Marbushka játékok

Nehéz gazán jó játékot venni a gyerekeknek. Kreatív is legyen, érdekes, igényes stb.
Egy interjút olvastam a Meseutcán, így jutottam el a Marbushka játékokig. Eldöntöttem, innen választunk majd magunknak (Vagy legyek őszinte? Magamnak. Na jó, engedem a gyerekeket is játszani vele.)

Képek: marbushka.com

Farsangi jelmezek

-Kópé mi akarsz lenni a farsangon?
-Függöny.
-Függöny?
-Vagy babakocsi.
-Akkor rakjuk be a Maszkabál dvd-t!

Kis beszélgetés után, amit itt nem részleteznék, megegyeztünk, szakács lesz. Aztán, hogy bonyolítsam a dolgokat, beszereztem egy pók jelmezt. Sokkal jobb, mint a szakács. Szerencsére ezt nemcsak én, Kópé is így gondolta- nem beszélve arról, hogy nem kell semmit varrnom.
Másnap ovi után közölte Kópé, nem lehet pók, mert az nem szerepel egyik magyar népmesében sem. Ezt az óvónő meg is erősítette. Ebben az évben témája van a farsangnak.
Aki kicsit is ismer, tudja, engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjam a dolgokat. Így a lehető legkézenfekvőbb megoldást választottam: google, "pók magyar népmese". És kidobta Erdélyi János gyűjteményét, amit 1855-ben a híres Heckenast nyomdában nyomtattak. Az egyik mesében kulcsszereplő egy pók. "Nyomtatás"
És olyan büszke voltam magamra.

Kópé! Felolvasta óvónéni a pókos mesét?
Igen.
A többiek milyen jelmezt választottak?
Sárkány, tündér, cowboy, nyalóka.
Vá-vá-vááárj! Cowboy??? NYALÓÓÓKAAA??? Azok melyik magyar népmesében voltak?
Az óvónénik meggondolták magukat, nem muszáj népmese szereplőnek öltözni.

Két ötletes tavalyi jelmezt említenék azoknak, akik otthon készíthető dolgokban gondolkodnak:

KÉMÉNYSEPRŐ
Fekete nadrág, póló - kis fekete zakóval. Az egyik kezében feketére festett üvegmosó kefe volt a kisfiúnak és természetesen az arca is maszatos volt.

BÚVÁR
búvárszemüveg +
papírból békatalp, gumival erősítették a kisfiú bokájára !
Hátán egy műanyag palack, amit alufóliával vontak be, két gumival keresztben erősítették fel. Az oxigén palackból egy csövön keresztül lehetett levegőt venni. (arra már nem emlékszem, milyen volt a csutora)

Rajztanfolyam 2.

Szinte az első dolog, amire rátaláltam, ez volt:

Ilyen egyszerű!
Aztán azért tovább keresgéltem.
Találtam, "hogyan rajzoljunk leoprárdot!!!" :D

Ezen az oldalon regisztráció után a következő magazinok tölthetőek le:

Hogyan rajzoljunk épületeket
Hogyan rajzoljunk járműveket
Hogyan rajzoljunk kutyákat
Hogyan rajzoljunk mesebeli lényeket
Hogyan rajzoljunk növényeket

Ezen pedig a következők:

Hogyan rajzoljunk növényeket
Hogyan rajzoljunk otthoni dolgokat
Hogyan rajzoljunk vadon élő állatokat (ebben lesz a leopárd!)

Holnap elkezdem felrakni a saját füzeteinket is, amit gyerekek is könnyebben követhetnek.

Rajztanfolyam 1.

Vendégségben jártunk, a gyerekek rajzolni kezdtek, majd engem is bevontak. Rajzoltam, amit kértek, vagy inkább, amit tudtam.
A mini sokadalom felkeltette Kópé érdeklődését is. Tetszett neki a szituáció, hogy az anyukáját ilyen „sokan” figyelik, de aztán hamar rájött, mégsem jó az, ha más gyerekeket szórakoztatok és nem őt. Kezembe adott egy másik ceruzát, rajzoljak mostmár neki. Természetesen szívesen rajzoltam neki is.

Először karikákat kért, majd egy nyulat, majd egy oroszlánt. Ezen a ponton még
nem tudott megfogni, mert már megtanultam oroszlánt rajzolni egy korábbi esetből tanulva.
Megdicsért, vagyis inkább csak annyit mondott: Jó.
És itt követtem el azt a hibát, hogy megkérdeztem, rajzoljak-e még valamit. A válasz igen
volt, a feladat pedig: - Akkor most rajzolj anya egy leopárdot!
Bár megpróbáltam, fel kellett adnom. Mondtam neki, nem tudok leopárdot rajzolni.
-És gepárdot?
-Azt sem.
-És jaguárt?
-Azt sem.
-Na akkor ezt a rajzolást inkább hagyjuk. - és a legokészlet felé vette az irányt.
Gondolatban feljegyeztem magamnak, hogy egyrészt nézzek utána, a 3 fenti állat közt
mi a különbség (Szégyen, nem szégyen, csak gyanítom, hogy a foltok másmilyenek.),
másrészt valahogy le is kellene tudni rajzolni, nehogy a későbbiekben újra megbukjak egy
számonkérésen.

A neten is keresgéltem, de végül a saját könyvespolcunkon találtam meg a megoldást. Több rajzoktató munkafüzetünk van (Még a húgomé volt mind), amiből gyerekek tanulhatnak rajzolni. Gyakorlok, és be is szkennelem, hátha más is nekiállna. Csak leopárd nincs benne, meg gepárd és jaguár...

Balázsolás

Ez a a poszt is olyan, hogy biztos lesz, aki azt mondja: Jókor szólsz!
Fel is jegyeztem magamnak, hogy máskor ELŐRE! Aztán a feljegyzésről remélem, nem az úttörő múltam jut majd eszembe.

Az ovisok minden évben Balázs napkor átmennek a templomba, ahol Balázs-áldást kapnak. Szent Balázs több gyógyítást vitt véghez. Egyszer egy gyereket 2 égő gyertyát keresztalakban a gyerek álla alá tartva mentett meg, aki a torkában akadt halszálka miatt fuldoklott.
Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben mindenféle torokbaj esetén Szent Balázs segítségét kérték az emberek. (Elég Babits Mihályra gondolni.)

Kópé lelkesen jött haza és két szülinapi gyertya segítségével balázsoltuk a babákat, macikat, amiket Picúr aggódva szállított a "dottóbácsi"-hoz.

Mindig a napján, azaz február 3-án és az azt követő vasárnapon osztják ezt az áldást a templomban. (Nemcsak gyerekeknek.)
Én azért adom a vitamint is, biztos, ami biztos.

Tapassz a csempére!

Nem engem, hanem ezeket a kis figurákat! Egy újszülöttnek minden vicc új= fellelkesedve ajánlottam két barátnőmnek is, hogy ilyet mindenképp vegyenek a gyereknek, mert mennyire nagyszerű, meg, kreatív, meg színes, meg...amire kedvesen mosolyogva közölték, nekik már rég van. Szóval előfordulhat, hogy már van a kedves olvasónak, mindenesetre ajánlom, ha még nincs. ;)

Amíg meg nem kaptuk, kevés olyan játék volt, amivel mindkét gyerkőc szívesen játszott. Főleg, hogy akkor Picúr még csak másfél éves volt (Kópé pedig 4,5). De bejött! Semmi mást nem kell tenni, csak beszórni a vízbe, majd felrakosgatni a csempére. Nyilvánvalóan Kópé már egész jó kis városrészeket épített, Picúr pedig csak pakolta, pakolta a csempére a darabokat. Azóta már ott tart, hogy a kis embergyerekeket mosdatja, meg altatja. Úgy tűnik, nem városépítész lesz a lelkem.

Óz, a nagy varázsló

Hétvégén reggel lehet mesét nézni, aztán átmegyünk diktátorba. Nincs tv és kész. Nem kell igazán diktátorkodni, mert ha van helyette program, játék, elfoglaltság, akkor észre sem veszik. Ma Kópé legózott, Picúr pedig a mágnestáblára pakolta fel a figurákat, míg én háttér szórakoztatásként zenét akartam bekapcsolni nekik.

A cd-re, amit tavaly kaptam egy barátnőmtől, a zenéken kívül meséket is felmásolt nekem. Eddig valahogy nem hallgattuk meg ezeket. Beléptem a mesék könyvtárába és megláttam a kedvencemet, Óz, a csodák csodája. Elkezdtük hallgatni és még könny is szökött a szemembe. Gyerekkoromban 2 kazettán volt meg nekem ez a mese és rongyosra hallgattam. Innen az első részt , innen pedig a második részt lehet letölteni, ha valakit még érdekel.

A múltkor még a könyvtárból is kivettem, hogy újra elolvassam, de ez a mesejáték számomra az igazi. "Mindig a sárga úúúton, mindig a sárga téééglán...."

A sötétben látó tündér

Kicsit tartottam tőle, hogy Kópé mit szól ehhez a könyvhöz. Elég hosszú és úgy terveztem, több részletben mesélem majd el neki. Az eddigi meséink egy estések voltak. Kópé megoldotta egy huszárvágással: meséld el egyszerre anya!
Így a karácsonyfa alatt jó háromnegyed órán át meséltem. És imádtam és imádták. Még Picúr is figyelmesen hallgatta- na nem végig, de érdekelte.

Az Örkény Színházban megy ez a gyerekdarab. Már alig várom. Na igen, be kell vallanom, én is rajongó lettem.

Lufihasznosítás

Még tegnap is találtam egy kósza lufit. Valahogy sikerült megbújnia az egyik ágy mögött. De nem menekült, újrahasznosítottuk.

4 egyforma hosszúságú madzagot ragasztottunk rá vastag celluxszal. A madzagokat egy műanyag kis tálhoz erősítettük és be is vontunk barna csomagolópapírral. Papírszalagot ragasztottunk a lufira körbe és indul is a kirándulás a levegőben. A tetejére is ragasztottunk madzagot és egy csipesszel a lámpához erősítettem.

Mostmár csak azt kell eldönteni, kinek a plüssjátéka utazzon. Ez nehezebb lesz, mint a munka volt...

Szülinapi zsúr és farsangi jelmez

Tegnap megtartottuk Picúr zsúrját. Diafilmet vetítettem, lufit hajtogattam, aztán lepkefogót is játszottak a gyerekek- sajnos az elefánt eléggé göthösen fújta a levegőt, így a lepkék nem tudtak rendesen kirepülni. A torta jól sikerült, marcipánból készítettem egy kis képet rá. Kinyújtottam a marcipánt és kiszúró formákkal csináltam a figurákat díszítésnek.
A buli végén ismét lufihalmok okoztak fejtörést. Mit is kezdjek velük? Durrantsam ki? (sikítás mindenfelől) Egyszer már csináltunk lufiarcokat, most inkább összekötöztem őket. Így sokkal érdekesebb labdázni velük. És megállapítottam, ha a fejemre erősítem egy sállal, máris kész a jelmezem, ha be kellene öltözni ismét az ovisfarsangon a szülőknek is. Nem, erről nem készült kép! Sőt megnéztem magam, és megállapítottam, nem csinálok magamból ekkora hülyét. Ha visszagondolok rá, máris röhögnöm kell magamon.