Óz, a nagy varázsló- újra...és újra

Nagy felfedezésem óta (letöltöttem a mesejátékot) jártunk a könyvtárban és nagyot gondoltam. A képeskönyvek világából továbbevickélünk, így kivettem az Óz, a nagy varázslót (Frank Baum). Estéről, estére nyomonkövettük Dorothy-t és bandáját a csodabirodalomban. Kópé imádta, Picúr pedig egy "ne ÓÓÓÓz-t" felkiáltással adott hangot nemtetszésének, ugyanis kép nélkül neki még ez nem az igazi. Így neki mostanában inkább Apuci mesél esténként (főleg Boribont), én meg Kópé pedig izgatottan vártuk, hogyan kerül haza Kansas-be Dorothy és Toto, hogyan kap agyvelőt a Madárijesztő, szívet a Bádogember és bátorságot a gyáva Oroszlán.
A legérdekesebb a Bádog Favágó volt, aki mindig pityereg és ezért berozsdásodik. Nem is élhetünk nélküle:

Egy papírhengert feldaraboltam (alufólia volt korábban rajta). Madzagot kötöttem minden darabra és celluxszal felragasztottuk egy konzervdobozra. Aztán a papírhengereket bevontuk alufóliával. Kópé rajzolt arcot, cicit és köldököt. A cici felvetésnél közbevetettem, hogy a favágó fiú. Erre Kópé leugrott a székről, felhúzta a pólóját és biztosított, hogy a fiúknak is van cicijük. Én kérek elnézést.

Tavaszi zsongás

A hétvégéket azért is szeretem, mert ilyenkor a férjem ágyba hozza a kávét. Most szombaton is ezt vártam. A kávé illata már bekúszott a hálószobába, mikor sikítozva megjelent a két porontyunk és beugrottak a dunnám alá. 4 hideg talp ragadt rám és hamarosan kiderült, mi is az oka az ÉN SZOMBAT REGGELI KÁVÉZÁSOM MEGHIÚSULÁSÁNAK!!!
Egy dongó repült be a nappaliba. Apuci, akit nevezhetünk ezentúl nyugodt szívvel HERO-nak (híró-hős) elkapta és a bogárlesőbe zárta, hogy a gyerekek meg tudják vizsgálni. A családom többi tagja örömujjongott, hogy itt a tavasz, én a látványtól is ideges lettem. A vizsgálat után természetesen kiengedték az erkélyen a betolakodót. Picúr pedig sírt, hogy elrepült darázska! Értitek??!! DarázsKA...Én meg visszahanyatlottam a párnára, és vártam a kávém.

A sötétben látó tündér

(Kép: orkenyszinhaz.hu)

Megnéztük. Nagyon jó volt. Ezúton is köszönet Kópénak, hogy megszületett és így ilyen gyerekprogramokra járhatok. Sokkal lelkesebben tapsoltam a végén, mint az itt vállalható lenne.

A közeli művházban is vannak gyerekdarabok, de az amatőr színészek playback dalaival teletűzdelt hobby előadásoktól besokalltam. (Egyrészt playback, másrészt nem is tudták sokszor a szöveget és ezért a tátogás alatt elfordultak, eltakarták az arcukat. Kész. Úgy éreztem magam, mintha a Csillag születik első fordulós válogatásába csöppentem volna, ahol a "celeb lehetsz" vonzó szerep ígérete minden magában művészi hajlamot feltételező nyomorultat arra késztet, hogy színpadra álljon. Mindegy mivel, mindegy hogyan, csak fellépjünk.)

Így inkább továbbléptem:
Örkény István színház. A mesélő, a Sötétben Látó Tündér Pogány Judit, akit gyerekkoromtól imádok. (Pinokkió, Vuk, Szaffi...) És ez a darab...
Néha a színház teljes sötétségbe borult és a Tündér csak mesélt, hogy képzeld el te is, lásd te is a sötétben a kimondott szavakat. A díszlet is nagyszerű volt, meg a kellékek. A végén a sárkány pedig a hab a tortán. Kópé meg van győződve azóta is, hogy igazi.

A világító gyűrűt és a felkacagó fényt pedig még Apucinak sem meséltük el, mert az titok.

Boldog apák napját!

Mi ezen a napon (Szent József napján) ünnepeljük az apák napját! Felköszöntjük Apucit és a Papát. Nem veszünk nekik virágot, inkább sütünk sütit, azt jobban értékelik.

Ez a vers szerepel Kópé apák napi meghívójában (eredetileg "édesanyám" van a versben, így átírva az apukáknak szól):

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem
az édesapámat!
Amíg Ő véd engem,
nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó
áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal
dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke
csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem
az édesapámat!

Hóvirág

Még pár napig láthatóak a tavasz hírnökei, a hóvirágok. Az alcsútdobozi arborétumban hóvirágszőnyegben lehet gyönyörködni.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.

Ám tél után , egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!

Tavasznaptár

Néhány napja az óvodába vezető úton szembejött velünk egy kisfiú és azt kiabálta: -Tűnjön a tél! Jöjjön a tavasz!
Az anyukája zavartan mosolygott és azt mondta, a kisfia már szeretné, ha tavasz lenne.
Mondjuk ezt magamtól is kitaláltam. De az igaz, a kisfiú kikiabálta azt, ami már nekem is nagy vágyam. Tűnjön a tél! Jöjjön a tavasz!
Azt hallottam, 10 nap múlva itt a tavasz. 10 nap, ennyit még hajlandó vagyok várni. Ezért készítettünk egy tavaszváró naptárt! Az mégis csendesebb elfoglaltság. Én csak a rácsokat rajzoltam fel a többit Kópé alkotta.

És 10 krókuszunk is virít már, mind lila.
Ha ez sem segít, 10 nap múlva én is úgy fogok kiabálni, mint a kisfiú.

Adele Enersen baba álmok

Adele Enersen egy Helsinkiben élő számítástechnikai programozó, aki a kisbabájával otthon töltött időszak alatt új hobbyt talált magának. Megpróbálja ábrázolni gyermekének álmait.
Minden délutáni alváskor újabb és újabb varázs-világot kreál a mélyen alvó kisbaba köré. Nemcsak alvós képek készülnek (itt a blogja), úgy tűnik a kisasszonynak is tetszik a játék.

Az első kép a kedvencem, lehet, hogy azért, mert ezt a mesét nagyon szeretem.

Kartonból várat 2.

A világ legegyszerűbben elkészíthető kartonvára. Könnyen vagdalkozom a "leg"-gel, mert itthon sem voltam. Így tényleg a legegyszerűbb. :D

Csak kivágták a 4 oldalát a várnak, a várfokokat bevagdosással és behajtással készítették. Az oldalak végein egy-egy bevágást csináltak és egymásba bújtatták őket. Leírva elég bonyolultnak hangzik, de a képek magukért beszélnek.

Madzagos telefon

Megint egy kis nosztalgia. Gyerekkoromban a kert egyik végéből a másikba nagyszerűen lehetett így kommunikálni. Mondjuk többnyire a kiabálást is hallottam, nem kellett hozzá eszköz.

Hozzávalók:
2 konzervdoboz
néhány méternyi madzag
(a képen van egy narancs, na az pont nem kell hozzá)

A konzervdoboz alját kilyukasztottuk (Korábbi bejegyzéseimet olvasók meg sem lepődnek, hogy Apuci ehhez elővette a fúrógépet. Ha már csinálunk valamit, csináljuk tökéletesen.) és belefűztük a madzagot, csomót kötöttünk rá. Aztán próbálgattuk.
Kópé közölte ugyan, hogy van mobilunk, miért akarunk ezzel telefonálni, de Apucival és velem ezen a ponton már nem lehetett beszélni. Lelkesek és izgatottak voltunk. Amikor Kópéra rászóltam, hogy ne nyúljon a madzaghoz, mert ezzel most mi játszunk, akkor a mondat végén már én is elröhögtem magamat.

Az már biztos, hogy nem csinálunk konkurenciát a Nokiának, a Samsungnak, vagy a Sony Ericssonnak.

Földalkó - Zenés Családi Nap

Egy nagyon kedves barátnőm kért meg, hogy népszerűsítsem ezt a rendezvényt. Igazán különleges lesz ez a családi nap. Ezen a linken megtaláljátok a részleteket. A facebookon eseményként is szerepel.