Koszorú fonás

Apucinak van biciklije, nekem nincs. Így a hétvégi kirándulásunkra kölcsönöztünk egyet nekem, felcsatoltuk a másik mellé a kocsi hátuljára és irány Visegrád. Nálunk semmi sem egyszerű, főleg, ha a képletben én is szerepelek. Nem vagyok elég edzett. Hegynek felfelé, mögöttem Picúrral csak pár száz métert sikerült megtenni. És feladtam. De kiderült, az én kölcsönzött bicajom városi canga és nincs is annyi fokozat rajta, mint Apucién. Kipróbáltam, azt tényleg könnyebb volt tekerni, de az meg egy férfibicaj. Feladtam. Visszafordultunk és nagy vagányan legurultunk a központig. Csak a féket kellett húzni. Az ment. Ott a nagy túra jutalmaként fagyiztunk, sütiztünk, kávéztunk. Később Apuci Picúrral visszatekert fel a hegyre, hogy aztán a kocsival jöjjön értünk.

Sütött a nap, időnk is volt, így koszorút fontunk Kópéval. Ő szállította a virágokat, én meg fontam. Sok Pitypang is virított mindenfelé, de nekem ezek jobban tetszettek. Itt leírtam, hogyan is csináltam.





Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú?
Azért vagyok szomorú, mert a nevem koszorú.