Vannak pillanatok, amikor azt érzem "namostmáreléééég!". Ma is ezt éreztem a szétszórt játékok, puzzle darabok, babák, autók, macik és társaik láttán. Mondtam Kópénak, nem kell nekünk ennyi játék, nézzük át és adjuk oda olyan gyerekeknek, akiknek nincs ennyi játéka. Megdöbbentem, hogy helyeselt, sőt mondta, tényleg nem kell ennyi játék, alig férünk. Megkérdeztem, mitől válna meg. "Hát az összes babától. Kinek van szüksége ennyi babára?!"
Ja, értem. Aztán felhívtam a figyelmét, hogy esetleg a saját játékai közül kellene válogatni.
Még gyerekkoromban, ha anyunak volt ilyen "namostmáreléééég!" érzése, elmesélte diafilmről az Elveszett játékokat. Sajnos ez nincs már meg, de a netnek háta ráakadtam és el is meséltem Kópénak. Azóta pakol!!!
Ezen a
blogon számtalan diafilmet linkelt be a blogíró.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése