Kalács és cápa

Azért az olyan megnyugtató, hogy Apuci jól ismer engem. Vett is egy kürtőskalácsot, hogy nehogy éhenhaljak hazáig. Velem mindig ez a baj, pár óránként meg kell etetni (a húgom is így működik;)), különben duzzogni kezdek. Sokszor Apuci hamarabb tudja, mi a baj, mint én. De ez már a történet vége lesz.

Az eső ellenére elindultunk cápát és pókot nézni. Nem titokzatoskodom tovább: A Páriszi Udvarban van egy kis üzlet (Hologram galéria), ahol hologramos képeket lehet vásárolni. Az egyik kirakatban egy óriás cápa tátja harapásra a száját, a másikban pedig egy pók próbál elkapni minket. Ezeket mutattuk meg Kópénak.






A kirakatban még megnéztünk néhány képet, egy boxolót, autókat, Supermant stb. Aztán sétáltunk a Dunaparton, szerencsére már nem esett. Aztán durcás lettem. A többit pedig már elmondtam.

Főzött gyurma

Pár hete az egyik szomszédunk megrökönyödve konstatálta, hogy mi vagyunk azok, akiknek nincs mikrohullámú sütőjük. Megrökönyödése nem újkeletű, mert már máskor is megdöbbentette ez a tény. Nem próbált rábeszélni, de megjegyezte: Hiszen emberek járkálnak a holdon!
Vagyis abban a világban, amelyikben emberek szaladgálnak más égitesten, akkor a mikro olyan alapfelszerelés, ami nem hiányozhat egy háztartásból.
Nekem nem hiányzik. Csak egy valami van, amit azt hittem eddig, nem lehet máshogy elkészíteni.

Rendszeresen látogatok egy fórumot, ahová egy anyuka feltett egy főzött gyurma receptet. Eszembe jutott, hogy kb. 2 éve Kópéval jártunk egy zenés kézműves foglalkozásra, ahol szintén kaptunk ilyen receptet, de azt csak mikróban lehetett elkészíteni. Akkor azért nem készítettük el, mert nekünk ugye nincs. Ezért is örültem ennek, mert ehhez nem kell.

250 g liszt
3 dl víz
3 ek só
1,5 ek olaj

Kb 5 perc alatt összesűrűsüdik. Ha kicsit kihűlt, át kell gyúrni és kész is. A lábast azonnal be kell áztatni! (pesze ha még akarod valaha használni)
aztán jöhetett a színezés:
pirospaprikával, őrölt rozmaringgal és kurkumával gyártottuk le a pirosat, a zöldet és a sárgát. Zacskóban, hűtőben tárolva sokáig eláll.

Átgyúrás előtt


Átgyúrva








És a pattogatott kukorica miatt is gondolok néha a mikróra. Régen csak olyat lehetett kapni, amit gáztűzhelyen kellett elkészíteni. Most meg csak mikrós van.

Gyógyulj meg!

Kópé a héten itthon marad. Semmi komoly, csak folyik az orra és emiatt köhög. Elég egészséges ahhoz, hogy estére én már úgy nézzek ki, mint Zombifalva egyik lakója. Picúr meg fejleszti az akaratát. Muszáj, ha lépést akar tartani Kópéval. Így megtanult sikítani, mint egy kismalac, meg toporzékolni. Ez utóbbi szerintem lánygén. Kópé sosem csinált ilyet.

Úgyhogy gyógyítok. Az egyik nagy kedvenc ilyenkor télen a csipkebogyó tea. A leghatásosabb úgy, ha a szárított csipkebogyót fél napra hideg (vagy langyos, semmiképp nem meleg) vízbe áztatjuk. Kópé kanalazta az üvegbe a bogyókat és ő töltötte fel vízzel. Még szerencse, hogy a tegnapit már lehet inni, mert a türelem erényét még nem fejlesztették ki a gyerekek.

Rajzfilm

Arra a felvetésre, hogy csináljunk rajzfilmet, Kópé egy "na ne hülyéskedjetek" arckifejezéssel ajándékozott meg minket. Aztán csak nézett ránk: ugyan, mit találtak ki ezek már megint. De elég érdeklődő maradt.

Kis cetlikre rajzolt Apuci képeket, amik egymástól alig különböztek. Ha gyorsan pörgettük a lapokat, akkor: pattogott a labda, repült a madár, futott a fiú vagy egy létrán mászott fel.
A piros metro vonalán volt egy időben ilyesmi a falon. Vagy még mindig van?









A legvégén közölte Kópé, nem is így kell ezt csinálni, mert így túl kicsi a rajzfilm.

Zöld felhő

Miért lett vizes Picúr haja?
Mert esett az eső... A kádban.
A kádban?
Igen, ott.
A tus?
Nem, a zöld felhő.

Feladom.

Kópé nélkülözhetetlennek érezte a fürdéshez tegnap a zöld Duplo építőalapot. Anélkül nem is lehet fürdeni. Lemerítette a víz alá, így megteltek a kis mélyedések. Megfordította a víz alatt és kiemelte. És láss csodát, a víz nem folyt ki a kis lukakból. Csak, ha elkezdte mozgatni a vízszintesen tartott táblát. Úgy esett, mint az eső. Nagyon jópofa. Csak kár, hogy mindet Picúron kell kipróbálnia. Ő meg csak tűri.

Farsangi ráadás

Pénteken bohócot csináltam magamból. Pontosabban nyulat. Szülők is mehettek a farsangi mulatságra, de kötelező volt beöltözni. Az IKEA-ban vettem egy nyuszis álarcot. Gyerekméret, de azért hordható. Meg felvettem egy fehér hosszúujjút. Csak ügyelnem kellett, nehogy azt rántsam magamra, ami kicsit átlátszó, mert bár kínomban nevettem volna, de a katolikus oviban nem biztos, hogy velem kacagtak volna a többiek.

Bár tegnap már csütörtök volt és a farsangi szezonnak szerdán vége lett, azért Kópé javaslatára beöltöztünk itthon is. Ő teknős lett. Sállal egy díszpárnát kötöttünk a hátára. Én királynő lettem- pokróc volt a talárom, fakanál a jogarom és egy játékvödör a koronám. Szépen néztem ki. Mivel Picúr nem tűr meg semmit magán, ezért őt méhecskének neveztük ki (csíkos póló volt rajta). Így vonultunk fel-le a szobában. A kis méhecske meg jött utánunk. Aztán ettünk-ittunk, jót mulattunk. (Úgyis vacsoraidő volt ;), így legalább nem kellett könyörögni, hogy jöjjenek enni.)

Házi társas

Első bekezdés:
Ha már azt hiszed, valamire egyáltalán nincs szükséged és megválsz tőle, néhány nap, vagy hét múlva biztos lehetsz benne, hogy pont az a dolog kellene.
Pár hete átválogattam a gyerekek játékait és egyik-másik a kukában landolt. Így járt például egy kockakirakós is. Az egyik kocka hiányzott, egy másik félbetört, a harmadikról letépte valaki a képet, a dobozát nem lehetett becsukni, mert letört a kis kapocs róla, egyszóval mentehetetlen és használhatatlan volt. Kuka.

Második bekezdés:
Tegnap készítettünk egy kis társasjátékot Kópéval. Picúr Apucival játszott: ha csak tehette, levette Apuci szemüvegét és ez egy egyévesnek igen szórakoztató elfoglaltság. Kópénak viszont kevésbé lebilincselő. Így inkább rajzolt egy virágot, aminek a szirmait különböző színűre színezte ki. Először ő talált ki szabályt:
- A kis figurák végigugrálnak a szirmokon, majd beugranak a virág közepébe. Ha beugrottak, akkor mi felállunk a játék mellől, futunk egy kört a lakásban, majd visszaülünk. Feltettem azt a badar kérdést, hogy így ki fog nyerni. A válasz egyértelmű és határozott volt. Természetesen Kópé. Játszottunk egy kört és áttértünk az én játékszabályomra.
- Készítsünk egy dobókockát, az oldalaira ragasszunk egy-egy színt ( a szirmok színének megfelelőt). Akkor lehet lépni, ha a következő szirom színének megfelelőt dobsz. Ha körbeért a kis figura, újra az első szirom színét kell dobni, akkor lehet beugrani a virág közepébe. És kész.

Miből készítsünk dobókockát? És már meg is van az összefüggés az első bekezdés és a második között. Igen, nagyon jól jött volna egy kopott kiskocka, amire rá lehet ragasztani a színeket. Így csak húztunk a lefordított kiskártyákból. Ma veszek egy dobókockát és átalakítjuk.

Fodrász leszek

Kópé haját én nyírom. De azért ez nem az a klasszikus fodrászkodás. Picúrnak még kicsi a haja, úgyhogy nála sem élhetem ki hajformázási mániámat. Viszont vannak babáink. Picúr karácsonyra is kapott vagy hármat. Apuci szerint ezeket magamnak vásárolom. Lehet, azért jutott erre a meggyőződésre, mert a beszélős baba (10 dolgot tud mondani gombnyomásra!) beszerzésekor letörölhetetlen vigyorgásban törtem ki, és amint aludni mentek a gyerekek, rögtön próbálgatni kezdtem. És szép hosszú haja van.
Mivel már Picúr is előszeretettel cibálja a babák haját, sokszor elővesszük a fésűket és nekik esünk.

Kópé látott minket, de nem akart ebbe a lányos mókába bekapcsolódni, viszont elővette a pasztellkrétákat. (Olyasmi, mint a zsírkréta, de mégis más)



Aztán elővette az ollót is. Na erre már én is odamentem megnézni, hogy ő mit alkot. Rajzolt egy lányt (csak a fejét, kicsit a kalap nélküli lány jutott eszembe róla), színes hajjal és azt vágta le. Ilyen lett:

Tarka békák

Amíg nem volt gyerekem, minden társasjátékban arra törekedtem, hogy én nyerjek. Ez a cél, ha jól tudom. (Kivéve, ha betlit mondasz az ultiban. De ott meg azzal nyersz, ha veszítesz. És ugye ultizni még nem ultizunk a gyerekekkel.)
A nyeremény utáni ácsingózást a gyerekekkel folytatott társasjátékban el kell felejteni. Legalábbis nálunk. Ha Kópéval játszunk valamit, akkor a legjobb, ha 5000-0-ra nyer. Ha én akár csak egy kis sikert is elérek, duzzogó arckifejezés jelenik meg rajta, csak úgy kezd el újra nevetni, ha felhívom a figyelmét a köztünk lévő nagy távolságra.

Tarka békáztunk. És szokás szerint ő nyert. Hát ki más? Én persze sokszor felkiáltottam, hogy melyik színű békát kellene elkapni és hagytam, hadd kapja el ő. Általában a megoldásban nem kell segíteni, de lassúnak kell lennem.



Persze felmerül bennem a kérdés, mikortól kellene szembesíteni azzal, hogy a világ nem így működik, hogy tulajdonképpen hagyom nyerni. Aztán mindig úgy döntök, ráérünk arra még. Még hisz a Mikulásban, a Karácsony csodájában, a nyusziban. Nem baj, ha azt hiszi, ügyesebb, mint én. (Pedig én tudom, hogy én vagyok a legügyesebb a világon. Anyukám mindig ezt mondta.)

Festés, mázolás

Rájöttem, hogyan legyek milliomos. Olyan terméket kell forgalmazni (gyártani), ami fillérekbe kerül és borzasztó drágán eladható. Aztán a szülő megveszi a gyerekének és megnyugtatja magát, hogy nem is volt drága, mert a gyerek nagyon jól eljátszik vele.
Ha Kópé Apucival megy bevásárolni, szinte biztos lehetek benne, hogy nemcsak a szükséges élelmiszereket, fogyasztási cikkeket veszik meg, hanem hoznak valami játékot is. A múltkor egy színezőt vettek meg. 10 db kiszínezhető kartonlap volt a dobozban és a hozzá való vízfesték. Mindezt mennyiért? El se merték árulni.
A kartonokat több példányban lefénymásoltuk, hogy legalább ne csak egyszer tudjuk használni.

Nem is mondom milyen színező! Verdás természetesen! Picúr is kipróbálta a vízfestékezést. Én meg várom, hogy lejárjon a mosógép, vajon kijöttek-e a foltok a ruhákból.





Végül pedig megnyugtatom magam, nem is volt drága, mert a gyerekek nagyon jól eljátszanak vele.