Én a szélén, hogy le ne guruljanak. Középen Kópé, a falnál Picúr. Hajnal 1 óra- Picúr tigrisugrással középre fúrja magát. Hajnal 2- a lábunknál alszik. Hajnal 3 ráfekszik Kópéra, aki így nem kap levegőt.
Második éjszaka: Én a szélén, hogy le ne guruljanak.Középen Picúr, a falnál Kópé. Éjfél- Picúr leesik az ágyról a lábamnál. Hajnal2- Helyet kell cserélni. Hajnal3- vissza kell cserélni. Ezen kisebb vita. Én majdnem leesek az ágyról, annyira kitúrnak.
Harmadik éjszaka: Én külön alszok. 10 perccel később mellettem áll Picúr és 5 cm-ről ellenőrzi, elaludtam-e. 5 perccel ezután megjelenik Kópé a kispárnájával és az egyszemélyes ágyon befúrja magát mellém, hogy neki mindegy, hol, de velem alszik. Mindenki visszahurcolkodik a franciaágyra. Az éjszaka további eseményeit nem taglalom, összefoglalva az első és második éjszaka történései tetszőleges sorrendben és megszámlálhatatlan gyakorisággal.

Negyedik éjszaka: Én külön alszok. Mindkét gyerek sivít, sír, agonizál, fenyegetőzik. Én vissza, szigorúan csak, míg elalszanak. És elmesélem nekik Sün Balázs (Csukás István) történetét. Ha nem menne át a mondanivaló, kihangsúlyozom nekik a végén, hogy most úgy érzem magam, mint Sün Balázs.

Elalszanak. Én visszakúszok az egyszemélyes ágyra. Hajnal 3- arra ébredek, hogy majd szétszakad a fejem és innentől reggel 7ig kiabálok a nagy fehér mikrofonba (=hányok), mert napszúrást kaptam a strandon.

A macskaherceg kilencedik élete (Gimesi Dóra – Tóth Eszter)

Ha én filmet nézek, vagy könyvet olvasok, megszűnik körülöttem a világ. Ezért a moziban sikítok, ha megijedek- ezen persze sokan röhögnek- , a könyveket néha le kell raknom az ölembe, hogy tudatosítsam, hol is vagyok. Nem meglepő ezek után, hogy sírok egy mesén.

Véletlenül-ha van egyáltalán ilyen- akadtam bele ebbe a mesébe. Simogatta a lelkem a történet, mert szegedi vagyok én is, ha becsukom a szemem, bár messze van, de érzem a Tisza illatát. A mesében szereplő Szentháromság utcában van a gimnázium, ahová jártam. A Boszorkány-szigetre mindig is féltem bemenni.

"Van egy város a Tisza partján.
Illetve a Tisza és a Maros partján.
Egészen pontosan a Tisza és a Maros szögletében.
Úgy is hívják furcsabeszédű lakói: Szöged.
Idegenek, felnőttek, gyüttmöntek szemének épp olyan, mint a többi: ugyanolyan emberek szállnak le nap, mint nap a pályaudvarán, zötyögnek villamosain, rohannak, sietnek, fontoskodnak az utcáin, anélkül, hogy tudnák, hova is érkeztek, hol is zötyögnek, hol is fontoskodnak valójában.
Ezek a felnőttek, idegenek és gyüttmöntek sohasem hallottak a Móravárosi Manók Titkos Társaságáról, például. Soha sem láttak még tarjáni tízemeletesben fájós lábú óriást. Soha nem vették komolyan a Boszorkány-sziget nagyon is beszédes nevét, nem lestek meg tiszavirágot, és fogalmuk sincs, miről pletykáltak egy kora márciusi hajnalon a hajdanvolt hölgyekből lett gesztenyefák."

Nyári naptár

Kópé már számolta a napokat, hogy mikor lesz a "hosszú szünet", most meg azt nézegeti, még mennyi van belőle. Van a falon egy Toy Storys naptár, de találtam színesebbet. Csináltunk is narancskarikás, esernyős limonádét. A naptár lapjai havonta tölthetőek le innen. 

julissamora.com

Gyereksziget 2011.

Ha nem utálnám a tömeget...
Ha nem utálnám a tömeget, akkor biztos, hogy már januárban bevésném a naptáramba ennek a programnak az időpontját. De utálom. Ezért eszembe se jutott tömörülni. Na, de apró pontocska vagyok én a világegyetemben ahhoz, hogy megmondjam, mi legyen.
Úgyhogy vidáman indultunk piknikezni és bicajozni a Hajógyári szigetre vasárnap. Leesett az állunk a hömpölygő tömeg  láttán. Apuci viszont jól átlátta a helyzetet. Szerinte a tömeg nem oszlik el a szigeten, mert mindenki a Gyereksziget rendezvényre jött. A rendezvény központjánál végeláthatatlan sorok a népszerűbb helyszíneknél. És igen, igaza lett (7 év, az 7 év- mondta. Szerintetek kijavítottam? :D). A sziget többi részén észre sem lehetett venni, hogy most gigarendezvény van. Szerencsére. Így pihentünk, labdáztunk, kavicsoztunk, bringáztunk, piknikeztünk, ahogy terveztük. Aztán fél 6kor odamerészkedtünk. Gond nélkül feljutottunk a Túrórudi kalózhajóra, aztán az  egyik ugrálóvárra is.

Ha valakit nem rémiszt el a tömeg, akkor mindenképpen érdemes kinézni. Rengeteg program és sok-sok élmény várja a gyerekeket. (koncertek, kézműveskedés, állatsimogató stb- jobb, ha átböngészitek a programokat itt.)

Beindultunk

http://ellencrimitrent.typepad.com/my_weblog/

Kópénak tegnap már nem volt ovi. Úgyhogy fagyit gyártottunk- összenyomkodott eperből, meg vanília pudingból-, és játszótereztünk, hőbörögtünk, hogy miért nincs strandidő, meg szétpakoltuk az összes fellelhető játékot a lakásban. Meg összevesztünk, meg kibékültünk, meg elpakoltunk, aztán építettünk várat. Néztük a növekedő paradicsomokat, locsoltunk, aztán kakukkfüvet és mentát ettünk és elnyaltuk a fagyit és hazajött Apuci. És nélkülem a család elment a TESCO-ba és én meg élveztem a csendet. Hosszú lesz a nyár.

Hajstúdió

A BKV járműveivel utazni nemcsak felemelő élmény, de akár tanulmányútnak sem utolsó. Tegnap útban hazafelé,-én kissé fásultan, Picúr annál élénkebben- felszállt a buszra egy fiatalember, akinek oldalt majdnem kopaszra volt nyírva a haja, fenn, a feje tetején egy 5cm-es sávban hosszabb volt. Picúr felkiáltott:- A bácsinak kikopott a haja!!
Ezek után itthon csak fésűvel tépte a babák haját, meg Kópé fejét simogatta. Szerintem nézte, mit lehetne kihozni belőle.

A, mint anyu

Már nagypályás anyáknapozónak tartom magam. Mosolyogtam is egy barátnőmön, akinek a fia most kiscsoportos és már előre majdnem sírt, ha az anyák napjára gondolt. Végülis én is sírtam az első évben. Meg a másodikban az anyák napján. Meg az évzárón. Meg akkor is, mikor megkaptam a Mikulás ünnepségről a felvételt (oda nem mehettek a szülők). De már túl vagyok a szentimentalizmuson.
Szóval mosolyogtam akkor is, mikor festettem a szempillám az ünnepség előtt. NEM vízálló festékkel, hisz nem úszni megyek, sírni meg ugye nem fogok.

Az ünnepség nagy vonalakban:
megérkezem
leülök egy kis székre, ahonnan jól látok. Látom a szekrényeket is, amire a gyerekek által készített portrék kerültek az anyukákról. Ó de szép vagyok a képen!
bejönnek a gyerekek: óóórgona ááága (Ó de szép)
kiosztják, a kis cetliket, amiken elolvashatjuk a saját gyerekünk miért gondolja azt, hogy az ő anyukája a legjobb a világon. Értitek! A legjobb!
És fel kellett olvasni. Vagyis kellett volna, mert én ott zokogtam karomban a fiammal. Lenke néni felolvasta helyettem.
aztán a vers- könnyek
helyreáll a lelki békém. Jönnek a játékok, a színezőset és táncolósat mi nyertük Kópéval. Úgy ropta a néptáncot, hogy majdnem sírtam.
Mondom, MAJDNEM! Elvégre nagypályás anyáknapozó vagyok.

Gólyák és békák

Kép:ujasag.allatvilag.net

Az oviból hazafelé általában megállunk játszani a templomkertben. Kópé megtanított egy kis játékot nekem és Picúrnak. (Utóbbi aztán inkább kavicsokat rakosgatott, így csak én maradtam a csapatban.) Ezt igazából sokkal többen kellene játszani. Egy gyerek a gólya a többi a béka. A többi most csak én voltam. Békaugrásban kell menekülni a gólya elől. Persze épp brekegve próbáltam eliszkolni, mikor jött a Plébános, így minden méltóságomat elvesztve rebegtem egy dicsértessék-et. Láttam, hogy röhög, hiába fordult el.

Tehát a játék:
Gólya:- Volt-e itt az úr?
Békák:- Volt.
-Vitt-e valakit?
-Vitt.
-Kit?
-Sárit és Katit.
-Sirattátok-e?
-Sirattuk.
-Hogy?
-Így, úgy, amúgy. Szentkirályi kuttykurutty.

Amint vége a felelgetésnek, a gólya féllábon ugrálva, megpróbál elkapni egy ugrándozó békát. Ha sikerült, a békából gólya lesz és már ketten próbálják elkapkodni az ugrálókat.
Mivel Picúr nem játszott, így mi csak szerepet cseréltünk.