Megszökött játékok

Vannak pillanatok, amikor azt érzem "namostmáreléééég!". Ma is ezt éreztem a szétszórt játékok, puzzle darabok, babák, autók, macik és társaik láttán. Mondtam Kópénak, nem kell nekünk ennyi játék, nézzük át és adjuk oda olyan gyerekeknek, akiknek nincs ennyi játéka. Megdöbbentem, hogy helyeselt, sőt mondta, tényleg nem kell ennyi játék, alig férünk. Megkérdeztem, mitől válna meg. "Hát az összes babától. Kinek van szüksége ennyi babára?!"
Ja, értem. Aztán felhívtam a figyelmét, hogy esetleg a saját játékai közül kellene válogatni.
Még gyerekkoromban, ha anyunak volt ilyen "namostmáreléééég!" érzése, elmesélte diafilmről az Elveszett játékokat. Sajnos ez nincs már meg, de a netnek háta ráakadtam és el is meséltem Kópénak. Azóta pakol!!!



Ezen a blogon számtalan diafilmet linkelt be a blogíró.

Meseország megelevenedik

Mint ahogy az előző bejegyzésemben már írtam, meséket is eljátszunk a gyerekekkel. Ahhoz, hogy működjön a rendszer, én, vagy egy másik anyuka részt veszünk a történetben és egyben rendezők is vagyunk. (Ide menj, oda menj, mondd ezt, mond azt, közben ezt csináld, azt csináld) Többnyire a legkevésbé népszerű szerepeket kapjuk mi, anyukák. Így lettem a múltkor a szépségét gyilkosság árán is megóvni kívánó, gonosz mostoha a Hófehérkéből.

A végén olyan jól eljátszottam, hogy szörnyethaltam attól, hogy Hófehérke feléledt, hogy a gyerekek odajöttek megnézni, mi van velem. Feküdtem a füvön, ők meg fölém hajoltak.

Halacskás fogócska

Mivel nem akartam már tizedszer is eljátszani a három kismalac meséjét a gyerekekkel (egyébként ez is jó ötlet: kiosztjuk a szerepeket és végigjátsszuk a mesét) utánanéztem, milyen népi játékokat lehetne még velük játszani a szabadban. Ez a halacskás nagy sikert aratott. Csak arra kellett figyelnem, hogy a leggyorsabb halacskákat kellett elkapnom az elején, mert, ha az 1-2 évesek fogják a kezem, akkor az életben nincs vége ennek a játéknak. Megtanítottam nekik ezt a verset is:

Hol lakik a halacska?
Lakása a tavacska,
tenger,folyó,kék patak
ott lakik a víz alatt.
Vízben alszik,vízben kel.
Vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
buborék a labdája.

A játék pedig:
A játék előtt kijelöljük a játékteret, hogy meddig lehet szaladni, és kiválasztjuk a fogót: ő a halász. (ez általában én vagyok...)A többiek a halak, ők szaladnak a halász elől, mert akit megfog, az is halász lesz. Ketten összefogott kézzel futnak tovább, majd a következő megfogott is csatlakozik hozzájuk. Ahogy hosszabbodik a lánc, könnyebb lesz, és az utolsó halakat már kényelmesen bekeríthetik és megfoghatják.

Jó pap holtig tanul

Mikor felvetettem, hogy keressünk magunknak színezni valót a neten, Kópé közel hajolt hozzám, hogy megsúgja, ő milyet szeretne. Megsúgta. Megkértem, súgja meg újra. Megsúgta. Én újra megkértem. És ez mehetett volna a végtelenségig, mert nem értettem. Kértem, súgja meg Apucinak. Ő se értette. Kértük, mondja meg hangosan, mert nem értjük. Megmondta. Így se értettük. Akkor tagoltan, mint a hülyéknek elismételte. Apuci megelégelte, megkért írjam be a google-ba, amit a gyerek mond. Én szkeptikus voltam, azt hittem, Kópé valamit félrehallott. De nem!!!! Létezik tűz bakugan. Állítólag az egyik gyerek az oviban mondta, játszanak ilyet. (mert ilyet itthon tuti nem lát a tv-ben) Elég vadnak tűnik. Aztán megnyitottam ezt az oldalt és innen lehetett választani. Számomra a Ben10 sem mond sokat (legalább már hallottam róla), onnan választott egy színezőt, Picúrnak pedig én választottam.

Hol laknak az állatok?

Anya van kedved játszani velünk?
Na lássuk csak! Játsszunk állatkerteset!
(Erre több anyuka felnevetett. Nyilván az otthoni események befolyásolták nevetésüket. Nyilván nekem is eszembe jutott egy-egy eset.)
Lerajzoltam krétával két nagy kört a járdára. Az egyik lett az állatkert, a másik pedig a tanya. Mondtam egy állatnevet, a gyerekeknek pedig el kellett dönteni, hol él. Ha eldöntötték, abba a karikába kellett beállniuk.
Oroszlán, zsiráf, tyúk, fóka, disznó, liba stb.
Az egyik anyuka rögtön felhívta a figyelmem, hogy az oroszlán azért nem az állatkertben él + az állatkertben is vannak háziállatok. Hát igen. Igaza van, de 3-4 éveseknek (+ kapcsolódó tömeg= az 1-2 éves kistesók) nehéz lett volna, ha lerajzolom a kontinenseket és úgy kellett volna lavírozniuk. Mondjuk iskolás gyerekeknek, akik már tanultak ilyesmit, nem rossz ötlet úgy játszani. Az állatkerti háziállatokra meg nem kérdezett rá egyik gyerek sem- azt úgy védtem volna ki, hogy az állatkertnek az a része nem számít, és kész. De nem szóltak, csak szaladgáltak egyik karikától a másikig.

Fotó:danubiusmagazin.hu

Komámasszony, hol az olló?

Szintén több gyerekkel lehet ezt játszani. Olyan helyet érdemes kiválasztani, ahol annyi fa van, ahány gyerek. Mivel még kicsik a gyerekek én is játszani szoktam, hogy kicsit segítsek nekik. Felteszem a kérdést:
-Komámasszony, hol az olló? (és tapsolok egyet. A tapsra minden gyereknek új fát kell keresnie, közben én megpróbálok elkapni egy gyereket. Ha sikerül, ő lesz a kérdező.)

Mi a suliban úgy játszottuk, hogy a kédéssel egy fához állóhoz mentünk, ő rámutatott valakire. A kérdezőnek oda kellett mennie és attól kellett ugyanezt megkérdeznie. Közben pedig a játékosok folyamatosan fát cseréltek. A kérdezőnek leleményesen figyelnie kellett és megpróbálnia megkaparintania egy fát. A fa nélkül maradónak kell keresnie tovább azt a bizonyos ollót.

És ennél a játéknál megint eszembe jut, honnan alakulhatott ki. Valami szerencsétlen ember a szomszédain, rokonain keresi az ollóját, de azok csak egymásra mutogatnak, és ha nem figyel oda a háta mögött még ki is cselezik. Még jó, hogy megőrizzük az ilyen hagyományokat :D.

Gyertek haza ludaim

Fotó: biokontroll.hu

Ezt a kis játékot akkor szoktuk játszani, ha több kisgyerek összegyűlik a füvön. Kópé egyik kis barátja Á. igazi kis színész. Szereti ő játszani a farkast és olyankor teljesen beleéli magát a szerepbe, mosakszik, leskelődik a ludak után. A múltkor rá is szólt a ludakra, nem jól tartják a szárnyaikat. Én vagy egy másik anyuka szoktunk lenni a lúdanyók.

-Gyertek haza ludaim!
-Nem jövünk.
-Miért nem jöttök?
-Félünk!
-Mitől féltek?
-Farkastól.
-Hol a farkas?
-Bokorban.
-Mit csinál?
-Mosdik.
-Miben mosdik?
-Arany medencében.
-Mibe törölközik?
-Kiscica farkába.
-Most gyertek, gyertek, gyertek!
Errre a kisludak odaszaladnak a nagylúdhoz, a farkas pedig megpróbál egyet elkapni közülük. Ha sikerül, az lesz a farkas a következő körben.

Ehető?

Arra már elég korán megtanítottam Kópét (és jelenleg folyamatban van a téma Picúrnál is), hogy nem lehet megenni akármit, amit találunk, még akkor sem, ha az nagyon hasonlít valamire, ami ehető. Magyarul: nem szabad megenni bogyókat, füveket stb, csak, ha én megengedem.
Az erkélyen minden nyáron fűszernövényeket termesztek, amiket nagy élvezettel kóstolgatnak a gyerekek. (Anya ehető a slidling?- snidling a szerk.) Apuci nem állt meg a bazsalikom, kakukkfű, oregano és egyéb fűszernövények termesztésénél. Ő paradicsomot, retket és spenótot akart, ja meg répát. Hogy teljes legyen a kép 2négyzetméternyi erkélyünk van. De miért is kellene nekem ezért vitatkozni, vagy lázadozni. Megegyeztünk, maximum mekkora lehet az ő kertje és onnantól rá volt bízva a téma.
Azóta Kópéval ápolgatják a kis kertet. Locsolnak és lesik, hogy nőnek a finomságok. És minden második kérdés: és ez ehető?
(Remélem! Ha összeszámoljuk, mennyibe került a láda, a föld, a palánták, abból már egy biokertész hetente házhoz szállítaná a termékeket, de ez legalább a miénk.)

Bogarak

Bogyó és Babóca nagy rajongói voltunk/vagyunk. De Kópénak ezek a mesék sokszor már túl rövidek és én is úgy gondoltam, ideje továbblépni meseország ösvényein. Hosszabb meséket választok mostanában, amiknek nincs minden mozzanata lerajzolva. Szerintem így jobban fejlődik a képzelőerő. Ismér Lázár Ervin jutott eszembe, ki is vettem a Manógyárat, de mellette ráakadtam a lenti könyvre, ami Lázár Zsófia és Lázár Ervin neve alatt jelent meg. (A nagy meseíró lánya, apja nyomdokaiba lépett.) Tetszenek a kis szereplők, a Szivárványos, a Csillagszemű, Sakti-Bakti a varázsló katica meg a szeméthasznosító bogarkák. Vicces, érdekes kis történetek. Szerencsére van második rész is, így sokáig nem lesz kérdés, mit meséljek este.

A homokvár téglái

Amikor a nyári homokvár építést is felvettem a szünidős listámra, akkor még nem is sejtettem, hogy Kópé igazi várat akar majd építeni. Az IKEA-ban akadtam rá (pontosabban a barátnőm vette észre, hogy nehogy learassam az babérokat:) erre a téglakészítő szettre. Igaz kispasis játék. Gyártjuk a téglákat és "igazi erőd lesz katonáknak"- ahogy Kópé fogalmazott.