2010. március 31., szerda
Leopold, a szatócs
Boltosat játszottunk Kópéval és Picúrral. Fel akartam kicsit dobni az eseményt, mert bár érdekes papucsokat, könyvet és zoknikat vásárolni Kópétól, azért kell a változatosság. Bemutatkoztam neki, hogy Brünhildának hívnak, a kislányom pedig Johanna. (Kópé ezt lefordította magában: Jóvanna!) Montam, van egy fiam is: Kázmér. Ettől Kópé lefagyott, zavarba jött (csak az érthetőség kedvéért: ezek mind kitalált nevek és Kópét is arra akartam ösztönözni, használja a fantáziáját.). Kérdeztem, őt hogy hívják. Még mindig zavarban megkért, segítsek neki. Mondtam, legyél Leopold. Tetszett neki. Rá is kapcsolt, mindent eladott nekem, vagy inkább rámsózott. Közben kérdezgettem, hol lakik. És akkor ráérzett a dolog ízére, kitalált különféle dolgokat:
Azt mesélte Gyerkén (?- a szerk.) lakik, ahol van folyó, a neve Barka. Van két gyereke, az egyik Virág Panni (már majdbnem Vidám! :D) a fia pedig Kos Balázs. Kérdeztem, ismeri-e a férjemet, azt mondta, igen, úgy hívják Aladércsücsök.
És mindeközben megvetetett velem 1 labdát, 2 törölközőt és 1 távirányítót. Úgy tűnik, ért az eladáshoz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
hogy fognak majd áttételesen örülni eme intenzív fantázia-tanfolyamnak az óvónénik, mikor először megy majd Kópé a tavaszolás után oviba, és előadja (ilyen-olyan valóságaránnyal) szünidei élményeit! :)
Megjegyzés küldése