Három pillangó

A mai bejegyzésem szóljon Viktóriának, aki annak ellenére, hogy nem írok már vagy...hagyjuk is mióta, minden nap rákattint az oldalra és türelmesen várja a folytatást. És csak kicsit noszogat.

Az egyik foglalkoztató füzetünk felidézett egy régi emlékemet. Egy mesét három pillangóról. Hogy a gyerek képben legyen majd én elmesélem neki. Hopp. Hogy is van? Van három pillangó, meg három tulipán. (Bravó anyuka, látjuk.) Szóval… Egy piros, egy fehér és egy…talán sárga. Nem színvak vagyok, hanem Kópénak kellett kiszínezni a képet a mesének megfelelően. Na ez így nem lesz jó. Anya el, internet be, google,”mese, három pillangó”. És számtalan oldalt kidobott a gép. De ez a mese nem az volt, amire én emlékeztem. Jékely Zoltán meséje szintén három pillangóról szól, de én úgy emlékeztem, nem ilyen szívtelenek a tulipánok, legalábbis az egyik beengedi az ázott lepkéket. Végül körülményesen, de megtaláltam a keresett verses mesét. Mivel az interneten nincs fenn (legalábbis én nem találtam), bemásolom, hátha másnak is hiányzik az életéből.

Peres Sándor: A három pillangó (1906)

Piros pillangó: Esik eső, csepereg,
Gyertek haza gyerekek!
Sárga pillangó: Esik eső, már szakad,
Mért nem szóltál hamarabb?
Fehér pillangó: Repüljünk egy kis házig,
Ott a ruhánk nem ázik!
Piros pillangó: Piros tuli, barátom,
Vizes már a kabátom,
Eressz be no, ha kérlek,
Hárman vagyunk testvérek!
Piros tulipán: Te bejöhetsz, piros vagy,
Többieknek kint tágasabb!
Piros pillangó: Kistestvérim, nem megyek,
Együtt ázom veletek!
Sárga pillangó: Sárga tuli, ha lehet,
Csupa víz a köpönyeg,
Nyisd ki házad, én kérlek,
Hárman vagyunk testvérek.
Sárga tulipán: Te vagy, te vagy a sárga?
No lépj be a szobámba!
Sárga pillangó: Kistestvérim, nem megyek,
Együtt ázom veletek!
Fehér pillangó: Fehér tuli, lásd te is,
Csupa víz az ingem is,
Szánj meg minket, ha kérlek,
Hárman vagyunk testvérek.
Fehér tulipán: Szeretem a vendéget,
Jöjjetek jó testvérek!
A kuckóra üljetek,
Száradjon az ingetek.
Egy kis mézet is adok,
No csak hamar, nyaljatok.

Csillagok

"Augusztus 12-én éjszaka várható a Perseida meteorraj idei maximuma, de már a hét elején is érdemes figyelni a hullócsillagokat, különösen a késő éjszakai, hajnali órákban."

Aztán egy ismerős ezt írta:

"láttátok már a nemzetközi űrállomást?
másfél óránként kerüli meg a Földet, spuriznia kell, mert csak kb 360 km
magasságban, van, ami a geostacionárius pálya kb ezrede! eszméletlen látvány, repülőgépre vagy hullócsillagra emlékeztet, de a
repülőnél gyorsabb és fényesebb, és a legtöbb hullócsillagnál is
van egy oldal, ahol mindenféle infó elérhető róla, pl, hogy épp hol
tartózkodik, és ha az első sorban a configuration-nál a select from map-en
bejelölitek, hogy épp hol vagytok, táblázatban kiírja (az AllPasses
of the ISS-nél), hogy mikor vonul el az adott földrajzi pont felett,
milyen irányból, merre, és a látóhatár felett hány fokkal... érdemes minél
nagyobb, lehetőleg 40-50 fokosnál nagyobb átvonulást választani, ilyenkor
van közelebb, és ilyenkor fényesebb... "
Az oldal egyébként a www.heavens-above.com

És oké, oké én sem teljesen értettem a fent leírtakat, de a lényeg átjött. Mindenesetre sokat néztük nyáron az eget, de a fenti jelenségekkel nem találkoztunk.


És akkor végre azt is leírom, hogy jönnek ehhez a gyerekek.
Kópé: -Anya elmondjam, mit álmodtam?
Én:-Persze.
Kópé:- Egy hullócsillagról álmodtam!
Én: Tényleg? És mit kívántál?
(ekkor nagyra nyitotta a szemét.)
Kópé:- Semmit. Csak néztem.

A kis tudományos megfigyelői vénával megáldott kisfiam adott egy ötletet. Készítsünk hulló csillagot.
Először vastag kartonból kivágtam a csillagokat, aztán a gyerekek befestették sárgára. Cérnát fűztünk bele és felerősítettük egy fakanálra. Dobáltuk a csillagot és néztük, ahogy hullik. Aztán a gyerekek rohangáltak vele, hogy repüljön utánuk a csillag. Én magam is meglepődtem, milyen sokáig elvoltak vele.

Lemaradtam

fotó: http://kreativ-technikak.cikkezz.hu


Igyekeztem, igyekeztem, csak sosem értem ide. Elég rég nem írtam, de remélem, senkiben nem merült fel annak gyanúja, hogy a gyerekeimet beültettem egy székbe és ötlet híjján a falat néztük egész nyáron. Hát nem, nem a falat néztük. Sok mindent csináltunk, de be kellett látnom, mindenre nincs idő. Így a blog háttérbe szorult.

Azért leírok pár érdekességet, jövőre is jól jön az ötlet. Mert lesz nyár. (már várom :D)

Kavicsok és a tenger

A tengerparton Kópé kicsit megunta a kaviccsal kacsázást és ő nem egy vízicsirke, ki kellett találni valami érdekeset. Így pattant ki a fejemből a kagyló-szoknyás tündér.

Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy tündér. Ő őrizte az álmok kapuját Tündérországban. A kapun minden kisgyerek bemehet, aki elalszik éjszaka. A kapun túl csodálatos álmokat kapnak a jógyerekek. Ám a mi tündérünk két dolog miatt is szomorkodott. Egyrészt a gyerekek rá se hederítettek úgy szaladtak be az álmok közé, másrész nem volt neki neve. Nagyon szerette a kavicsokat, főleg a különlegeseket, de az ajtók őrzése miatt- őriznie kell, nehogy becsapódjanak- nem tudott eljutni a tengerhez.

Elhatároztuk Kópéval, hogy szedünk neki sok-sok színes kavicsot, hogy ne legyen szomorú, meg azért is, mert akkor csodálatos álmokat kapunk tőle. Szedtünk kagylókat is, hogy feldíszíthesse a szoknyáját. És végül a kavicsszedegetés, válogatás közben elgondolkoztunk, mi legyen a tündér neve. Pár perc hallgatás után én a Mullirú nevet gondoltam ki (A Moulin Rouge jutott eszembe egy vöröses kő miatt. Valahogy így.) De megszólalt Kópé:
- Az nem jó. Legyen inkább Kati néni!
(Azt hiszem én kicsit túlbonyolítom a dogokat.)

Az első vers

A nyaralás alatt tengerrel, nyárral kapcsolatos mondókákat tanítgattam a gyerekeknek:

Hullámzik a tenger, tutajon egy ember. Ez a tenger viharos, gyere ki te tutajos. Egy-kettő, egy-kettő, így evez az evező.

Egyszer volt egy ember,
szakálla volt kender.
Bikkfa tarisznyája,
égerfa csizmája.
Közel volt a tenger,
beleesett fejjel,
kiapadt a tenger,
kimászott az ember.

És közkívánatra körülbelül százszor énekeltem el a Tátikát:

Nem tátog a tátika,
Nincsen rajta pántlika,
Tévedés a tátogás tyúk tojásból strucc tojás.
Tátika a tóparton azt suttogja: Óh, pardon
Elnézést, hogy zavartam,
S tipeg tovább zavartan.

Aztán Picúr a maga másfél évével előállt az első kis versikéjével:
Hajó, hajó, hajó, ha
Hajó, hajó, hajó, ha
Hajó, hajó, hajó, hajó.

Állatkerti séta

A nagy melegben nekivágtunk az állatkerti programnak. Tavaly nyáron is elvittem a két gyereket, de az akkori túránk némileg különbözött a mostanitól. Kezdve azzal, hogy Picúr még igen picúr volt, nem volt gond vele. Akkor autóval közelítettük meg az objektumot és akkor nem volt ennyire meleg.



De távol álljon tőlem, hogy bárkit elrettentsek eme szórakozási lehetőségtől. Inkább ösztönzésnek szánom írásom. Tanulj más kárán és úgy könnyebb lesz. Személy szerint a következőket tetováltam pirossal az agyamba:
- Ne hidd el a gyereknek, hogy nem kakilni mielőtt elindultok! Kell neki. Tuti!!!! Legalábbis az állatkertben kelleni fog. De ne aggódj! :Ha így jársz, azért megoldható a probléma. Van gyerek wc is.
- Ne harangozz be előre a gyereknek túlzottan semmit! Pl ne mondd el 10-szer az odafelé vezető úton, milyen jó lesz a fókashow, meg a kisállat bemutató! (A fókák betegek voltak, a kisállatoknak meg túl nagy volt a meleg. Mindkettő elmaradt. Hogy a halakhoz miért nem lehetett lemenni azt nem tudom, de szerencsére azt előre nem is mondtam nekik)
- Soha ne menj a kecskék közé egy zacskónyi zoo csemegével! A kecskék nem jólnevelt állatok. Megtámadnak, rád ugranak, miközben a kicsi a fejed tetejére akar mászni, addig a nagy sokkot kap. De ne aggódj!: Végül ha neked nem is, egy kecskének lesz annyi esze, hogy kitépje a kezedből a zacskót, megoldva a problémát.
- Soha ne engedd be a gyereked a labirintusba, ha viszont szeretnéd látni! Ez az utolsó pirosbetűs tanulságom, hál istennek nem a saját esetem volt. (Más kárán is érdemes tanulni.) Mi épp kijöttünk a lepkeházból, megálltunk a labirintus mellett, ahonnan ez hallatszott ki:- Zselyke! Hol vagy?! Zselykeeee!- Itt vagyok (szólt egy kislány, közvetlen közelről)- Akkor maradj ott! Hallod!!! Maradj ott!!! Megpróbállak megkeresni!- Jó! Várlak! Aztán megpróbálunk kijutni is?

Kedvcsinálónak még néhány dolog: Felszereltek jópár hűsítő kaput. Nagyon jó érzés volt! Persze Kópé csuromvizes volt a végére, mert perceket töltött alatta. A 3D moziba eddig be se mentem, mert azt hittem, túl hosszúak a filmek. Hinni nem az állatkertben kell! 3 filmet játszanak, mindegyik kb 5 perces. Megéri.

Megszökött játékok

Vannak pillanatok, amikor azt érzem "namostmáreléééég!". Ma is ezt éreztem a szétszórt játékok, puzzle darabok, babák, autók, macik és társaik láttán. Mondtam Kópénak, nem kell nekünk ennyi játék, nézzük át és adjuk oda olyan gyerekeknek, akiknek nincs ennyi játéka. Megdöbbentem, hogy helyeselt, sőt mondta, tényleg nem kell ennyi játék, alig férünk. Megkérdeztem, mitől válna meg. "Hát az összes babától. Kinek van szüksége ennyi babára?!"
Ja, értem. Aztán felhívtam a figyelmét, hogy esetleg a saját játékai közül kellene válogatni.
Még gyerekkoromban, ha anyunak volt ilyen "namostmáreléééég!" érzése, elmesélte diafilmről az Elveszett játékokat. Sajnos ez nincs már meg, de a netnek háta ráakadtam és el is meséltem Kópénak. Azóta pakol!!!



Ezen a blogon számtalan diafilmet linkelt be a blogíró.

Meseország megelevenedik

Mint ahogy az előző bejegyzésemben már írtam, meséket is eljátszunk a gyerekekkel. Ahhoz, hogy működjön a rendszer, én, vagy egy másik anyuka részt veszünk a történetben és egyben rendezők is vagyunk. (Ide menj, oda menj, mondd ezt, mond azt, közben ezt csináld, azt csináld) Többnyire a legkevésbé népszerű szerepeket kapjuk mi, anyukák. Így lettem a múltkor a szépségét gyilkosság árán is megóvni kívánó, gonosz mostoha a Hófehérkéből.

A végén olyan jól eljátszottam, hogy szörnyethaltam attól, hogy Hófehérke feléledt, hogy a gyerekek odajöttek megnézni, mi van velem. Feküdtem a füvön, ők meg fölém hajoltak.

Halacskás fogócska

Mivel nem akartam már tizedszer is eljátszani a három kismalac meséjét a gyerekekkel (egyébként ez is jó ötlet: kiosztjuk a szerepeket és végigjátsszuk a mesét) utánanéztem, milyen népi játékokat lehetne még velük játszani a szabadban. Ez a halacskás nagy sikert aratott. Csak arra kellett figyelnem, hogy a leggyorsabb halacskákat kellett elkapnom az elején, mert, ha az 1-2 évesek fogják a kezem, akkor az életben nincs vége ennek a játéknak. Megtanítottam nekik ezt a verset is:

Hol lakik a halacska?
Lakása a tavacska,
tenger,folyó,kék patak
ott lakik a víz alatt.
Vízben alszik,vízben kel.
Vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
buborék a labdája.

A játék pedig:
A játék előtt kijelöljük a játékteret, hogy meddig lehet szaladni, és kiválasztjuk a fogót: ő a halász. (ez általában én vagyok...)A többiek a halak, ők szaladnak a halász elől, mert akit megfog, az is halász lesz. Ketten összefogott kézzel futnak tovább, majd a következő megfogott is csatlakozik hozzájuk. Ahogy hosszabbodik a lánc, könnyebb lesz, és az utolsó halakat már kényelmesen bekeríthetik és megfoghatják.

Jó pap holtig tanul

Mikor felvetettem, hogy keressünk magunknak színezni valót a neten, Kópé közel hajolt hozzám, hogy megsúgja, ő milyet szeretne. Megsúgta. Megkértem, súgja meg újra. Megsúgta. Én újra megkértem. És ez mehetett volna a végtelenségig, mert nem értettem. Kértem, súgja meg Apucinak. Ő se értette. Kértük, mondja meg hangosan, mert nem értjük. Megmondta. Így se értettük. Akkor tagoltan, mint a hülyéknek elismételte. Apuci megelégelte, megkért írjam be a google-ba, amit a gyerek mond. Én szkeptikus voltam, azt hittem, Kópé valamit félrehallott. De nem!!!! Létezik tűz bakugan. Állítólag az egyik gyerek az oviban mondta, játszanak ilyet. (mert ilyet itthon tuti nem lát a tv-ben) Elég vadnak tűnik. Aztán megnyitottam ezt az oldalt és innen lehetett választani. Számomra a Ben10 sem mond sokat (legalább már hallottam róla), onnan választott egy színezőt, Picúrnak pedig én választottam.